A piros-fehér-piros helyett pártszínek

A hosszú pünkösdi hétvége nem tett jót az osztrák kormánynak. A sok eső úgymond eláztatta az együttműködés pilléreit. Persze en-nek is van előnye: Így legalább nem robbant fel a koalíció.

Hogy mi történt? Sebastian Kurz, a még mindig csak 34 éves néppárti (ÖVP) kancellár tiroli látogatása alkalmával további lazításokat harangozott be, pedig az új intézkedések akkor még csak egy napja voltak érvényben. Erre a szólóra az új egészségügyi miniszter, a zöldpárti Wolfgang Mückstein kimondottan rosszkedvűen reagált: Kurz megegyezés ellenére olyan lépéseket jelentett be, amelyekről csak május 28-án terveztek dönteni. Mückstein Twitter-hangvétele olyan volt, hogy megfigyelők már-már koalíciós válság-ról beszéltek.

Az ORF-ben Mückstein megismételte kriti-káját, de teljesen más magyarázattal: Neki az lett volna fontos, hogy 28-án „együtt hirdessük ki a lazításokat”. Erre a kancellár nevetgélve azt mondta: „Néha a belpolitikában a témák néhány napon belül maguktól megoldódnak.” Persze Mückstein sem hallgatott: Miután ele-inte úgy hangzott, mintha még szeretne várni a következő lépésekkel, végül leelőzte Kurzot: Ne június 17-én legyen a következő lazítás, mint a kancellár mondta, hanem már júni-us 10-én.

Hans Bürger, az ORF-közmédia belpolitikai rovatvezetője úgy ecsetelte a helyzetet, hogy szerinte az osztrák politikusok „nem piros-fe-hér-pirosban gondolkoznak, hanem pártjaik színeiben”.

Ez persze nem csak a két koalíciós partnerre/ellenfélre érvényes. Elképzelhető, hogy Herbert Kickl netán Magyarországot tekinti példaképnek? A szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt (FPÖ) frakcióvezetője néhány nappal a Kurz-Mückstein-epizód előtt azt javasolta, hogy a kancellár megbuktatása érdekében az összes többi párt fogjon össze új kormányban. Az esetleges koalíciós érdek abból adódhatna, hogy a gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészség (WKStA) május eleje óta nyomoz Kurz ellen, mert a kormányfő szerintük legalább három esetben nem mondott igazat a parlamenti Ibiza-vizsgálóbizottság előtt.

Érdekes módon Kickl azzal vádolja Kurzot, hogy a kancellár a Szabadságpárt volt elnöke, Karl-Heinz Strache nyomdokain halad. Az-zal a különbséggel, hogy Kurznak senki nem állított csapdát, „úgy, ahogy az a híres-hírhedt Ibizagate során történt”, írta volt lapom, a „Presse”. „Azaz Kurz csak saját magának tehet szemrehányást a történtekért.”

Ezt a kancellár természetesen másképpen látja. Amint Armin Wolf ORF-újságírónak és azóta több interjúban is elmondta, nem tudja elképzelni, hogy egy esetleges vádemelés az ő elítélésével végződhet, mert „mindig ügyeltem arra, hogy az igazsághoz hűen válaszoljak a parlamenti bizottság kérdéseire”. A parlamenti bizottságban szerinte az ellenzéki pártoknak közös céljuk „a másik rágalmazása, szavai-nak kiforgatása és politikai megsemmisítése”.

Pontosan erre tér ki a „Presse” konkurense az osztrák minőségi újságpiacon, a „Standard”. A kommentátor arra figyelmezteti Ausztriát, nehogy az orbáni útra tévedjen a Kurz-ügy kapcsán. „És hát jelenleg úgy áll, hogy a kancellár semmibe veszi az igazságszolgáltatást, valamint a parlamentet, magát pedig úgy állítja be, hogy áldozat, akit az ellenfelei ki akarnak túrni posztjáról.” A liberális lap a legfőbb problémát abban látja, hogy „Kurz az igaz-ságszolgáltatást is az ellentáborhoz sorolja, mint ahogy a sajtót is, ha az nem a hivatalos irányvonalat követi. Összeesküvésről regél, aminek az volna a célja, hogy őt jól megpuccsolják.” Végül: „Hogy az áldozati mítosz hová vezet, ahhoz elég egyetlen pillantást vetni Magyarországra. Vagy Izraelre, ahol Netanjahu, a kancellár nagy barátja évek óta görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, függetlenül attól, hogy korrupció gyanújával bírósági eljárás készül ellene.”

Kurz Néppártját (ÖVP) már régebben több ügyben célba vették az ügyészek. A kancellár hosszú ideig nem emlékezett arra, hogy egy bizonyos Thomas Schmidnek megígérte volna, hogy ő lesz az újonnan felépített állami vagyonügynökség (ÖBAG) vezetője. Közben mobiltelefonjáról előkerültek olyan Whats-app-üzenetek, amelyekben csókos emojik kí-séretében megígérte Schmidnek: „Mindent megkapsz, amit akarsz.”

Habár a „Presse” polgári napilapként közel áll a Néppárthoz, mégis úgy fogalmaz, hogy „Kurz nagy valószínűséggel hamisan vallott a meghallgatáskor, ezért most vádemelés készül ellene”.Gernot Blümel pénzügyminiszter ellen nem csak azért kutakodnak a hatóságok, mert állítólag illegális pártadományt fogadott el a Novomatic nevű szerencsejátékcégtől. Blümel a Schmid-esetben az alkotmánybíróság döntése ellenére a mai napig nem hajlandó bizonyos iratokat kiadni a parlamenti bizottságnak. A cicázás odáig fajult, hogy Alexander Van der Bellen államfő (aki megválasztása előtt a Zöld párt vezetője volt) megelégelte a dolgot és jól odaszólt a Néppártnak. Termé-szetesen ez sem járult hozzá a koalíción belüli feszültség enyhítéséhez.

Május közepén a néppárti-zöld többség még ejtette volna egy Kurz elleni bizalmatlansági indítványt, de végeredményben nem került sor szavazásra, mert a szabadságpárti indítványt a többi ellenzéki párt (a szociáldemokraták és a liberális Neos) sem támogatta. Ért-hető: mint Hans Bürger mondta, mindenki a saját pártja színeiben gondolkodik. A szivár-ványban a piros-fehér-piros osztrák színek nem láthatóak.

Martos Péter