A lengyel-magyar barátság és a visegrádi együttműködés

Az orosz-ukrán háború elhidegülést hozott a lengyel-magyar viszonyban, amely egyúttal a visegrádi együttműködés motorja. Sokan már kezdik temetni a lengyel-magyar barátságot és vele együtt a V4-es csoportot. De vajon tényleg vége van ennek az ezeréves, gazdag hagyományra visszatekintő, Európában egyedülálló kapcsolatnak, vagy csak átmeneti „mosolyszünetről” van szó?

A CBOS lengyel közvélemény-kutató intézet március végi felmérése szerint a háború alapvetően megváltoztatta a lengyelek más népekkel szembeni érzelmeit: jelenleg az amerikaiak, olaszok, angolok, szlovákok és csehek iránt viseltetnek a legnagyobb rokonszenvvel, viszont meredeken csökkent a magyarok iránti szimpátia. Míg 2022-ben még az első három helyezett között voltunk a lengyel rokonszenvlistán (57 százalékos kedveltséggel), idén jelentősen visszacsúsztunk: már csak 36 százalék tekint pozitívan ránk, míg 27 százalék kifejezetten nem kedvel bennünket. A magyar országimázs romlása megfigyelők szerint nagyrészt az ukrajnai háború és az Oroszország iránti viszony eltérő megítélésére, illetve a lengyel média nagy részének a magyar álláspont egyoldalú és hiányos tálalására vezethető vissza.

A magyar Századvég Alapítvány márciusi kutatása szerint a magyarok körében is érzékelhető a háború hatása: míg 2019-ben 86 százalékuk értékelte pozitívan Lengyelországot, arányuk idén márciusra 73 százalékra mérséklődött. Ennek ellenére a visegrádi országok közül a válaszadók többsége szerint továbbra is Lengyelországgal a legjobb a viszonyunk.

„Lengyelországot és Magyarországot harmadik országok megpróbálják kijátszani egymás ellen, különösen az Európai Unióban. Sokakat bosszant, hogy a két ország kölcsönös garanciát vállalt a vétóra, ha Brüsszel túlságosan messzire menne szuverenista politikájuk elnyomásában. Megpróbálják eltérően kezelni őket abban a reményben, hogy megszűnnek egymást támogatni” – állapította meg Maciej Szymanowski professzor, a varsói Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet – a magyar Felczak Alapítvány testvérintézménye – igazgatója egy tavaly októberi lengyel lapinterjúban.

Az ugyancsak a Felczak Intézet által évenként megrendezett lengyel-magyar nyári egyetemen, a lengyelországi Krasiczynben, tavaly augusztusban Marek Kuchcinski, a varsói miniszterelnöki hivatal vezetője, a szejm volt elnöke, a lengyel-magyar barátság elkötelezett híve azt hangsúlyozta, hogy az ukrajnai háború nem írja felül a barátságot, amely tovább él, és stratégiai témákban a két nemzet továbbra is együttműködik. „Nem igaz, hogy nagy ellentétek volnának köztünk, ez csak a médiában, a kormányaink iránt bizalmatlan körökben látszik így” – hangsúlyozta.

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő tavaly nyáron még úgy értékelte, hogy „a visegrádi országok útjai szétváltak”, de ősszel barátságosabb húrokat kezdett pengetni, és november 24-én, hosszú szünet után először, V4-es kormányfői csúcstalálkozót is tartottak Kassán, a soros szlovák elnökség égisze alatt. A négy miniszterelnök egyetértett abban, hogy a bizonyos ügyekben, főként az ukrajnai háború és az orosz kapcsolatok megítélésében Budapesttel fennálló nézetkülönbség ellenére folytatni kell az együttműködést ott, ahol ez lehetséges és szükséges, elsősorban a gazdaság, kereskedelem, energetika, biztonság és az illegális migráció elleni küzdelem terén, de az egyes minisztériumok között és a Visegrádi Alapon keresztül is.

Az idei, június 26-i pozsonyi V4-es miniszterelnöki csúcson, amely a csoport soros szlovák elnökségének záró rendezvénye volt a júliustól kezdődő cseh elnökség előtt, a közös érdekek között azonosították az illegális migráció elleni küzdelmet, a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozásának felgyorsítását, az EU zöld megállapodásával (green deal) kapcsolatos álláspontot, továbbá a harmadik országoknak szánt, de a térség öt uniós tagállamában – Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária – rekedt, és ott nyomott áron értékesített vámmentes ukrán gabonaszállítmányok ügyét, amely kiszorítja a helyi gazdákat a piacról.

