A Seuso-kincs. Pannonia fénye

Állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

   A római kori 14 ezüstedényből és egy rézüstből álló lelet feltételezhető tulajdonosáról, Seusóról kapta nevét és több mint kalandos úton-módon került a Magyar Nemzeti Múzeumba a 4. század végéről származó, majd az 5. század elején elrejtett kincs.

   Hasonló rendeltetésű leletekből következtetve eredetileg sokkal gazdagabbnak vélhető a jelenleg az 1970-es évek közepén a Balaton közelében fekvő Kőszárhegyen előkerült együttes. Ennek tartozéka lehettek az 1878-ban a későbbi lelőhely közelében talált ezüstállvány darabjai.
A lelet közben eltűnt, mígnem az 1980-as években bukkantak nyomára a nemzetközi műkincskereskedelemben. A magyar állam mindent elkövetett azért, hogy visszavásárolhassa a külföldre csempészett tárgyakat. A visszajuttatás érdekében folytatott perben ugyanis nem sikerült egyöntetűen tisztázni a tulajdonjog kérdését, így a magyar állam 2014-ben és 2017-ben két tételben magas összegeket fizetett az angliai befektetőknek, akik mint felvásárlók tulajdonjogot formáltak a leletegyüttesre.

   A nem teljes készletet bemutató, a leírás szerint „két, ételek tálalására szolgáló nagyméretű lapos tál, két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál, egy mosdáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű korsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy  állat alakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített korsó alkotja. Két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is tartozik hozzá. Az ezüstedényeket egy 83 cm átmérőjű és 32,5 cm magas rézüstben rejtették el úgy, hogy a nagy tálakat az üst aljába, lefelé fordítva egymásra fektették, majd a kisebb edényeket a tetejükre helyezték”.

   „A Seuso-kincs azokhoz a kincsleletekhez hasonlítható, amelyek ünnepi lakomákon használt étkészlet darabjait, illetve tisztálkodáshoz, szépítkezéshez használt tárgyakat tartalmaznak. Nevét az úgynevezett vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, és a késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsleletek között a legértékesebbnek számít.” Pannóniai származására a lakomát ábrázoló jeleneten olvasható PELSO (Balaton) jelölésből lehet következtetni. *