COP26 – Glasgow

   Az Egyesült Nemzetek Szövetsége Klímavédelmi Konferenciája, a COP26, október 31. és november 12. között Glasgowban zajlott. Az összegyűlt állam- és kormányfők, tudósok és aktivisták arra készültek, hogy megmentik a Földet. Nem sikerült.

   Az angol és olasz védnökség alatt szervezett Konferenciának már a nyáron megágyazott az
IPCC (az ENSz Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) jelentés, mely egyértelműen kimondta: a klímaváltozásért az emberiség felelős. Ezt sokan még ma sem hiszik el vagy kategorikusan elutasítják, de nem ez a legnagyobb probléma. Az igazi baj az, hogy amennyiben igaz ez a megállapítás – márpedig nagy valószínűséggel az – akkor hol vannak a felelősök? Az emberiség absztrakt fogalom, nem lehet felelősségre vonni. Egyébként nem annyira a múltbeli bűnök megbüntetése lenne a cél, sokkal inkább az, hogy az elkövetők ne folytathassák tovább a klímabűnözést.

   Ki a felelős? Könnyű megvádolni Kínát vagy Indiát, vagy a többi fejlődő országot, a nagyfokú üvegházhatást okozó gázkibocsátásért, ha közben jól tudjuk, hogy azokban az országokban a valóban nagyon szennyező gyárak elsősorban a nyugati fogyasztói társadalmak igényeit kielégíteni, illetve a nemzetközi befektetők pénztárcáját megtölteni hivatottak. Az Egyesült Államok – a világ legnagyobb légszennyezője! – Trump „klímatagadása” után, Biden elnöksége alatt most klímabarátibb lett a pápánál, de ha ezt a hozzáállást nem sikerül rendszerszinten megerősíteni, félő, hogy egy újabb, gyökeresen másként gondolkodó elnök mindent visszacsinál. Mindenképpen jó hír, hogy az Amerikai Kongresszusban, ha rendkívül nehezen is, de végül elfogadták a demokraták nagyarányú újjáépítési tervét, a Build Back Better-t, melynek egyik fő súlypontja a környezetvédelem.

   Kik a felelősök? Erre a kérdésre a multinacionális vállalatok és a nemzetközi tőke jól bevett válaszát szajkózhatnánk, mellyel viszont csak azt érnénk el, hogy az antikapitalista beállítottság gyanújába keveredünk, anélkül, hogy a válaszhoz egy árnyalattal is közelebb kerülnénk. Rossz hír, hogy a „nemzetközi tőke” és a sokat emlegetett „multik” is csak absztrakt fogalmak, és mint ilyenek nem lehetnek felelősök. A COP26-on számtalanszor elmondták drámai hangon, hogy ez az utolsó esély a Föld másfél Celsius-fokosnál nagyobb arányú, veszélyes felmelegedését, illetve az ebből következő apokaliptikus forgatókönyveket megakadályozni. Nagyon sürgős és fontos lenne a felelősöket megtalálnunk, mivel másként nem tudunk világunk kedvezőtlen irányt vett eseményeinek, jelenségeinek folyásán változtatni.

   Ha felelősöket keresünk, kezdjük mind járt a COP26 résztvevőivel. De legyünk jóhiszeműek. Feltételezzük, hogy a COP26 valóban a Föld jövőjéért aggódó, annak jobbításán dolgozó jószándékú és nagyon képzett koponyákat hívta össze. Feltételezzük, hogy Guterres ENSz főtitkár valóban őszinte felháborodásának adott hangot, amikor bevezető beszédében a pulpitusról azt dörögte, hogy az nem lehet, hogy árnyékszéknek használjuk a természetet! Feltételezzük, hogy Bidenben megvan a szándék és az erő, hogy országát megreformálja és kizöldítse, még akkor is, ha meglehetősen kicsinyesen Putyin orosz és Hszi Csin-Ping kínai elnököt közömbösséggel és érzéketlenséggel vádolta azért, mert nem jöttek el a világmegmentő eseményre. Feltételezzük, hogy Bolsonaro brazil elnök, rablóból hirtelen pandúrrá, pontosabban a brazil nemzet első számú favágójából a nemzet erdőőrévé vedlik, és ér még valamit a kézjegye a COP26 első és egyik legnagyobb ígéretén, miszerint 2030-tól több mint 100 országban, így Brazíliában, az Amazonas esőerdőiben is befejezik a nagyarányú erdőirtást. Feltételezzük...

