A FELISMERÉS DÖBBENETE
Őriszigeti Atlantisz
Egész generációt kitöltő évtizedek után is húsbavágó elevenen hat mindaz, ami egyik irodalmi felolvasáson első hallásra béklyóba ejtett 1986-ban: Gerhard Baumgartner (Felsőőr, 1957) mutatta be rejtélyes felfedezését, a Pulay Gyula néven visszavonultan, állítólag Grazban élő szerzőt. Meghökkentő eredetiség szele csapott meg, s azóta is, valahányszor eljutnak hozzám e „transzatlanti üzenetek“ ellentmondásosan megérintenek: egyrészt fogva tart az a világ, ami alámerült, végérvényesen a múlté, másrészt kegyetlenül mardos, miért van ez, miért kellett ennek megtörténnie?
A közvetítő, Dr. Baumgartner Gerhard Őrisziget szülötte és neveltje, anyai ágon az ottani kisnemesi nemzetségek közé sorolható. Ma is, hatvan éven felül megőrizte csibészesen megnyerő mosolyát, egészséges nevetését, közvetlen modorát; olyan személy, akit nem kezdett ki az idő. Ebben az összefüggésben nem csak illő, de szükséges is néhány szóban bemutatni összetett személyiségét: érettségi után a pedagógus pályát választotta, mígnem szűknek bizonyult a tanári pálya, s kora gyermekeként a legkülönbözőbb áramlatok sodrába került, ami főként zenei téren ejtette hatalmába (így a táncház mozgalom). Barátaival zenekart alakítottak, ahol a dobostól a szaxofonosig más és más hangszerelésben lépett fel. Az időre estek dadaista kísérletei. Igazi szenvedélye lett a rádió és televízió; mint az ORF burgenlandi stúdiójának munkatársa kapcsolódott be az újonnan létesített magyar nyelvű adásokba 1989-től. Az ő nevéhez fűződik az Adj´ Isten, magyarok c. tv. adás, amitől 2011-ben mégis megvált. Végül is a tudománynak kötelezte el magát: súlypontul szolgált és szolgál számára a kisebbségi lét kutatása. Ledoktorált, és ingázó évek után révbe jutott: 2014 óta az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Levéltárának (DÖW) tudományos igazgatója, emellett számos grémiumban tölt be vezető szerepet.
Habár megjárta Nyugat-Európa több egyetemét, sőt, annyira belekóstolt az amerikai életbe, hogy egy időben az Egyesült Államokban szándékozott letelepedni, a földrajzi távolságokat felülmúlja az a nagyívű merészség, ami az elszigetelt kisközösségi élettől a nagyvilág felfedezéséig és elfogadásáig vezetett.
Ebből a szemszögből nézve Gerhard Baumgartner eredeti, befogadó személyiség, akit nem szédített meg a ranglétrán való kötéltánc. Szinte gyermeki ártatlansággal őrzi magában azt a világot, amit anyai nagyszüleivel töltött középiskolás koráig. Írásai mintegy feliratok, ennek a világnak dokumentumai, de abban az értelemben, hogy mint cseppben a tenger kivetíthetők a kisebbségi létre. Lélektanilag, nyelvezetileg alig nevezhető meg olyan kisebbségi költő, aki ennyire utánozhatatlanul mondja ki mindazt, ami balladai mélységgel lükteti át a kisebbségi ember világát. Nyelvezetileg ennek leghatásosabb eszköze egyrészt a tájnyelven keresztül kifejezésre jutó archaizmus, másrészt az elütő külvilág feltörő befolyása, olyannyira, hogy csakis az érzi át és érti meg ezeknek a szabadverseknek mondható írásoknak üzenetét, akit közvetlen megérintett ennek a múltba vesző világnak kimondhatatlanul nyomasztó légköre:
ha e par napra hazamenek
más ember vagyok, jefogult
mintha fejbe ütött vuona valaki
jecsuszik ez idüöm
es minden sarokba nekem ugrik
e multam – vallja otthun c. versében.
Hátborzongató az ördögi megkísértés, ami a ragaszkodás és elszakadás feszültségében nehezedik lelkére. A vén meg a fiatal halál jelenléte a kaszás szomszédon keresztül nyilvánul meg, és természetesen őt is számontartják. Eti néni pedig a Halotti Beszédre emlékeztetően panaszolja el, hogyan tört rá a kor minden kórságával.
Pulay Gyula vallomásaihoz hozzátartozik Baumgartner Gerhard személyes elbeszélése: nagyanyja halála döbbentette arra, hogy valami véget ért, könyörtelenül elveszett, és ez azonos az ő korábbi életével. Magyarországra utazott, s a vonaton törtek fel belőle ezek az érzések, gondolatok, amiket aztán kalauzul foglalt írásba. És éppen ebben az élményben tudatosodik: ami a múlté, de ebből mit lehet átmenteni a jövőbe. Kissebsig lennyi c. versének parancsoló kijelentése a feladat, vagyis nem érni be a befejezett tényekkel, hiszen a kisebbségi lét kötelez, feladatként súlyosodik mindazokra, akiknek Baumgartner Gerhardhoz hasonló sors jutott osztályrészül.
Fájdalommal kell megjegyezni, hogy az első fellobbanásnak nem lett folytatása, így csak bántó nyelvemlékként int és emlékeztet verseiben, mi minden süllyedt el, de mi minden várt (vár) megmentésre intőül és emlékeztetőül.
