30 éve kutat az örök olajmezőkön

Dr.Kántás Károly Kossuth-díjas geofizikus, egyetemi tanár, 1991. március 13-án örökre eltávozott Bécsben családja és az emigrációban élő magyarok köréből.

A Pápai Református Kollégium elvégzése után, 1936-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 

Egyetemi tanulmányai után a kőolajkutatásokkal foglalkozó amerikai Eurogasco cégnél helyezkedett el, majd 1937-től vezető geofizikusa lett a MAORT, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt-nek. 

1939-ben házasságot kötött Reiter Zsuzsannával, e frigyből születtek fiai, János és István.

1942-ben megvédte kísérleti fizika és matematika doktori címét a budapesti egyetemen. A 20. századi magyarországi szénhidrogén-kutatásokat előmozdító geofizikai kutatási módszerek kiváló tudósa és továbbfejlesztője volt. Ő vezette be a hazai nyersanyagkutatásba a tellurikus módszert, amely hatékonyabbá teszi a nyersanyagkutatást nagy mélységű üledékes medencékben is.

Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1954-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1955–1956-ban expedíciót vezetett Kínába, és létrehozója valamint vezetője lett a kínai–magyar geofizikusok munkaközösségének.

1956-ban elhagyta az országot. Ausztriai emigrációjában jelentősen hozzájárult az országban folyó szénhidrogén-kutatásokhoz. Geofizikai tanácsadója lett az Österreichische Mineralölverwaltung igazgatójának, emellett a Leobeni Ércbányászati Egyetemen geofizika-professzorként oktatott. Ő vezette be Ausztriában a gravitációs tér derivált térképeinek alkalmazását.

Születésének 100. évfordulóján az MTA soproni Geodéziai és Geofizikai Intézete emléktáblát avatott tiszteletére és 2012-ben róla nevezték el a Geofizikai Kutatólaboratóriumot.

Hagyatékát és bronz mellszobrát a zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum őrzi.