Bécsi szobrászműhelyek és magyarországi megrendelők Hunyadi Mátyás korában

A Bornemisza Péter Társaság és az Ausztriai Magyar Történeti Intézet által ebben a témakörben rendezett nagysikerű előadást  Dr. Endrődi Gábor művészettörténész tartotta.

Bár Niclaus Gerhaert, III. Frigyes síremlékének első és legjelentősebb szobrásza, csak életének utolsó hat évét töltötte Ausztriában, Bécs szobrászatára gyakorolt hatása még évtizedekig érezhető maradt. Ennek a stíluskörnek, amely a 15. század utolsó harmadában az egyik legprogresszívebb volt a német nyelvterületen, Magyarország területéről is maradtak fenn emlékei. A kassai Szent Erzsébet-templom ma is álló, illetve a pozsonyi Szent Márton-templom töredékekben fennmaradt egykori főoltára mind méreteikkel, mind művészi kvalitásaikkal a bécsi szobrászat legjelentősebb művei közé tartoztak. E művekkel kapcsolatban az utóbbi években több kérdés felmerült. Az előadás folymán Endrődy körbe járta a következő témákat: Vajon azonosíthatóak-e név szerint a szobrászuk? Csakugyan igazolható-e, hogy a megrendelőjük Hunyadi Mátyás volt?

Az előadóról:

Dr. Endrődi Gábor Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte a művészettörténeti tanulmányait. Szakdolgozatát a besztercebányai plébániatemplom 1500 körüli szobrászati emlékeiről 2001-ben nyújtotta be. „A Pilgram-apokrifek. Vizsgálódások Antal brünni kőfaragóról és szobrászairól” című doktori disszertációját 2012-ben védte meg Budapesten. 1999 és 2007 között a Magyar Nemzeti Galériában dolgozott muzeológusként. 2007 óta tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetében, jelenleg adjunktusi beosztásban. 2016–2018-ban a Humboldt-alapítvány ösztöndíjasaként a müncheni Zentralinstitut für Kunstgeschichtében kutatott. Fő kutatási területe a 15–16. századi Közép-Európa művészete; publikációinak többsége a mai Szlovákia területének szárnyasoltár-művészetével, Anton Pilgrammal valamint a Dürer-kor dél-német festészetével és grafikájával foglalkozik.