Az amerikai tragédia után régi vagy új fejezet?
2016-ban, amikor megválasztották Donald Trumpot amerikai elnöknek, már akkor sokan úgy vélték, ez az Amerikai tragédia. Előtte a 15 republikánus elnökjelölt első vitáján Trump mindenkit lehengerelt – szinte csak ő beszélt, mind a 14 ellenfelét valamilyen visszataszító karaktergyilkos kifejezéssel illette. George Pataki, a magyar származású volt New York állami kormányzó szerint még sintérnek sem lenne jó. Pataki nem is szerepelt többet az amerikai politikában, ami nagyon becsülni való, mert több republikánus elfogadott Trumptól magas kinevezéseket, dacára a korábbi megszégyenítésnek.
Egy éve a republikánusok megakadályozták, hogy alkotmányos vádemelési eljárás induljon az elnök ellen. De amikor a választás elcsalását szajkózta két hónapon keresztül és 62 esetben a bíróság nem adott neki igazat, akkor már a szenátus többségi elnöke bejelentette, hogy a játszmának vége, Joe Biden nyerte az elnökválasztást.
Az elnök és fia által hazugságokkal felhergelt kétezer fehér rasszista nacionalista hat órán keresztül ostromolta a Capitolium épületét, míg az elnök dolga végeztével elégedetten nézte a televízión, mi történik. Három órán keresztül nem adott engedélyt a Nemzeti Gárdának, hogy megvédje a bentmaradtakat. Nem Joe Biden győzelméhez, hanem Donald Trump vesztéséhez ragad vér és erőszak.
Joe Biden közel negyvenéves politikai karriert tud maga mögött, aki a republikánusokkal is tisztességtudó, empatikus viszonyt alakított ki. Ő az átlag Joe, aki vonattal járt be éveken keresztül naponta a Capitoliumba Delawareből, ismeri az átlagember bajait és mindenkivel megtalálja a közös hangot. Joe Biden szakembereket nevezett meg minisztereknek – nem olyat mint elődje, aki környezetvédőnek olyat választott, aki nem hisz a globális felmelegedésben, nem olyat oktatási miniszternek, aki pankrációs birkózó társaság tulajdonosa és semmit nem értett az oktatáshoz. Külügyminiszter például a több nyelven beszélő, Európát-Amerikát ismerő, több oldalról magyar szálakkal rendelkező Anthony Blinken lett, akinek első feladata az lesz, hogy visszahozza a Foreign Service tekintélyét.
Sok dolga lesz Bidennek, hogy Amerikát viszszaállítsa a régi kerékvágásba. De ott van az a sokmilliós tömeg, amelyik Trumpi sokezer hazugságát még most is komolyan veszi. Amelyik elhitte, hogy ellopták a választást, annak ellenére, hogy Biden hét millióval több szavazatot kapott mint ellenfele. A képviselőházban a vádemelési eljárás (impeachment) megindult hivatalban elkövetett hazaárulás, vesztegetés és egyéb súlyos bűncselekmény miatt.
Bika Julianna (USA)
Ezzel a Trump-érát lezártnak tekinthetnénk? Ellenkezőleg! Hogy teljesen más oldalról is meg lehet világítani Trump négyéves elnökségét, leginkább Sándor Lénárd mutatja fel. Az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet tudományos munkatársa a Ludovika egyetemi kiadó platformján terjedelmes munkában fejtette ki véleményét „Egy elnökség az impeachment árnyékában” cím alatt. „Nem túlzó az állítás, miszerint Donald Trump rendhagyó elnökségét a kezdetektől egészen a végéig, sőt, úgy tűnik, hogy még azon túl is az impeachment árnyékolja be.” – kezdi tanulmányát. Mielőtt vitába kelnénk a tartalommal, le kell szögezni: Az impeachment politikai-jogi fegyver, bevetéséről csakis a washingtoni képviselőház kétharmados többsége dönthet. Pontosan ezért fontos a Trump hivatali ideje után kezdődő eljárás. Hogyan fogalmazza ezt meg a kutató? „Nem büntetőeljárás, hanem jogi köntöst öltő politikai döntés… Az impeachment politikai komponense abból fakad, hogy pártpolitikán felülemelkedő nemzeti egység kovácsolódik-e a felelősség megállapítását illetően, vagy éppen ellenkezőleg, az eljárás tovább szítja a viszályt.
