A pünkösdi ünnepkör
A pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe húsvét után 50 nappal. A pünkösd a görög pentekoszté, azaz „ötvenedik” szóból ered, ami világosan utal arra, hogy a Szentlélek eljövetelét már az őskeresztények is a húsvét utáni 50. napon ünnepelték.
Az egyház Kr.u. 305-ben rendelte el hivatalosan a Szentlélek eljövetelének megünneplését pünkösd napján. De már az ószövetségi zsidó népnél is ünnep kapcsolódott a pészah utáni hetedik hét időszakához. Eredetileg egy aratási hálaadó ünnepet ültek meg ekkor, majd Jézus korára a mózesi törvény emléknapja (Sávuót) lett, amikor arra emlékeztek, hogy Jahve szövetségre lépett a választott néppel. A zsidó hagyomány szerint ez az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt.
A Sávuót ünnepére Jeruzsálem megtelt a mindenfelől érkező zarándokokkal – nekik prédikáltak különböző nyelveken az apostolok az Újszövetség szerint.
Mivel a Szentlelket (ógörögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus) hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia, ezért a galamb a pünkösd legfontosabb jelképe. Az olajfaágat tartó galamb, mint a Szentlélek szimbóluma már a legkorábbi ismert ókeresztény ábrázolásokon is feltűnik a római katakombákban.
