Beteljesült remények 2021-ben
Tavalyi (2020) karácsonyi ünnepünk és az új év (2021) megkezdése sokunkban kérdéseket vetett fel: véget ér-e a pandémia, lesz-e júniusban Budapesten Labdarúgó-Európa-bajnokság, sikerül-e szeptemberben Budapesten megtartani az egyszer már elhalasztott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust? Számomra is felvetődött egy személyes kérdés: hálát tudok-e adni hívekkel együtt 50 éves papi szolgálatomért?
Most, amikor közeledik az év vége, köszönetet mondhatunk Istennek, hogy a lassan mögöttünk maradó év ilyen szempontból gazdag volt a jóban. Ismét gyakrabban találkozhattunk családtagjainkkal, rokonainkkal, barátainkkal. Egész évben folytatódott az oltások beadása az egyes országokban – haladva az év vége felé, többen már a harmadik oltást is megkaptuk – és ennek köszönhetően más, reményteljesebb lett az élet. Az emberekbe visszatért a bizakodás, hogy ismét a régi életünkhöz valamelyest hasonló módon tudjuk tölteni napjainkat, jóllehet még mindig visszafogottabban, vigyázva önmagunkra és embertársainkra.
Jó volt látni a budapesti Puskás Arénában a több tízezer szurkolót. Jó volt részt venni az augusztus 20-i ünnepségeken, beleértve ebbe a Szent Jobb-körmenetet és az esti tűzijátékot. Jó volt átélni a NEK valóságát, amikor Budapesten méltóságteljesen, nemzetközi hangulatban az ország ünnepelte az Eucharisztiát. A nyolcnapos esemény utolsó előtti napján, 2021. szeptember 11-én színültig telt a Margitsziget kicsikkel és nagyokkal a NEK Családi napján, este pedig a Kossuth térről körmenetben vonulhatott a több százezres tömeg. Gyertyával a kezünkben haladtunk a Hősök tere felé, hosszú kilométereken keresztül együtt voltunk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal. Másnap, szeptember 12-én a Hősök terén, a kongresszus zárómiséjén Ferenc pápával közösen ünnepelhettük az Eucharisztiát. Mindannyiunk számára felejthetetlen marad a Szentatya magyarok iránti kedvessége, az, hogy érezhettük: Ferenc pápa szereti, úgy is mondhatjuk, rendkívüli módon megszerette a magyarokat. Személy szerint nekem is abban az isteni ajándékban volt részem, hogy pappá szentelésem 50. évfordulójának napján együtt misézhettem Ferenc pápával. Az azt követő hetekben pedig az eredeti terveimnek megfelelően ünnepelhettem Erdélyben és Ausztriában – Bécsben és Linzben – aranymiséimet.
Szeptember végén és október elején Budapesten az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítást is sikerült megrendezni, amelyre három hét alatt több mint hatszázezer ember látogatott el. Sok más, helyi, országos és nemzetközi, egyházi, közéleti és kulturális eseményt lehetne még említeni, amelyek 2021-ben sikeresen megvalósultak. A Magyarság Háza is méltóképpen megünnepelte fennállásának 10 éves jubileumát ősz elején a felvidéki Borsiban, majd az év végén Budapesten.
Mindezek mellett nem lehet megfeledkezni a veszteségekről, a megpróbáltatásokról sem, amelyekkel a járványhelyzet sokakat sújtott. Ebben a helyzetben ugyanakkor a feléjük irányuló segítségnyújtás számos formáját is láthatjuk. S azt sem lehet elégszer elmondani, milyen nagy köszönet illeti mindazokat, akik megfeszített, lelkiismeretes munkával jelen vannak a betegek ellátásában és a járvány megfékezésében.
Összességében a mögöttünk maradó évért hálatelt szívvel mondhatjuk: Istenünk, köszönjük Neked, hogy ebben az évben is tenyereden hordoztál, segítettél megvalósítani terveinket, és sosem engedted, hogy reményünket elveszítsük. Voltak, akiket magadhoz szólítottál, volt, amikor nehezen viseltük szeretteink távozását, ezért hálaadásunkhoz kérést is megfogalmazunk: öleld magadhoz őket Országodban és jutalmazd meg örök szereteteddel! Nekünk, akik itt maradtunk e földön, adjál az új évben további erőt, áraszd ránk áldásodat, ajándékozz békét és jó egészséget mindenkinek!
A Bécsi Napló olvasóinak kívánok Istentől megáldott, boldog és sikerekben gazdag 2022-es évet!
Vencser László