Bár Lengyelország álláspontja az ukrajnai háború ügyében egybevág a brüsszeli irányvonallal, sőt radikálisabb is annál, az EU június elején újabb kötelezettségszegési eljárást (infringement procedure) indított Varsó ellen az orosz befolyást vizsgáló (gyanú szerint elsősorban Donald Tusk volt miniszterelnök, jelenlegi ellenzéki vezető ellen irányuló) bizottságról szóló új törvény miatt, Budapesttel szemben pedig – az EU történetében először – jogállamisági eljárás is indult, amely végső soron a szavazati jog megvonásával fenyeget.

A koronavírus-járvány okozta gazdasági károk felszámolására létesített helyreállítási alapokból (RRF) jogszerűen járó kifizetések – beleértve annak az unióval együtt általuk is vállalt közös hitelfelvételből származó részét – továbbra sem érkeznek meg a két országba. Bár az unió a lengyel helyreállítási programot elfogadta, húzza-halasztja, újabb és újabb „mérföldkövek” (milestones) teljesítéséhez köti a kifizetést. Egyes feltételezések szerint megvárja vele az októberi lengyel választásokat, amelyeket nem is titkolt reményei szerint az ellenzék nyerhet meg.

Magyarország esetében az úgynevezett modellváltó (alapítványi fenntartásba kerülő) magyar egyetemek (a felsőoktatási intézmények többsége) diákjait és kutatóit is kizárták egyelőre az Erasmus-, illetve Horizont-programokból, elvágva őket a tudományos fejlődés fő áramától, és súlyos versenyhátrányt okozva nekik.

Ezt a két országgal szemben alkalmazott diszkriminatív elbánást sokan „kettős mércének”, mások egyszerűen „packázásnak” minősítik.

Az illegális migráció frontvonalában fekvő két országot súlyosan érinti az uniós belügyminiszterek tanácsa által nemrég szokatlan hirtelenséggel, puccs-szerűen elfogadott migrációs csomag is, melynek értelmében Brüsszel által egyoldalúan meghatározandó számú illegális bevándorló befogadásának elutasítása esetén a tagországoknak „fejkvótát”, évi 22 ezer eurót kellene fizetniük migránsonként. A belügyminiszterek tanácsában nincs szükség konszenzusra, a csomag ellen csak a lengyel és magyar tárcavezető szavazott, több tagország pedig tartózkodott.

Varsó és Budapest leszögezte, hogy semmiképpen sem egyezik bele sem a migránsok elosztásába, sem „fejkvóta” fizetésébe. Varsó az ügyben az októberi parlamenti választásokkal egy időben népszavazást is fog tartani, és Morawiecki jelezte, hogy „épül a migránsok áthelyezését ellenző országok koalíciója”.

A közös érdekek ellenére a lengyel diplomácia jelenleg nem kezeli prioritásként a magyar kapcsolatot. Az Európai Unión belül a balti országok és Románia is fontosabb számára. Utóbbival már több közös kormányülést is tartott.

Miközben a magyar-ukrán államközi kapcsolatok hűvösek, Lengyelország és Ukrajna között egyenesen szorosnak nevezhetők. Varsó a jó viszony kedvéért még a második világháború idején az ukrán nacionalisták által a volhíniai és galíciai lengyel és zsidó polgári lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosságok (lengyel értékelés szerint népirtás) rendezetlen ügyét is hajlandó „jegelni”. Ilyen konfliktus magyar-lengyel viszonylatban soha nem volt a történelemben.

A lengyel és ukrán oktatási miniszter még 2017-ben megállapodott, hogy az új, súlyosan korlátozó ukrán oktatási törvény ellenére kölcsönösen biztosítják az anyanyelvi oktatás lehetőségét egymás nemzeti kisebbségei számára.

Idén júniusban az ukrán parlament egy évvel meghosszabbította az ukrán nyelvre történő átállás kötelezettségét minden olyan kisebbségi iskola számára, amely valamelyik uniós tagország nyelvén oktat. Ez a haladék ugyan „pirruszi győzelemnek” számít, mégis némi engedményt jelent, és hátterében a kisebbségi anyanyelvi oktatás érdekében történt közös magyar-román fellépés, illetve a Velencei Bizottságnak – az Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testületének – az a véleménye is állhat, hogy az új ukrán kisebbségi és oktatási törvények „nem felelnek meg teljesen” a nemzetközi normáknak.

A társadalmi kapcsolatok továbbra is virágoznak a két ország között. Működik a magyarországi lengyel közösség két nagy intézménye, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület és a Szent Adalbert Egyesület, a magyarországi lengyeleknek parlamenti szószólójuk van, aktív a budapesti Lengyel Intézet és a varsói magyar kulturális Balassi Intézet, a sok magyarországi lengyel önkormányzat, a lengyel-magyar baráti társaságok, élénkek az idegenforgalmi kapcsolatok, és a Felczak Intézet augusztus végén megrendezi négynapos vezetőképző iskoláját, a Visegrádi Nyári Akadémiát.

T. Kovács Péter