Bencze Mihály: Aprócska rész vagyok
Aprócska rész vagyok, nem érthetem az egészet,
Ha majd egyszer megértem, megölel az enyészet.
Múltam kútját merem, és öntözöm a láthatárt,
Ott a végtelenben bimbó fakad, kristálycsillárt
Fest az égre, hadd illatozzanak a csillagok,
S ki elhervad, múltja kutam mélyéből felragyog.
Aprócskát dobbanó szívemben lepkeszárny csapkod,
Pupillám összehúzza a fényt, talán álmodok.
Millió szitakötő újra szövi a teret,
Az idő mintát varr rá, vagy talán a képzelet.
Igéző minták, elszállnak velük az angyalok,
S ahogy merem a vizet, egyre boldogabb vagyok
