A Momentum diszkrét bája
(Tudósítónktól) Politikai pártokról írni veszélyes. Ha valaki szocialista és kritikus megjegyzéseket olvas pártjáról, ha valaki fideszes és kritizálják a kormányt, rögtön megvan a véleménye a szerzőről, hiszen a politikai párbeszéd gyakorlatilag kiveszett a mai Magyarországon. Mit jelent egy új párt megjelenése Magyarországon, amely – akkor még egyesületként – 2017-ben megakadályozta a 2024-re tervezett budapesti olimpiai játékok megrendezését, és amely a 2019-es EP választásokon 9,9%-ot ért el?
„A politika a becsületről, alázatról, tisztességről szóljon!” – hirdeti Magyarország egyik feltörekvő politikai formációja, a Momentum. Az új pártot nem politikusok alapították, nem állnak mögöttük oligarchák, viszont „látják a hatalomtól megrészegültek hibáit”. „Vérfrissítést” akarnak hozni a magyar politikába, az „itthon maradottak hazaszeretete és az elvándoroltak honvágya” hajtja őket előre. Az eklektikus választási program egyszerű és fair vállalkozási környezetet, tudásalapú országot (minőségi közoktatás, versenyképes felsőoktatás), az önkormányzatok önállóságának helyreállítását (önkormányzati rendőrséggel együtt), természeti értékeink védelmét, egészséges országot, a szegénység elleni hatékony küzdelmet, családbarát országot és a rendszerszintű korrupció felszámolását ígéri. „Mindent” – ahogy egy politikai elemző jellemezte őket.
„Kettős úton halad az emberi élet: / Egyik a gyakorlat, másik az elmélet” – mondhatnánk erre Arany Jánost idézve. December 23-án a Momentum elnöke, Fekete-Győr András tanácsokat adott arra vonatkozóan, hogyan kell a párt tagjainak és támogatóinak eljárnia az ünnepek alatt. Azt javasolta a hazalátogató momentumosoknak, hogy beszélgessenek otthon az ország jövőjéről. A Facebookon kellett tájékozódni, mekkora nemzeti tragédia az, hogy sokan elvándorolnak Magyarországról. „Próbálj meg arra is figyelni – folytatta a bölcs pártvezető –, hogy olyan neveket dobj be nekik, akiket talán a gyerekkorodból ők is ismerhetnek, így még személyesebbé válhat a beszélgetés erről a nagyon fontos témáról, az elvándorlásról.”
Az ajándékokat független újságba, pl. a „Magyar Hang”-ba kell csomagolni. Ez „zöldebb megoldás” és még az is lehet, hogy beleolvasnak néhány „valós hírbe”. A csúcs azonban most következik. „Lepd meg őket, és alakítsd kicsit át a csatornák sorrendjét a tévéteken, ha tudod. Most az egyes csatorna, a Magyar 1 vagyis a propaganda, ezt a Tv2-vel együtt száműzd valahova a 140–160. helyre, és a National Geographic-ot vagy az RTL Klubot, vagy amit szeretnél azt pedig tedd az első csatornára!” Nagyon sok embernek még mindig az Origo a kezdőlapja a számítógépén, ezt le kell cserélni az Indexre vagy a HVG-re! Ezután mesélni kellett még a momentumos álmokról (a jövő Magyarországáról) is. Vitatkozni, érvelni kell, nem veszekedni – intette híveit Fekete-Győr. „Nem kell, hogy a politika tabu legyen a karácsonyi asztalnál!” – hangzott a világos felszólítás.
Közben a párt európai parlamenti képviselői a jogállamiságért aggódnak. Egyikük, Donáth Anna szerint „a magyar kormány egy évtizede lopja el az uniós pénzeket, rombolja az Európai Unió egységét és építi le a magyar jogállamiságot.” Vita helyett a két momentumos képviselő gúnyosan nevetett egy kormánypárti felszólaláson, ami jelzi, hogy a közbeszédben a párt egyre inkább besorol az általa is sokat ostorozott magyarországi ellenzék mellé. A Momentum, amely centrista pártként alakult, mára végzetesen a létező baloldal mellé szorult. Vezetője hol arról elmélkedik, hogy szükség van-e tömegpártokra Magyarországon, hol az ellenzéki pártok számát sokallja, a gyakorlatban pedig Gyurcsány Ferenccel együtt tervezi az Orbán-kormány leváltását. Ez pedig mindennél fontosabbnak tűnik a zömében fiatalokból álló párt vezetése számára. Így persze a párt fokozatosan elveszti diszkrét báját és olyan kérdésekkel kell foglalkoznia (pl. költségvetés, hirdetések stb.), amelyek a pártszerűségét erősítik.
A karácsonyi eligazítás sok mindenre rávilágít, ami nem szerepel a Momentum programjában. A Momentum szakítani akar a rendszerváltás óta kialakult politikai gyakorlattal, elittel, kultúrával. Mindezt az akkor létrejött elit egy jelentős részének segítségével szeretné elérni. Lenézi és megveti azokat, akik politikai ellenfelei, némiként a marxizmus Himalája-komplexusára emlékeztetve. Az erős nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező párt a bevándorlás kérdésében a kvótakereskedelem álláspontját képviseli, vagyis azt, hogy a migránsok (nem a politikai menekültek) befogadását elutasító államok pénzügyileg támogassák a befogadó országokat. A vidéki lakosságot, illetve az idősebb generációkat lenéző, agresszív magatartásuk elegendő volt, hogy megközelítsék a 10%-ot. Kérdés, hogy a jövőben ez az eklektika és rugalmasság a hatalom megszerzése érdekében mire lesz elég? Egy biztos: az alázat terén még sokat fejlődhet ez a politikai közösség.
