A bérház előtti lépcsősoron

A bérház előtti lépcsősoron Lajos és Béla beszélgettek. Jó haverok voltak kicsi koruktól kezdve.

• Manapság ha valaki rosszul lesz az utcán, az emberek elmennek mellette! – mondta Lajos Bélának.

• Ez nem újdonság! – mondta Béla. Ilyen világ van. S mondhatom azt, hogy világ, nemcsak ország…

• Igen. A magyar egészségügy amúgy is gyenge. A mentők sokára jönnek ki. – érvelt Lajos.

• Hány emberi életet lehetett volna megmenteni! – tűnődött el Béla.

• Te figyelj csak! Eszembe jutott valami… – mondta Lajos.

• Mi? – kérdezte érthetetlenül Béla.

• Megkérnélek valamire.

• Mire?

Lajos hirtelen elmosolyodott.

• Ha megmernéd azt tenni, hogy kiállsz az utca közepére s azt színleled, hogy rosszul vagy… Elvágod magad s meglátjuk, hogy az emberek mennyire vesznek figyelembe…

• Te most viccelsz?

• Nem. Ha mentőket hívnának, addigra meg felállsz… S nem lesz semmi bajod… Na? Benne vagy?

Béla furának találta a dolgot.

• Én nem bánom. – mondta aztán vállat vonva. Jó barátok vagyunk. Ennyit valóban megmerek tenni.

• Kiállsz az utcára s elfekszel a földön. Mintha rosszul lennél, érted?

• Értem, értem. Ha mentőket hívnának, akkor meg felállok. De nem hozzuk ezzel a másikra a frászt?

• Azzal te ne törődj. Nem fognak beperelni…

Aztán rágyújtottak. Nézték az embereket.

• No megmered tenni vagy sem? – kérdezte Lajos.

• Hát persze, hogy megmerem.

• Akkor készülj…

Béla elnyomta a csikket s eltaposta lábával.

• No menj már!

• Megyek!

Béla kiállt a járdára, ahol csak néhány ember jött-ment. Egy öregebb ember és egy fiatalasszony járt arra. Béla elvágta magát a földön. Az öregember is, meg a fiatal nő is sietve tovább ment. Közben Lajos izgult, mi lesz ennek a vége?... Aztán egy fiatal nő járt arra, de az is felszívódott. Béla meg ott feküdt a földön. Úgy mint aki valószínűleg valamilyen infarktust kapott… S végül egy fiatal hölgy jött arra, aki már hívni akarta a mentőket. Béla rögtön felkelt s azt mondta:

• Nyugodjon meg hölgyem, nincs semmi bajom!

A nő nem értette a dolgot, de a dologtól valósággal elsápadt…

• Jól van? Nincs is semmi baja?

• Nincs. Csak tudja a haverommal arra voltunk kíváncsiak, hogy ilyen esetben ki mit cselekszik…

• Hát ez aztán jó szórakozás! – mondta szívdobogósan a hölgy.

• Maga hívta volna a mentőket, maga rendes nőszemély. De voltak itt, akik továbbmentek…

• Értem már…

• Na menjen a dolgára, nincs semmi bajom.

S Béla azzal visszament Lajoshoz, aki szinte már mosolygott.

• No, mit szólsz? – kérdezte Béla.

• Ügyes voltál, komolyan mondom. A nő már hívta volna a mentőket…

• Igen. Van aki hívna, van aki nem…

• Aha. Ez így van rendjén. Ilyenek az emberek. – mondta Lajos.

• Na menjünk a dolgunkra. – mondta Béla, miközben megint rágyújtott.

• Igen. Nem érünk rá minden marhaságra… – mondta Lajos komolyan.

S egy szirénázó mentőautó robogott el a közelben, mialatt kettesben felmentek a lakásba.

Dinók Zoltán