Bakos István „kincses kalendáriuma“

A tudományos (igényű) publikációk esetében is egyre-másra tapasztalható az a szokás, hogy szerzők külön kötetbe gyűjtik „elszórtan“, nem könnyen hozzáférhető kiadványokban megjelent tanulmányaikat, közérdeklődésre számító írásaikat. Ezzel tulajdonképpen a potenciális olvasóknak kedveznek, már csak azért is, mert nem kell különböző könyvtárakban, internet csatornákon keresgélniük ahhoz, hogy hozzájussanak egy-egy szerző műveinek tanulmányozásához.

A nemzet sorsáért tevőlegesen cselekvő Bakos István előre lépett ebben az új „műfajban“, és történetesen a magyar falu iránti odafigyeléssel kincses kalendáriumnak nevezhető buzgalommal gyűjtötte és állította össze kötetté jobbára mindazt, ami a magyar falu múltja és jelene, sőt, ezen túlmenően olyan értekezések, vitairatok kiadására is vállalkozott, amikből a jövő jelei is kiolvashatók. Részletkérdéseket felölelő szakdolgozatok mellett olyan általános kérdéseket érintő tárgykörökkel, statisztikai adatokkal gazdagította vállalkozását, hogy az összeállt kötet korántsem rekedt meg lokális vagy provinciális szinten a magyar falu jelenségénél, hanem ismételten az egész országot, a magyarságot érintő összefüggésbe hozza a kérdésfeltevéseket, elemzéseket. Bár az összeállításban sem volt könnyű feladata, hozzáértő felkészültsége révén mégis lehetővé vált 35 „megközelítésen“ keresztül a magyar falu és a hozzá kapcsolódó sorskérdések gyújtópontba gyűjtése és prizmaszerű kivetítése.

A jeles személyek és jelentős szövegek arra késztetnek, hogy az esetleges rangsorolás elkerülése céljából mellőzzük nevek kiemelését, ennél sokkal fontosabb az egyes témák nyújtotta tájékoztatás, a továbbgondolásra ösztönző költögetés, mintegy szerzőként benevezve felvillantani egy-egy kiegészítést a közreadott anyaghoz. Kettőt máris megszellőztetek egyrészt tanulságul, másrészt elriasztó okulásul. Régi disznóvágásokra emlékeztetve nem árt utalni az önellátó parasztgazdaságokra, ahol a vértől a bőrig és a csontig mindent felhasználtak; a beleket megtisztítva a hurka-, ill. kolbásztöltésnél, a törmelék húsból, szalonnából, bőrből kövesztve (abálva) disznósajt, a csülköt felhasználva meg kocsonya készült. Végül mindazt, amit nem lehetett élelmiszerként feldolgozni, szappant főztek belőle, vagyis semmi sem veszett kárba. A másik eset a téeszesítések idejében történt. Nem volt elég a belépési nyilatkozat aláírása, állatok és eszközök beszolgáltatása a közösbe. Akadt olyan hely, ahol minden szerszámot és kézigépet be kellett szállítani a gazdasági központ udvarába, ahol gúlába hordva tűz martalékává tették a zsákmányt. Az ördögi tettel ténylegesen is bizonyítani akarták az elkövetők a magánszektorral való leszámolás visszafordíthatatlanságát.

A kötetet átolvasva fontos eljárásként említhető az egyes szövegek megjelenésének helye és ideje. Ezzel Bakos István nem csupán az utánajárások lehetőségét könnyítette meg, főként kutatók számára, hanem ezáltal lehetséges az egyes feldolgozások keletkezéstörténetére következtetni, amik különböző – ma már – történelmi korokhoz és tájakhoz, különösképpen helyzetekhez és körülményekhez igazíthatók, így érthető és betájolható az adatok és érvek viszonylagos érvényessége. Mindebből az a szinte hihetetlennek tűnő kép is kibontakozik, mi mindenen ment keresztül a falu és népe különösképpen az utolsó 100-150 év alatt. Szem előtt tartva a sorsfordulókat, nem lehet csodálkozni azon, hogy végveszélybe sodródtak a falvak, ami az ország egészét érintette, hiszen az iparosításra épülő városfejlesztés elképzelhetetlen a vidék nélkül. A városi lakosság nem képes „újratermelni“ önmagát, hanem a falvak népességéből töltődik fel, és a pusztuló falvak láttán érthetővé válik az egészséges vérkeringés megszakításának az egész országot érintő veszélye.

