A Minority SafePack elutasításával Európa veszített
Január 15-én az Európai Bizottság közölte: nem indít jogalkotást a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés javaslatai alapján. Döntésével a Bizottság hátat fordított az őshonos kisebbségeknek, az aláíró polgároknak, a nagy többséggel támogató határozatot elfogadó Európai Parlamentnek, több támogató nemzeti kormánynak és régiónak. A Bizottság azoknak a kérését utasította el, akik számára
az európai nyelvi és kulturális hagyaték megőrzése nem egy jól hangzó szlogen, hanem a mindennapok kihívása. Az EB vállon veregető álláspontja nem elégséges, az aláíró 1.123.422 polgár konkrét intézkedéseket, cselekvést várt. Válaszával a Bizottság cserbenhagyta az Unió nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó 50 milliónyi polgárát. Közülük több millió embert saját országukban folyamatosan jogsérelem ért, most pedig az Európai Bizottság, amely a demokrácia, a jogállamiság, az értékelvűség és az igazság őreként hirdeti magát, szintén hátat fordít nekik.
A Bizottság döntésével hiteltelenné teszi az európai polgári kezdeményezés intézményét – az európai részvételi demokrácia egyetlen eszközét – azzal, hogy a jogalkotást már az ötödik sikeres kezdeményezés esetén utasítja el. Ugyanakkor mellőzi az Európai Parlament társjogalkotóként hozott, háromnegyedes többséggel elfogadott felhívását, és annak ellenére utasítja el a jogalkotást, hogy az EP-ben minden frakció többsége támogatta a kezdeményezést.
A Bizottság elsősorban azzal indokolja a jogalkotás beindításának elutasítását, hogy az MSPI által kért területeken a polgári kezdeményezés 2013-as elindítása óta számos elő Vincze Loránt relépés történt. Bár előrelépések valóban történtek, de ezek nem az EU-s beavatkozásnak
köszönhetők és mértékük semmiképpen nem kielégítő. Európa őshonos kisebbségei és nyelvi közösségei, köztük a kárpát-medencei magyarság továbbra sem érzi úgy, hogy megfelelő uniós megoldás született volna problémáira.
A döntés indokolása meglehetősen szakmaiatlan, számos esetben a kéréseinkkel teljesen párhuzamos válaszokat adnak. Érdemes megnézni az indoklást: több mint húsz alkalommal hivatkozik az Unió a roma stratégiájára. Hogyan lehet a roma stratégiát úgy előadni, mintha az teljesítené, szavatolná a nemzeti kisebbségek követeléseit? Abban szó sincs anyanyelvhasználatról vagy oktatásról. Az arról szól, amiről szólnia kell, a romák felzárkóztatásáról, társadalmi, gazdasági programokról. Az egy remek projekt, de miért kell összekeverni a nemzeti kisebbségek védelmével?!
Szintén felháborító, hogy amikor mi kérünk egy nyelvi sokszínűségi központot, amely a szabad anyanyelvhasználat érvényesülését vizsgálná az egyes tagállamokban, akkor a Bizottság közli, ott van a Grazban működő Modern Nyelvek Központja. Az majd foglalkozhatna ezzel is, mondja a Bizottság, miközben az intézmény feladata valójában az Európán kívüli nyelvek oktatása.
Az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés polgári bizottsága jelenleg elemzi annak lehetőségét, hogy jogi úton, semmisségi eljárást indítson formai és tartalmi hibákra hivatkozva. Ez azonban egy hosszú folyamat, amely évekkel hátráltathatja az európai kisebbségvédelem ügyét. Meggyőződésünk, hogy kezdeményezésünkkel jót akarunk a kisebbségi közösségeknek, jót akarunk a tagállamoknak, jót akarunk Európának, ennek fényében úgy gondoljuk, a Bizottság rossz és káros döntést hozott. Ez
nem a mi vereségünk, itt Európa veszített el valamit. Bizalmat elsősorban, az európai kisebbségek bizalmát.
Az elmúlt években számos eredményt sikerült elérnünk: ügyünket nemzetközi szintre emeltük, összefogtuk Európa-szerte a nemzeti kisebbségeket, akik egységes, közös célokat fogalmaztak meg, megnyertük számos tagállam és régió támogatását, majd az Európai Unió polgárainak választott képviselői, az Európai Parlament is ügyünk mellé állt. A magyar közösségek számára szerte Európában a közös szolidaritás, egységes fellépés lehetőségét hozta el a kezdeményezés. Olyan erő ez, amely érték, amelyre büszke lehet a magyar nemzetpolitika. Az összefogás megteremtésében és annak idején az aláírásgyűjtés során nagyon fontos testvéri közösséget kaptunk a nyugat-európai magyarság ernyőszervezetétől a NYEOMSZ-tól és számos civil szervezettől. Közösen olyan folyamatot indítottunk el, amelynek a Bizottság mostani döntésétől függetlenül lesz folytatása, új eszközökkel, új
utakon járva fogunk dolgozni közös célunkért, olyan Európáért, amely egyenlőként tekint minden polgárára.
A jelenlegi helyzetben az is fontos lenne, hogy a másik, kisebbségeket érintő, a Nemzeti Régiók támogatásáért indított európai polgári kezdeményezés sikeres legyen, és minél hamarabb kerüljön a döntéshozók elé – hiszen a két kezdeményezés erősíti egymást, és mutatja, hogy az uniós kisebbségek komolyan veszik a jogaikért folytatott harcot. Ahhoz, hogy ez a kezdeményezés sikeres legyen, még egy tagállamban kell összegyűjteni a szükséges aláírásokat február 7-ig. Spanyolországban és Szlovéniában is csak pár ezer aláírás hiányzik, ezért bízunk benne, hogy sikerülni fog. De fontos, hogy minden egyes aláírás számít, így az osztrák állampolgársággal rendelkezőket is arra kérem, támogassák a kezdeményezést!
A szerző az RMDSZ európai parlamenti képviselője, az Európai Nemzetiségek Föderatív
Uniójának elnöke, a Minority SafePack kezdeményezés összehangolója.
Vincze Loránt
