Az oligarchia és az uralkodó elitek
A nemzethez intézett búcsúbeszédében Joe Biden elnök arra figyelmeztetett, hogy az amerikai demokrácia a technológiai milliárdosok „oligarchiájába” csúszik.
Biden kijelentette: „Amerikában ma egy olyan oligarchia alakul ki, amely rendkívüli gazdagsággal, hatalommal és befolyással rendelkezik, amely szó szerint fenyegeti egész demokráciánkat, alapvető jogainkat és szabadságukat, és mindenki számára méltányos esélyt ad az előrejutásra”. Baljóslóan kongatta a vészharangot az általuk „leomló” sajtószabadság, a dezinformáció növekedése, a hadiipar ereje és a fekete pénzeknek a politikára gyakorolt hatása miatt.
Nehéz komolyan venni Biden hirtelen aggodalmát a rendkívül gazdag oligarchia által az amerikai társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Elvégre elnökségének négy éve alatt soha nem riasztotta az oligarchikus hatalom. Nem volt problémája a szupergazdag adományozókkal sem, akik támogatták a Demokrata Párt elnökválasztási kampányát. A Microsoft alapítója, Bill Gates, aki a világ egyik leggazdagabb embere, 50 millió dollárt adományozott Harris elnökválasztására. Bidennek nyilvánvalóan nem okoz gondot, hogy jutalmazza azokat az oligarchákat, akik támogatták az ő ügymenetét. A közelmúltban Soros György és David Rubenstein milliárdosoknak adományozta Biden az Elnöki Szabadságérmet. Az oligarchákat Biden mindig szívesen látta a Fehér Házban.
Így történt, hogy a szupergazdagok virágoztak a Biden elnöksége alatt. „Egy elemzés szerint, amely Biden 2020-ban aratott győzelme és Trump tavaly novemberi újraválasztása közötti négy évre vonatkozik”, a 100 leggazdagabb amerikai nettó vagyona összesen 63%-kal nőtt. A Bloomberg Billionaires Index szerint ezek az emberek 1500 milliárd dollárral lettek gazdagabbak az elmúlt négy évben.
Mivel magyarázható tehát Biden hirtelen oligarchaellenes szemléletváltása? A válasz egyértelmű. A választási kampány során, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nagy valószínűséggel Trump legyőzi Kamala Harrist, a milliárdosok osztályának számos tagja úgy döntött, hűséget fogad Trumpnak. Ezt a fontos változást feltűnően szimbolizálta az, hogy Jeff Bezos, a The Washington Post milliárdos tulajdonosa megtagadta, hogy szerkesztője Kamala Harris mellett álljon. Az, hogy egy hagyományosan a Demokrata Párthoz kötődő fontos országos újság megtagadta elnökjelöltjének támogatását, azt jelzi, hogy az addigi politikai lojalitás már nagyon kevéssé számított.
Bezos megszemélyesíti az amerikai elit egy részének pragmatikus opportunizmusát. Különösen a milliárdos technológiai tőkésekét, akik úgy döntöttek, hogy könnyebb Trump sátrából „kipisilni”, mint kívülről befelé. Az oligarchikus hatalommal kapcsolatos demokrata kritikák hirtelen felkarolását úgy kell értelmezni, mint Biden csalódottságát azzal a sok milliárdossal szemben, akik úgy döntöttek, hogy Trumppal szövetkeznek. Ha a demokraták megnyerték volna a választást, Biden az amerikai demokrácia szilárd állapotát dicsérte volna.
A kortárs oligarchia
Érdemes megjegyezni, hogy Biden elmélkedése az amerikai oligarchia irányító pozíciójáról nem szólt a kulturális elitek hatalmáról. A mai világban azonban a kulturális elitek sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak, mint az amerikai gazdaságot felügyelő milliárdosok.
Amerika milliárdos osztálya talán szuper gazdag, jelentős gazdasági és technokratikus hatalommal rendelkezik, de ebből az oligarchiából, hiányzik a tekintély és a legitimitás. A legitimitási válságának egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása, hogy nem tudja meggyőzően bemutatni szerepét. Hiányzik belőle a projekt és a céltudat. Nem hisz önmagában, és nem rendelkezik azzal a meggyőződéssel, hogy joga van uralkodni. Tájékozatlanságát oligarchiaként súlyosbítja, hogy elveszíti a meggyőződését azokról az értékekről és nézetekről, amelyekbe elit elődeit szocializálták.
Annak érdekében, hogy megtalálják a módot a legitimitás probléma megoldására, az elit különböző csoportjai új intézményi és ideológiai megoldásokkal kísérleteztek . A kormányokhoz hasonlóan az állandó változás és reform ethoszát fogadták el. Az oligarchia folyamatosan keresi azt a hitvallást, amelyen keresztül megerősítheti elit szerepét. Éppen ezért a hivatalos és félhivatalos értékek és küldetésnyilatkozatok korszaka a miénk. Ez az oka annak, hogy olyan sok üzleti vezető magáévá tette a szivárványzászlót és intézményesítette az identitáspolitikát vállalataiban. Következésképpen a közelmúltban kialakult kulturális mód az elit önmegértésének és önmeghatározásának uralkodó módjává vált. Ebben az összefüggésben a kulturális elit kritikus szerepet játszott az oligarchikus szolidaritás megteremtésében.
A kulturális elitek szerepe azért jelentős, mert politikai és gazdasági partnerükkel ellentétben megőrizték – sőt vitathatatlanul – még tovább is fejlesztették a kulturális hegemónia gyakorlására való képességüket. Ebből következően a kulturális intézmények – így a média, a felsőoktatás – meghatározó szerepet játszanak az elithatalom fenntartásában.
Az, hogy Bidennek nem sikerült foglalkoznia a kulturális hatalom kérdésével, nem mellékes. Amerika kulturális elitje és intézményeik szilárdan a Demokrata Párt táborában maradnak. Donald Trump megválasztása ellenére az Egyesült Államokban továbbra is a kulturális elit a domináns erő. Nagy befolyást gyakorolnak a technokrata-menedzser elitre. Ők felügyelik az amerikai gyerekek oktatását. Ők irányítják a szocializáció legfontosabb intézményeit. Ők irányítják a felsőoktatást, valamint a kulturális- és szórakoztatóipart. Az amerikai elnökválasztási kampány során a média kudarcot szenvedett, de még mindig hatalmas befolyása van a közéletre.
A kulturális elit vezető tagjai alkotják Amerika oligarchiájának legfontosabb részét. Az általuk biztosított kulturális erőforrások nélkül az oligarchia nem tudná hatékonyan gyakorolni hatalmát. A tech-milliárdosok hatalmas befolyással bírnak, de végül a kulturális erőre támaszkodnak státuszuk megőrzésében.
Nekünk, akiket őszintén foglalkoztat a demokrácia állapota, szembe kell néznünk a kulturális elitek befolyásával. Ezért kell kialakítanunk egy ellenkultúrát, amely tükrözi a demokratikusan gondolkodó polgárok igényeit.
Addig pedig óvakodjunk kultúrájuk despotizmusától!
Frank Füredi
(Fordította Kata Fetes)
