Irodalmi Jelen 2024. májusi szám
Jelen számunk tartalmából:
Böszörményi Zoltán: Teraszom korlátja felett kolibri verdesi szárnyait (vers)
Ross Károly: Itt vagyok, mehetek? (próza)
Varga Melinda: Fohász (vers)
Juhász Zsuzsanna: Nem írok, csak kiszólok (próza)
Ilyés Krisztinka: Újabb képmások; Az idő és a lélek I.; Az idő és a lélek II. (versek)
Csikai Gábor: Tavasz 1945-ben (próza)
Dimény H. Árpád: vissza a Földhöz; a tapasztalatlan könyvtárlátogatóknak; aztán örökre elveszett; egyéjszakás kaland (versek)
Polgár Vera: Szegény barbárok (próza)
Mátyás Emőke Ibolya: Galleon-tetem; Fohász (versek)
Szélyes-Pál Dániel: Lassú üzemzavar; Adtál Isten fogat, adj kenyeret is; Az erdélyi költészet felszólal (versek)
Nagy Zopán: Átjárások / Nyelvi, szervi utazások… (próza)
Elena Ilash versei Pethő Lorand fordításában
A hónap alkotója: Kopriva Nikolett – hét álmodás; ami következik; csak a fejemben; a hegyeken túl
- Viola Szandra: „Csak amikor elhallgatsz, akkor tűnik fel” – Kopriva Nikolett Kővé zsugorodott ország című kötetéről
- „Erős introvertáltság vezetett az irodalomhoz” – Varga Melinda beszélgetése Kopriva Nikolettel
Pusztai Ilona: A híd nélküli hídverő (Fehéringes közmagyar – Beszélgetések Kányádi Sándorral)
Oláh András: „Nulladik személyben” (Hegedűs Gyöngyi: lehessen bármi)
Burkhardt Zsófia: „A királynék sosem sírnak. De a cserbenhagyott asszonyok igen.” (Miklya Luzsányi Mónika: Mohács özvegye)
Tamási Orosz János: „…a körülmények megint nem túl jók…” (Boldogh Dezső: N. feljegyzései)
Juhász Kristóf: Hangokból totemet (Sajba: Totem)
Szabó Fanni: Megtalálták Abaelardus utolsó, Héloїse-hoz írott levelét (Petrus Abaelardus: Szerencsétlenségeim története)
Bollobás Enikő: Énmegvonás és nyelvbe zártság – Az amerikai költészet radikalizálódása Emily Dickinsontól Charles Bernsteinig (esszé)
Sántha Attila: Kit nézett Heydte a halott Petőfinek? (esszé)
Hudy Árpád: „A progresszió Isten ostora” (esszé)
Molnár-Bodrogi Enikő: Jósika Miklós, a 230 éves kortárs (esszé)
Molnár András Barnabás: Kő-álom; Kősivatag (debüt)