   Ezzel szemben a szomorú valóság, hogy már a mód ahogyan a COP26-ot megszervezték, a legsokatmondóbb szimptómája annak, hogy mekkora bajban vagyunk. Kiszámították, hogy a COP26 szén-dioxid „lábnyoma”pontosan a kétszerese volt a két évvel ezelőtt Madridban megrendezett COP25-nek. Míg Madridban „csak” 27.000 vettek részt, addig Glasgowban már 39.000-en voltak! A résztvevők többsége nem gyalogszerrel, vonaton vagy csónakban jött, mint sok klímaaktivista – arról a középkorú német férfiról nem is beszélve, aki egy, a Földet szimbolizáló acélgömbben, mókusként lépegetve érkezett –, de magánrepülőgépeken utaztak. A bolygónkat megmenteni Glasgowban összegyűlt állam- és kormányfők nem csak, hogy maguk repültek, de teherszállító repülőgépekkel hozták maguk után helikoptereiket és páncélozott luxusautóikat is! Biden elnök jó ízlésére vall, hogy míg Rómában a hivatalos amerikai elnöki konvoj 83 gépkocsiból állt, addig Glasgowban már szerényen és az eseményhez illő módon csak pontosan 26 járműből állt a kíséret. Az már csak végletesen elriasztó példája a rossz szervezésnek, hogy a világmegmentő rendezvény szervezőinek figyelmetlensége és érzéketlensége odáig terjedt, hogy a tolószékben érkező izraeli energia- és vízügyi minisztert az első nap nem engedték be, mert annál a bejáratnál, ahova a hölgy érkezett, nem készültek fel akadálymentesítésre, viszont a biztonsági előírásokat sem szegték meg, csak azért, hogy autóját átengedjék a pár száz méterre levő következő bejáratig. A hölgy két óra megalázó várakozás után visszament szállodájába. Kész volt a botrány, csak Boris Johnson személyes bocsánatkérése nyugtatta meg végül a kedélyeket. Az persze senkinek nem jutott eszébe a fejlett világban, hogy két erős férfi a hölgyet tolószékestől megragadva felvigye a lépcsőn. Ez nyilván nem illett volna sem a csúcstalálkozó diplomáciai szokás-rendjéhez, sem automatizált világunk általánosan elfogadott etikettjéhez. Az esetet nem malőrnek, hanem jellemző, intő jelnek tartom: hogyan mentsük meg a világot és magunkat mindenestül benne, ha képtelenek vagyunk egy tolószékes hölgyet „megmenteni”?

   Végezetül, a COP26 legnagyobb eredményei – remélve, hogy nem maradnak pusztán szép ígéretek – a következők: több mint százország csatlakozott a nagyarányú erdőirtások, illetve a metánkibocsátás 30 százalékos visszaszorításához, 2030-tól kezdődően. Huszonhárom ország bejelentette, hogy energiatermeléséből kivezeti a nagyon szennyező, széntüzelésű hőerőműveket, azonban a legnagyobb szennyezők kimaradása miatt ebben a legfontosabb témában nem történt áttörés. A legfontosabb eredmény – tekintve, hogy a kapitalista gazdaság hozzáállása a mérvadó világszerte – hogy több, mint 450 nagy pénzintézet – bank, befektető- és nyugdíjalap – csatlakozott a kezdeményezéshez, miszerint a jövőben nem támogatnak hitelekkel szennyező megaprojekteket. Figyelembe véve planétánk újabban nagy lendületet vett technológiai, zöld „újragyarmatosítását”, ezt az ígéretet még el is tudom hinni.

   És kik a felelősök? Nem az emberiség, de az emberek! Én, meg te, meg ő. Mi mindannyian! A fogyasztói társadalom elégedett polgárai, egyben kényszeres szolgái, a gazdag demokráciák képmutató elitjét hatalomba juttató és ott tartó választók vagy a diktatúrák nyomorgó tömegei. Senki sem ártatlan. Különböző mértékben, de mind felelősök vagyunk. Negatív konnotációi miatt, nem szívesen használjuk a kollektív bűnös kifejezést, de jobbulásra csakis akkor számíthatnánk, ha világszemléletünkben és életvitelünkben mindannyian, de külön-külön, egyénileg felvállalnánk ezt a közös felelősséget. Az emberiség történelmén végigtekintve, semmi esélyét nem látjuk ennek. Marad a gyökeresen megváltozott klimatikus körülményekhez való jól-rosszul való alkalmazkodás. Csak reméljük, hogy két év múlva a COP27 sokkal jobban sikerül...

Kató Zoltán