ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT

Kádas Richárd László felsőőri református lelkész

karácsonyi prédikációja:

Alapige: 1Ján3,1-3 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Jn 1,12 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Kol 3,4; 2Kor 3,18 3 Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

Kedves Testvérek!

"Gyereknek lenni". A karácsonyi történetben meg sem szólal, csak megszületik, mégis Ő van a középpontban. A gyermek Jézus Krisztus. Tiszteletüket teszik nála a napkeleti bölcsek, a pásztorok. Rossz körülmények között érkezik meg ebbe a világba, s mindemellett Heródes meg is akarja öletni, mert félti tőle a hatalmát. Nos van ilyen gyermeki élet is. Embert próbáló, gyötrelmes.

Ma is találkozunk ilyen gyermeksorsokkal, ahol külső vagy belső körülmények miatt már az élet kezdete is nyomor és baj. Az olvasmányunkból ez a fajta gyermeki életkezdet látszik. Istálló, majd menekvés.

Ezzel szemben az alapigében egy másfajta gyermekség kerül elő. Mégpedig valami olyan, ami nem vér szerinti. Merthogy a keresztyénségben így vagyunk Isten gyermekei. Nem vér és származás szerint, hanem mert az övéi vagyunk. De akármilyen módon is beszéljünk gyermekségről, gyermeki létről, abban mindig ott van a lehetőség. Hiszen még mikor gyermek valaki, már lehet, hogy látunk bizonyos képességeket és jellemvonásokat, de még nem tudjuk, hogy mi lesz abból a gyermekből. Még nem tudjuk mivel fog foglalkozni, mit fog tanulni, hol fog élni, milyen emlékezetes dolgokat fog majd elvégezni.

A gyermeki lét tehát mindig lehetőség a fejlődésre, tanulásra, elmélyülésre. Így arra is lehetőség van, hogy elmélyüljünk a hitben, annak gyakorlásában, hogy rádöbbenjünk Isten szeretetére.

Merthogy még nincs vége a tanulásnak, még nem nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Persze itt azért a nagytöbbség felnőtt, s az életében már sokat tapasztalat és látott. Mégis az életünk mindig egy felfelé nyitott lét. Azaz Isten felé nyitott lét.

Valahol talán ezt jelenti a gyermekség is. Figyelni, nyitottnak lenni. Az Istenre is.

Hiszen gyermeknek lenni azt is jelenti, hogy az ember másokra utalt. Pl. a szülőkre. Éppen ezért nagyon fontos az a kép, amit az igeszakasz előhoz. Hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. S néha talán úgy küszködünk, dolgozunk és hajtjuk a dolgokat, hogy sikerüljenek, meg ahogyan mi akarjuk. Pedig lehet, hogy néha rá kell hagyatkozni Istenre. Mint a gyermek, ahogy bízik a szülőben.

Sokat gondolkodtam azon mostanában, hogy természetesen Jézus Krisztus van a jászol közepén, s Ő van a karácsonyi történet közepén is, de azért szülőnek lenni sem egyszerű, ahhoz is fel kell nőni. Hát, ha őszinték vagyunk akkor Mária és József feladata nem egyszerű.

Jegyesek és Mária teherbe esik, s van egy ígéret, amit az angyal közöl velük. Rá kell hagyatkozniuk, bízniuk kell abban, hogy ez majd így lesz.

Én most leginkább itt fognám meg a gyermekség mivoltát. A bizalomban. Ha így nézzük, akkor már másként látjuk felnőttként is a fogalmat.

Mert a bizalmat ki kell érdemelni, fel kell építeni, dolgozni kell rajta. Talán még emlékszünk, amikor először vittek el a szüleink, vagy nagyszüleink a templomba, talán emlékszünk, mikor először kóstoltuk meg a kedvenc süteményünket, vagy ételünket. Talán emlékszünk olyan pillanatokra, amikor előtte féltünk, vagy tartottunk, vagy bizalmatlanok voltunk azzal szemben, ami új, amit nem ismerünk.

Nos bízom benne, hogy Isten számunkra nem ismeretlen. Bízom benne, hogy mi bízhatunk benne, s lehet vele valóban szülő-gyermek kapcsolatunk.

Hiszen ezért is jött el Jézus Krisztus, s ezért lett emberré az Isten. No meg azért is hogy tisztítson. S a tisztítás itt a szakaszban nem valami külső mosakodás, hanem inkább a belsőnk, a lelki életünk, a döntéseink, a felelősségünk, hogy azok tisztuljanak, hogy azokról vegyük le azt, ami felesleges, ami gátol, ami megkötöz és fogolyként bezár.

Szóval drága Testvérek, gyermekként fejlődhetünk, tisztulhatunk, mélyülhetünk, családba tartozhatunk, s bízhatunk, mert közel jött hozzánk Isten Krisztusban. Ámen.

 Kádas Richárd László  Ref.lelkész

Reformierte Kirchengemeinde Oberwart

Felsőőri Református Egyházközség