„Adjuk föl a létrontó harcot“
Elhunyt Kóbor János „Mecky“, az Omega énekese
Nem sikerült. Kóbor János az utóbbi időben arról álmodozott, hogy az Omega 60. „születésnapját“ 2022-ben a színpadon ünnepelheti. Olyan igazi buli már akkor sem lett volna, miután 2020-ban egymás után itt hagyta őt Benkő László és Mihály Tamás. Most, 78 évesen, követte őket.
Kóbor János – kicsoda? Igen, a Mecky. Így ismerte Magyarország és a világnak az a része, amely érezte: Nem csak a világ egyik legrégibb rock-bandájának az énekese volt, hanem egy megállíthatatlan motolla. Így ismertem én is, ha az utóbbi években nem is volt már érintkezésünk. Kislánya, Laura születése után 2007-ben még felhívott, de utána már nem. „Elment az időm“, mondta, mikor odaszóltam neki. „olyan sokat kellene még tenni.“
Érdekes önképe volt ennek a Kóbor Meckynek. A Wikipédia online-lexikon így idézi a családi származásáról kifejtett véleményét: „Őseim között van osztrák, szász, sváb és ki tudja, még milyen germán törzsbéli. A Kóbor pedig valószínűleg a Cobourg név átírásából született. Anyai nagyanyám részéről pedagógus, pap is van a felmenőim között. Édesanyám apai ágán gazdálkodókról tudunk, nagyapám is a földből élt. Ezeket a nagyszüleimet sváb kulákként aztán 1946-ban marhavagonban ki is telepítették az országból, Nyugat-Németországba kerültek.“
Ő maga budapesti srácnak érezte magát. Már a gimnáziumban elkezdett zenélni, és habár építészmérnök lett, soha nem hagyta abba, akkor sem, mikor legjobb barátja, Presser Gábor és Laux József gimnáziumi osztálytársa otthagyták az Omegát és a Locomotiv GT-hez szerződtek. A harag nála soha nem tartott sokáig. Talán ezért nem is értette, miért veszett össze a magyar beat/pop/rock egy másik nagy párja, Bródy János és Szörényi Levente, az „István a király“ szerzői, az Illés zenekar „ikrei“.
De azért jó tudni, miért hívták Kóbor Jánost Meckynek. A „Hetek“-nek árulta el: „A gimnáziumban, mielőtt még a csapat összeállt, mi ,felülbíráltuk‘ a neveinket is. Laux Józsiból így lett ,Blöró‘. Ezt a nevet pont én adtam neki. Akkor ment éppen a Horgász a pácban című Louis de Funes film, és Józsinak pont olyan tüskefrizurája és pengearca volt, mint Funes-nak. Őt hívták a filmben Blörónak. Én meg a Meckyt kaptam tőlük, szintén egy film kapcsán.“
Annak az interjúnak az lett a címe, hogy „Egy befejezetlen történet“. Kóbor a végén ezt találta mondani: „Az Omega, úgy tűnik, egy befejezetlen történet, és lehet, hogy az is marad. Szeretek a jelenben élni, és az Omegának ráadásul még jövője is van.“
Ez 1999-ben volt, röviddel azután, hogy megjelent a tizenötödik nagylemezük. Utána több mint húsz év alatt már csak kettő következett, mert úgy vélték, elegendő jó zenét csináltak, fellépésekkel többet adnak a közönségnek.
Ezt a hivatalos Mgyarország is pontosan tudta. Miután a „régi“ rendszer 1987-ben megemberelte magát és Liszt Ferenc-díjat adományozott az Omegának, 2011-től következett a Pro Urbe Budapestért, a Kossuth-díj, az Emberi Méltóságért-díj és a Fonográf Életműdíj. Mecky közben a Magyar Köztársasági Erdemrend kiskeresztjét kapta meg és a főváros díszpolgára lett.
Megérdemelte. Alig lehet felsorolni azt a temérdek dalt, melyet különböző személyi összetételben bakelitre rögzítettek. Kezdődött a „Trombitás Frédi“-vel, azon a lemezen volt a „Ha én szél lehetnék“. Már ‘69-ben megjelent a „Tízezer lépés“ és többek között a „Gyöngyhajú lány“. Utána, Presser és Laux (meg Laux barátnője Adamis Anna, a szövegíró) távoztával, stiílusváltás következett a hard-rock és utána a space-rock felé. Koncertek sorozata külföldre is elvitte őket, de a lemeztermés csak a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején volt megfelelő. A „Gammapolis“-tól a „Fekete pillangó“-ig hét év telt el. És 1987 után, a „Babylon“-nagylemeztől az Omega inkább a Népstadiont megtöltő koncertbanda volt, mintsem egy studiócsapat. 1998, az „Omega XV“ után Kóbor komolyzenével is foglalkozott, töbek között kiadta az „Omega Oratóriumot“. 2020-ban következett a zenekar végrendelete, a „Testamentum“. Akkor került ki a prés alól, mikor már Benkő Lászlót és Mihály Tamást gyászolták.
A „Blikk“ ezen a lemezen észrevette, hogy „valóban több dalszövegük is sötét, halállal, elmúlással vagy egy fontos, felsőbb döntéssel kapcsolatos témát dolgoz fel“. A bulvárlap jó néhány sort idézett: „Minden este az ítéletre vársz" - „És égre nézel, és segítségre vársz" – „Pillangó szárnyán elszáll a lélek / És féktelen, mégis félek / Jósolna a fény az élethez reményt / Elfogadva a végtelen létet" – „Bízott az ember, rászólt a végzet / Kőbe vésték az utolsó képet". És végül: „Éltünk, most új parthoz értünk / Itt egymásra nézünk / Ki jut majd tovább, rajtad áll. / Valakinek át kéne venni / Ideje a pontot kitenni / Adjuk föl a létrontó harcot / Kövessük a leghalkabb hangot."
A lemez megjelenése után Kóbor János szabadkozott: „Ezt nagyon meredeken intézte az élet. A lemez megjelenésének időpontját már jó ideje kitűztük, de Laci és Misi halála mindannyiunkat sokkol és megfontolásra késztet. A koronavírus szörnyű dolog, de most időt ad nekünk gondolkodni, mi legyen az Omegával” – mondta az MTI-nek.
Egy évvel ezelőtt még nem tudta, milyen ténylegesen szörnyű dolog a koronavírus, ha valaki oltatlanul megkapja…
Álljon itt a kedvenc Omega-dalom szövege. Mecky már nem énekeli.
Éjféli koncert
Szikrázó naplemente a katlan fölött,
Hol a koncertre tízezren várnak.
Hátrébb a színfalaknál idõsebb úr
Fejet csóvál, és tölt még magának.
Tízezer szív együtt dobog,
Robban a hang és szilánkot szór.
Felfénylõ éjszakában tízezer szék
Úgy tûnik, összébb hajol.
A végén a tört varázslat egy mozdulat,
Le a színpadról újra a földre.
Újságok foltja fénylik, minden kihalt,
Ez az este elmúlt örökre.
A világon annyi ember él,
S én fáradtabb vagyok mindenkinél.
Nézem egy gyûrt fotónkat, a földön hever,
Aztán felkapja lágyan a szél.
Martos Péter