Elhunyt Jankovics Marcell

2021. május 29-én eltávozott az élők sorából Jankovics Marcell a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író és politikus. 

Jankovics Marcellra emlékezve

Ő volt az, aki a legegyszerűbbnek látszó népmesék jelképeitől eljutott az egyetemes emberi szimbólumokig, Sziszifuszt, Fehérlófiát, János vitézt, Az ember tragédiáját, hiszen, mint mondta magáról, inkább adaptív lélek, és ez szerinte rendben is volt. Megírta, amit – ha ő nem tette volna - hárman mások nem bírtak volna összírni; és méltósággal állt a százéves nemzeti trauma élére, kötetnyi gyógyító hatású rajzával. Azok mindenkinek segíthetnek az országdarabolós összeurópai "társasjáték" mélyebb megértésében.

Ő volt az, aki  kedvessége jeleként megadta a lehetőséget, így a Bécsi Napló is közölte az emlékév zárásaként pár rajzát ebből a monumentális együttesből. És ő igyekezett, sokaknál jobban, az alázat képességének gyakorlására. Jobban sikerült neki, mint másoknak, még elismertsége csúcsán is természeztesnek hatott. És nagyvonalúnak.

Ő volt az, aki Bécsben kedvesen, szokásos elvarázsoló mosolyával ámult az interjún, a beszélgetésen, benne az "idegenvezetésen", utólag elismerően méltatva - a hátam mögött -, hogy ilyen felkészültséggel, alapossággal még sehol nem fogadták.

Ember volt és maradt, hús-vér ember.  Azaz mulandó. És most  - hite szerint - csak visszatért. Haza.

Isten nyugatassa!

Lengyel Ferenc

Néhány idézet Jankovics Marcell: Új államalapítás, című írásából

"...minden bajunk fő oka, hogy a Kultúra elfajzott gyermeke, a Gazdaság, pontosabban szólva, a csupán néhány ezer embernek hatalmas hasznot hozó pénzpiaci szemlélet félresöpört minden ész- és szívbéli megfontolást, és föllázadt szülője meg az ember ellen. Kisbetűsre fokozta le a kultúrát, és kegyelemkenyéren tartja, miközben átvette az uralmat a világ felett. Most aztán összedől (nem először a XX. században), és világunkat is maga alá temeti.[1] Marxot fejre kell állítani. Addig nem jönnek rendbe a dolgok, amíg nem látjuk be, hogy 

       A Kultúra nem felépítménye a Gazdaságnak, hanem az alapja, és eszerint is fogunk cselekedni."

    "A múlt a szemünk láttára törlődik ki az emberek tudatából. Ha így megy tovább, nem marad semmink, amiből értelmes jövőt lehetne építeni."  

    "A Kultúra által válik értelmessé a munka és a gazdaság.

 A Kultúra feladata, hogy a két legfontosabb emberi tevékenységet, a népszaporulatot és a munkát sikeressé és örömtelivé tegye. Az emberiség az ipari forradalom tetőzéséig alapvetően mezőgazdaságból élt. Kultúrája közösségben virágzott: nyelve, szokásai, ünnepei, vallása, mely mindennek magasabb rendű értelmet adott, nem váltak el a munkától és szerelmi életétől. Ezért mondhatjuk, hogy a civilizáció, a gazdaság, de még a piac is, a Kultúrából nőtt ki. Minden mással egyetemben, ami a hagyományos műveltségben fontos volt. Mit fontos, a megmaradás kulcsa! A nyelv, a társas kapcsolatok, a magánélet és a közösség, az erkölcs, a vallás. Mi magyarok a kultúránk által lettünk néppé, magyarrá, nemzetté, állammá, kereszténnyé (és lettek mások más néppé, más nemzetté, más vallásúvá). És mi a helyzet ma? 

A nagybetűs Kultúra, amin minden alapszik, a „Nagy Paradigmaváltás” eredményeképpen a „kis” kultúrával egyetemben lassacskán semmibe vész. Illetve átadja a helyét a civilizációnak – szerencsésebb tájakon."