Ahogyan Alexander Hamilton A föderalista 65. írásában fogalmazott, a pártok erődemonstrációjává válik, és több kárt tesz, mint amennyi hasznot hoz.” Sándor Lénárd szerint „félő, hogy a Képviselőház által Donald Trump ellen megfogalmazott vádpont ez utóbbi hatást fogja kiváltani”. Egy dolgot biztosnak tart: „A következő hetek, hónapok során továbbra is Donald Trump volt elnök játszhatja majd a főszerepet az amerikai közéletben.”
Hasonlóan, de más súlyponttal látja a dolgot Sengel Ferenc, az Erdély.ma nevű, a magyar kormány által támogatott weboldal főszerkesztője. „Álmaikban Amerika visszainteget” címmel nyílegyenesen kijelenti: „Szabad szemmel is látható: az évszázados amerikai álom szertefoszlott. Vége a demokrata romantikának, jön a poszt posztmodern új birodalom… Hogy azon USA-atyákkal, és mondásaikkal, cselekedeteikkel mi lesz, akiknek a szobrait 2020 óta döntik, minden nyomukat törlik, nem tudni. Annyi bizonyos, betoloncolják őket az új másságvallás gonoszainak csarnokába, miközben a titokban szervezkedő híveiket üldözni és gyötörni fogják, időnként kegyelemből lelövik.” Sengel szerint „az Amerikai Egyesült Államok nem az álmok földje immár. … De a vesztesek nem mi vagyunk elsősorban. Tősgyökeres, ,őshonos’ amerikaiak tízmilliói azok. Elvesztek az álmaik.”
Még radikálisabban látja Amerikát a Biden-korszak kezdetén Szilvay Gergely: „Az amerikai baloldal szociális halálra, belső száműzetésre ítéli Trump kormányzatának tagjait, alkalmazottait, a republikánusokat és Trump hetvenmillió választóját is.” A Mandiner egyik legkonzervatívabb írója elfelejti leírni: Az amerikai elnökségi rendszer szerves része, hogy az utód leváltja az előd összes munkatársát. De Szilvay messze túllép a tényeken. Ezek szerint „a fő baj az, hogy az amerikai baloldal, annak fő politikai képviselete, a Demokrata Párt és a kapitalista profittermelést népneveléssel vegyítő kiadók, társalgó (,közösségi’) oldalak fenntartói, a Big Tech és a woke-vállalatok szociális halálra ítélik Trump kormányzatának tagjait, alkalmazottait, a republikánusokat és Trump hetvenmillió választóját is”.
Majdnem ugyanilyen végletes túlzásba esnek a másik oldalon is. A 444 című weboldalon Kiss Imola hosszasan foglalkozik a QAnon összeesküvés-elmélet híveivel. „Abban bíztak, hogy Trump a hadsereg segítségével visszaszerzi a hatalmat és megkezdi második elnöki ciklusát, az általuk sátánista, pedofil és kommunista emberkereskedő-hálózat vezetőinek tartott demokrata elöljárókat, valamint az őket támogató hírességeket pedig letartóztatják, majd a guantanamói fogolytáborba szállítják és kivégzik őket.” Mivel Joe Biden beiktatása Trump távollétében és ezzel csendben megtörtént, ezzel Kiss Imola szerint „korábban sosem látott méretű kétségbeesést és törést okozott a mozgalomban”.
A 444 újságírója egyetlenegy kérdésben egyezik a jobboldalon is terjesztett véleménynyel, miszerint „még így is naivitás lenne azt várni, hogy a QAnon ennyivel örökre kifullad”. Emlékeztet arra, hogy „a Kongresszusban már ott ül egy konkrét QAnon-hívő képviselő, Marjorie Taylor Greene, több millióan hitelt adnak ennek az összeesküvés-elméletnek, ráadásul nem csak az Egyesült Államokban, hanem világszerte”. Végül Kiss Imola arra a következtetésre jut, hogy „azok a tényezők, melyek a QAnont 2020-ban igazán berobbantották nagyon is megmaradtak: a járvány okozta egészségügyi és gazdasági szorongás, a koronavírusról terjedő tévhitekkel és kártékony dezinformációval keverve.”
