Bojtos fémtoll

Tépelődés Nánó Csabáról (1962–2024)

Csak nagy késéssel, de szerencsére még a kézbesítés lejárta előtt vettem kézhez azt az ajánlott levelet, aminek a feladójáról nem tudtam következtetni senkire. Kibontva meglepett a küldemény tartalma, ugyanis csupán a behatárolt időből volt megtudható, hogy Nánó Csaba pályája véget ért. A levélből diszkréten csomagolt aranybojtos fémtoll csillant elő, ami nagyon személyes, irodalmi üzenetként fogható fel, nem tudva, milyen szándék késztette a feladót arra, hogy a Bécsi Naplónak is megküldte ezt a rejtélyes emlékeztetőt.

Időközben sikerült kideríteni, hogy Papp Geraldine-Réka feladó Nánó Csaba felesége, aki utólag közölte Martos Péter szerkesztőtársunkkal, hogy „a kis
lap meg a toll könyvjelző, egyben értesítés és emlék. Nem akartam klasszikus gyászjelentést csináltatni, az olyan rideg és sablonos.” Nem is felelt volna meg Csaba természetének. „Ő egy nagyon szerény, diszkrét ember volt”, írja Réka. „Nagyon tartott az intimitásához.” Épp ezért bíztak olyan sokan benne.

A valóságos Nánó Csaba az Erdélyi Napló szerkesztője volt, egy sor életútkötetet publikált ismert személyiségekről, és közöttünk virtuális személyként a Bécsi Napló munkatársaként volt jelen; a lap rendszeres küldésével jeleztük, hogy számon tartjuk és számítunk rá. Halálával más szintű és összetételű kapcsolaton keresztül emlékezünk rá, arra gondolva: látjátok testvérek ennyi az élet… Valóban ennyi?
Nem! Nánó Csaba azt vallotta: „…mindenen túl a minden jön el.”

-de-