Elhunyt Deák István a Columbia Egyetemen professzora

Deák István (1926-2023)

Ez év január 9-én kaliforniai otthonában elhunyt Deák István, amerikai magyar történész. 1926-ban született Budapesten és 1948-ban emigrált Franciaországba, ahol a Sorbonneon folytatta megszakadt egyetemi tanulmányait. 1948 és 1956 között több helyen, a Szabad Európa munkatársaként és könyvtárosként is dolgozott, de a magyar forradalom évében New Yorkba költözött. Itt szerzett doktorátust a weimári Németországról írt disszertációjával a Columbia egyetemen, majd 33 éven át, nyugdíjba vonulásáig ugyanítt tanított, közben egy évet vendégtanárként a Stanford egyetemen töltve. Oktatói munkája mellett számos könyvet írt, amelyek közül magyar szempontból legérdekesebb a “Lawful Revolution, Louis Kossuth and the Hungarians 1848-49” (Columbia University Press,1979) volt, bár Deák nem lett hűtlen korunk történelméhez sem, megírta “The Politics of Retribution in Europe: World War II and its Aftermath” c. könyvét, amit a rangos princetoni Egyetemi Kiadó gondozott. Gyakran jelentek meg írásai a New York Review of Books című folyóiratban és több díjat nyert könyveivel, amelyek közül ki kell emelnünk a Lionel Trilling Book Awardot.

Deák Istvánt segítőkész, kedves kollegának ismertem meg, olyan embernek, akivel könnyű összebarátkozni. Több alkalommal hívott meg előadásra, látott vendégül a Columbia egyetemen. Bár fiatalon hagyta el Magyarországot, tiszta magyarsággal beszélt és jól érthető, választékos angolsággal tanított. Szeretett hazajárni, de ha emlékezetem nem csal, 1969-ben kutatásaival, a rendszert illető véleményeivel, vagy csak elegáns jelenlétével annyira felbosszantotta a kommunista hatóságokat, hogy kiutasították Magyarországról. Ez az eset pár évre árnyékot vetett az amerikai-magyar kapcsolatokra, de a nyolcvanas években nem gátolta meg Deákot abban, hogy Ránki Györggyel vállvetve ne szorgalmazza fiatal magyar történészek meghívását az Egyesült Államokba. Más szóval, Deák István személyében képviselte azt a kettős identitást, aminek lehetőségét egyes emigráció-kutatók ugyan kétségbe vonják, de életével és munkásságával bizonyította a napjaikban a sokszorosan tétel ténylegességét, hogy “Extra Hungariam est vita”.

Gömöri György