Pontosan fordítva ítéli meg a helyzetet Mary Trump, a volt elnök unokahúga. A klinikai pszichológus szerint Donald Trump oly felmérhetetlen károkat okozott az Egyesült Államoknak az elmúlt négy évben, hogy ő kész nevet változtatni, csak hogy eltávolodjon a nagybátyjától. Mary a tavaly megjelent memoárjában „nárcisztikus szörnyetegnek” nevezte Donald Trumpot.
A Washington Post „Fact Checker” rovata egy egész számmal járul hozzá a Trump-korszak megítéléséhez: Az elnök négy éve alatt pontosan 30 573 alkalommal nem mondott igazat egy-egy témában. Ez nem az összes hazug állítás, csak a témák felsorolása, állítja a liberális lap. Ugyanis Trumpnak voltak olyan megkérdőjelezhető igazságtartalmú állításai, amiket többször is elismételt. A hamis állítások majdnem fele az utolsó évében született. A november eleji veresége után már szinte folyamatosan csak annyit üzent, hogy állítólag elcsalták a választásokat.
Korai lenne megítélni, Joe Biden milyen politikát fog folytatni. Bizonyos következtetéseket le lehet vonni abból a tényből, hogy beiktatása napján több mint egy tucat rendeletet írt alá. Mindegyikkel Trump egy-egy döntését szerette volna megfordítani, például a rendkívül szigorú bevándorlási politika megváltoztatására. A rendeletek között szerepel bizonyos beutazási tilalmak feloldása, az amerikai-mexikói határfal építkezésének leállítása, vagy az illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodó emberek állampolgársággal való ellátása. Biden január végére tervezte további rendeletek kiádását a menedékjogi eljárások megerősítéséről és a Trump-határpolitikája által szétszakított családok újraegyesítése érdekében. Szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Kongresszusban hónapokba vagy évekbe telhet az elmúlt négy évben bevezetett korlátozások lebontása. Tény, hogy az Egyesült Államok január végén Biden nemzetbiztonsági szintre emelte a klímakatasztrófa elleni küzdelmet, visszatért és belép a WHO-ba, az egészségügyi világszervezetbe. Párhuzamosan teljesen megváltozik a koronavírushoz való hozzáállás és Trump alig létező oltási propgramja.
Joe Biden külpolitikáját az a „félmagyar” származású Antony Blinken hivatott napi lépésekre fordítani, akiről a Bécsi Napló már írt a 2020/6-os számában. Érdekes módon az 58 éves Blinken, aki Barack Obama elnöksége alatt külügyekkel és nemzetbiztonsággal foglalkozott, a nemzetbiztonsági téren ugyancsak „magyar” kapcsolatot érvényesít: Anne Neuberger kiberbiztonságért és új technológiákért felelős helyettes tanácsadó lesz a nemzetbiztonsági tanácsban. Az 1956-ban Magyarországról elmenekült George Karfunkel lánya eddig a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) kiberbiztonságért felelős igazgatója volt és olyan országokból származó virtuális fenyegetések „megelőzésére és felszámolására” összpontosított, mint Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea.
Egy apró „magyar múlt” John Kerry esetében is található. Nagyanyja, Ida Loewe, Budapesten született, de nem magyar, hanem egy bevándorolt morvaországi család gyerekeként. Biden Kerryt a klímaváltozásért felelős különleges megbízottnak nevezte ki. Mivel az új elnök kiemelkedő jelentőséget tulajdonít e témának, ezért Kerry – 2013-tól 2017-ig, tehát Hillary Clinton előtt az Obama-kormány külügyminisztere – a nemzetbiztonsági tanács tagja is lesz.
Hogy Biden első külpolitikai kapcsolatait a két szomszéddal, Kanadához és Mexikóhoz fűzte, megfelel az évszázados hagyományoknak. Kevésbé tradicionális, hogy az első Európával folytatott telefonbeszélgetését Emmanuel Macron francia elnökkel folytatta és csak utána az angloamerikai tengely szerint Boris Johnson brit kormányfővel. Viszont túl korai azon spekulálni, melyik kormányokkal szemben lesz az új adminisztráció elnéző vagy kompromisszumokra kész, és melyekkel szemben marad elszánt, mint az előd volt. Talán annyit szabad elvárni: egyoldalú döntések helyébe tárgyalások fognak lépni.
Martos Péter
