Elhunyt Ferdinandy György

A floridai Miamiban életének 89. évében hunyt el a József Attila- és Prima Primissima díjas író, egyetemi tanár, műfordító, irodalomtörténész és kritikus. November vége óta feküdt tüdőgyulladással Miamiban az egyik kórházba de állapota nem javult. 2024. január 7-én, vasárnap, floridai idő szerint hajnali 4 óra 50 perckor elhunyt.

Ferdinandy György a francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja volt.

Ferdinandy György 1935. otkóber 11-én született Budapesten. Édesapja és nagyapja orvos, édesanyja gépírónő, háztartásbeli volt, alakjuknak számos kisprózai munkában állított emléket. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban folytatta, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. Háromszor felvételizett az ELTE-re, mire felvették: éppen ’56-ban. Akkor már 1954 óta a Fővárosi Autóbuszüzemben volt munkája, buszkalauzként, sofőrként dolgozott. A buszos egyenruhájában járt iskolába, bár csak hat hétig. 1956 őszén az ELTE BTK magyar-francia szakán kezdte meg az egyetemi tanulmányait, néhány hét után azonban kitört a forradalom, aminek leverése után, december 13-án elhagyta az országot.

Néhány ausztriai lágerekben töltött hét után Franciaroszágban kért és kapott menedéket, ahol 1964-ig kőművesként, majd orosz fordítóként és könyvesbolti eladóként dolgozott. Ezzel párhuzamosan a strasbourgi és dijoni egyetem irodalom szakos hallgatója volt. Az előbbin Remenyik Zsigmondból tézist írva  irodalomtörténeti doktori címet szerzett.

Eleinte ’56-ról írt, de nem tudott túl jól franciául, ezért az egyetemen megkért egy fiatal francia kolleginát, hogy javítsa az írásokat mondatról mondatra. 

Első francia nyelvű novelláskötete 1960-ban, Sziget a víz alatt címmel jelent meg. A novellákat meglepetésként barátai adták ki. Azokban a napokban egy madagaszkári küldöttség tartózkodott Strassbourgban, ők minden példányt felvásároltak. Talán nem tudták miről szól. Ez a kötet aztán később díjat is nyert. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupéry-díjjal jutalmazták. Első magyar prózakötete 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.

A francia kolléganőt, Colette Pexrethon-t időközben feleségül vette (háromszor is). Két fiuk és egy lányuk született.

Viharos volt a kapcsolatukban Ferdinandy intézte a házasságkötéseket, a felesége a válásokat. Az utolsó válásuk alkalmával a bíró megkérdezte, hogy miért engedné őket ismét elválni, hiszen ez már többször fölöslegesen megtörtént. Colette asszony azt felelte: „bíró úr, kénytelen voltam hozzámenni, mindháromszor gyereket vártam tőle”.

1964-ben megpályázta a Puerto Ricó-i Egyetem irodalomtörténetet tatári állását.

Amikor kiderült, hogy megkapja az állást, mindenüket eladták, bepakoltak egy autóba és elindultak Spanyolországba nyelvet tanulni. Már hetek óta tanultak Barcelonában, amikor valaki felvilágosította őket, hogy ez a katalán nyelv, így ismét összepakoltak és délebbre költöztek. 1964-1976 között spanyol nyelven tanított a Puerto Ricó-i Egyetemen.

1973-ban rövid időre ismét Franciaországban telepedett le, 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 1981-től 1986-ig a Nyugati Magyar Széppróza Antológiáját szerkesztette, az NRF és a Le Monde munkatársa volt. 1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tartott egy szemesztert.

Miután 2000-ben nyugdíjazta a Puerto Ricó-i Állami Egyetem, kezdetben felváltva Puerto Ricóban és a floridai Miamiban élt, a 2010-es évektől hazaköltözött Budapestre, de évente visszautazott Miamiba. 2019 óta nem járt Magyarországon.

Számos magyar költő és prózaíró munkáját fordította spanyol nyelvre, ezek egy részét második házastársával, María Teresa Reyes kubai származású és Puerto Ricó-i identitású volt egyetemi professzorral, lektorral és műfordítóval közösen. Ebből a házasságából egy fia származik.

Kritikusként is tevékenykedett, a kortárs magyar irodalom több száz munkájáról írt esszét, jegyzetet, kritikát. 

Számos rangos magyar és nemzetközi kitüntetés, köztük a Saint-Exupéry-díj (1964), a József Attila-díj (1995), a Magyarország Babérkoszorúja (2019), a Prima Primissima díj (2019) és a Budapestért díj (2022) birtokosa.

Fotó: Szalóki Zoltán