Tanulságos esettanulmányok mellett tájékoztató olvasható a tanyavilágról, a Hangyáról, a falugondnoki hálózatig; nem utolsósorban terítékre kerül a „szocialista“ évtizedek falusi-vidéki arculatának feldolgozása az irodalomban. Kijózanító a „szabad piac“ betódulásának ismertetése a rendszerváltozáskor és közvetlen utána, ami újabb válsághelyzetet teremtett mezőgazdasági téren is. A belföldi termékek kiszorításával nyugati áruk özönével árasztották el a piacot, vagy éppenséggel felszámolták a cukorgyárakat: 12-ből hetet, végül az egyetlen cukorgyár is külföldi tulajdonba került. (A magyar mezőgazdasági politika és vidékfejlesztés jövőképe, 2004, 129-141. old.; Magyar föld, magyar vidék, 2012, 143-150. old.; A korszerű családi gazdaság, 2002, 167-173. old.)

A sokrétű és rendkívül gazdag kincsestárból kitekintésként három kérdéskör különös figyelmet érdemel.

1. Falurombolási terv Romániában (1988): többek között a termőföldnek mintegy 100 ezer hektárral való növelése érdekében 13.000 faluból 7-8.000 megszüntetése, a lakosok tömbházakba telepítése (A romboló hatalommal szemben, 189-197. old.). A tiltakozások – nemzetközi szinten is – meg a politikai változások következtében a terv nem valósult meg.

Ezzel szemben Magyarországon már 1971-ben megszületett az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK), amely a falusi népesség ritkulását, a falvak zömének elöregedését és az útszéli falvak feladását nemcsak tudomásul vette, hanem 30 éves távlatban akár 800 falu megszűnését is kilátásba helyezte. (Az OTK, a faluosztályok – és emberképünk változása, 177-187. old.)

2. A rendszerváltozást hozó fordulat kritikus kiértékelése fajsúlyos adatok alapján,

amikből azt a figyelemreméltó következtetést vonta le a szerző, hogy a politikai változások végrehajtásához hat hónap kell, a gazdasági helyzet javulása hat év után várható, „a demokratikus kultúra megszilárdulása hatvan évet is igénybe vehet,“ (212. old.) Nem lehet csodálkozni tehát a felemás megoldásokon.

3. A „kert Magyarország“ megálmodását továbbgondolva az önellátó – akár szövetkezetté szerveződő – 300 hektár nagyságig terjedő gazdaságok kiépítése és fejlesztése végül is nemzeti programmá érett be. Ennek eredményeként indult be 2018. január -1-vel a Magyar Falu Program. Ennek keretében 150 milliárd forinttal három célterület támogatását hirdette meg a kormány: a közszolgáltatások fejlesztése, a vidéken maradás felkarolása, a mellékúthálózat kiépítése. Az önkormányzatok pályázati úton igényelhetik meg a támogatást.

Bakos István olyan kézikönyvet nyújt az olvasó kezébe, amely gazdag anyagával nem csak tájékoztat, hanem helyzetek és “modellek”, a vidéki élet bemutatásával felkelti az érdeklődést az egész Magyarországot érintő sorskérdések iránt. Kincses kalendáriumként valamennyi könyvespolcra ajánlható, természetesen nem porosodásra, hanem állandó forgatásra, tanulmányozásra.

Bakos István (szerk.) A magyar falu sorskérdései – a rendszerváltás előtt és után. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2021, 291. old.