A hosszú évtizedeken át névtelenségbe burkolódzó költő csak nemrég vallotta be, hogy Pulay Gyula tulajdonképpen ő. A példaképként tisztelt nagyszülők nevéből alkotta meg: Pulay nagyanyja családi neve, nagyapját pedig Gyulának hívták.
-deák-
kiet ördög
e bokrokbu hallok
kiet szavat
ez egyik mondja:
tul sokat gonduokotsz
e mult idüökre
ami mögötted
oaz má mind szaroz sziena
oaz má mind kaszát
níz elüöre
ott áll e rít
meg virágzik ez ílet
ki mindig visszafordu
nem lássa e csalángot
meg e kigyuot e füjbe
e másik mondja:
ki nem emlikszik semmire
nem ierthet semmit
ollan mind e szuomaszál
ide ode dobja e sziel
ez ílet e tánc
egy géneráciuobu
e másikba
ki nem fordu e táncba
nem is il
hallom meg tudom
ott beszi keit ördög
ez egyik e halálom
ez egyik ez íletem
kutyadal
a kutyák telihoadná
íje lesik ez iegét
meg e csillagokat
meg e huodot
osztán ugatnak
meg vinzliznek
irigyen nízik
ez embereket
mert oaszt hiszik
hogy ez emberek
ha émásje beszinek
nyilatkozatokat cserienek kü
e világegyetemnek
e csodálairu
oaszt hiszik
hogy ahun nyelv
ott egyetiertis is van
igy tívednek
e kutyák
kissebsíg lennyi
kissebsíg lennyi
nem sors
hanem feladat
de ki adja fe jeszt e feladatot
ki e tanituormester
ki adja ez egyeseket meg ez ötösöket
ki buktat meg
a nemzet oskolájába
mi vannunk e buták
e vín meg e fital halál
e vín halál
öreg parasztszomszidunk
minden nap
e kaszáje
ment át e falun
osztán aki találkozott velé
köszöntő
mind e papot
vagy e tanituourt
e fia
e fiatal halál
ki átvette
ez aptja üzletit
má Üörbe dúgozik
e kuorházba
osztán ha valaki
találkozik velé
e gangon ez orvosok között
senki nem köszönti
csek ritkán
estefelie
e munka után
bujik be e faluba
ez öregéket mégiesztennyi
uokor látom
e keritisnie
hogyan háturu
e kertékén át
gyün e faluba
osztán ha ü is lát
akkor mégfogya e sapkáját
csek hogy tudjam
hogy ingémet is ösmer
mondjátok:
jez mikor aluszik
jez ez ördög
e jegyzetfüzetémbe
e jegyzetfüzetémbe
találtam e vín récéptét
kábosztásrítesnek
osztán jez is
mieg mind hozza vissza
bajerországba vuotam
mikor utuolán
csinátam jezt e rítest
egyedi vuotunk e lakásba
ettek e rítest
osztán ittunk hozza
e juo üög bort
osztán má korán
menntünk ez ágyba
hagattam ez esüöre
e fákba
meg e terasszon
osztán nyugottan
irzéttem magamat
tennapelüöt megint
megcsinátam jezt e
kábosztásrítest
de valahogyan
nem segittet többet
hogy miegéccer
ollan nyugottan
irzéttem vuona magamat
étinieni
minden reggée ötuorakkor
mind más világbu küölök fe
kümenek üres istáluomba
ílet hosszú szokás után
é kis szuomát rakok fe
e ruodásig mieg jecipüölök
e buodba má kürándulás
idien nem mentem má erdüöbe
e botom mind é darab vas
ez unokámieg nem iertennek
kaszányi egyik se tud
e nagyszekierünk lassan romlik
nincs kerieke, csek öreg rúd
e fejkendüömet összöhúzom
e kötinem is rongyos má
ragadok a konyhába
mind é lusta húsbogár
e világomat jevesztéttem
görbe lettem mind e druot
kit szerettem e temetüöbe
belemfolytotta a szuot
egyre magassabb lesz e liepcsüö
egyre hidegebb e der
minden nap mind három számit
ha má ez ördög minden este
e keritisig gyünnyi mer
otthun
ha e pár napra hazamenek
mas ember vagyok, jefogult
mind ha fejbe ütött vuona valaki
jecsuszik ez idüöm
és minden sorokba nekemugrik
e multom
öregapám lakodalomkalaptja
e bucsuzuoleviel ez elsüö szeretüömtü
egy oskolafüzetem egy ötösje egy
„csak éccér íl ez ember” cimüö
irományra
ha barátokat hozzok velem
nem iertik hogy mier
uorakáthosszan beszinünk
autuobalesetékrü, ez erdüökrü
hogy mennyit fizetnek idien
e gabonáier meg e buzáier meg
a fáier
nem iertik hogy tulajdonkípen
oaru beszinünk mit legjobban
szeretnünk, e hatarunkru,
e faluru
anyámje jemennünk
e temetüöbe muskátlit
üötetnyi
mikor visszagyünnünk
anyámnak vides e szémé
ez ennyiem szároz
ez ebid elüött beszigetnünk
ez unokatestvíremnek e családjáru
nímetországba
ez amerikai barátnüömrü
nem beszinünk
igy is megiertjek
hogy mirü van e szuo
anyám meg ien
kiet véterán
e partizánháborúba
tudjok mind e ketten:
e szerelem e klasszikus árulás
