Békevágy

Legyen béke! Békekövet! Békemenet! Békelánc! Olajág! - A nemes szándék ellenére is, ezek sokszor csak jelszavak mélyebb tartalom nélkül. A jelzők és kategóriák nem békét akarnak, csak megkülönböztetést a másiktól. Nincs annál szomorúbb, amikor a béke nevében uszítanak, amikor a békéért tüntetők és az ellen-béketüntetők összecsapnak. István, a király rockoperában éneklik, hogy „Elkésett a békevágy. Késő már a múltat újra értelmezni, kényszerpályán a világ!” Valóban?

Ha békét szeretnél, először teremts békét a lelkedben, mert csak a békességre jutott ember nem gyűlöli a másikat. Ha a békéről akarsz szónokolni, indulásként teremts békét magad körül, mert csak a csendesség harmóniája tesz hitelessé mások előtt. Ha a béke követe kívánsz lenni, tégy azért, hogy béke legyen az országodban, mert csak egy egységes nemzet lehet elég erős a békéhez.

Mindenki vágyja a békét, azt az állapotot, amelyben nem kell félni a másiktól, legyen az más akaraton lévő, más bőrszínű, más identitású. Ha a mi országunk valóban keresztény ország lenne, akkor mindenki betartaná a tíz parancsolatot, köztük azt is, hogy ne ölj… se testet, se lelket! A Gonosz nem az Érdek túloldalán élő Ember, a Gonosz elsősorban bennünk van. A gátlástalan hatalom, na, látod, az Gonosz!

A békének nincs jobb- és baloldala. A béke akarásában nincs licitálás, mert nincs béke-békébb-legbékébb, csak béke van! Nem igaz, hogyha békét akarsz, készülj a háborúra… Ha békét akarsz, élj békében önmagaddal, a sokszínű emberiséggel, és ne hívd Istent segítségül a harcodhoz, mert Ő békepárti… Babits patetikus versének két ismert sora sajnos újra időszerű: „Legyen béke már! Legyen vége már!”

Vizsy Ferenc