Elhunyt Kunkelné Fényes Ildikó

Kunkelné Fényes Ildikó Hajnal, 1937. október 11-én Budapesten született, magyar származású venezuelai fizikus, a Venezuelai Központi Egyetem Természettudományi Karának legelső fizikaprofesszora. Budapesten, 2021. november 28-án tért meg teremtőjéhez.

Édesanyja Körmendy Zboray Marianne, édesapja dengelegi Fényes Iván, aki a Venezuelai Központi Egyetem (UCV) Gépészmérnöki Tanszékének egyik alapítója volt.

A felszabadító szovjet csapatok előtt haladtak Fényeiék is egyre nyugatabbra Ausztriába, Németországba majd 1947-ben, két évvel a háború vége után úgy döntöttek, hogy Venezuelába emigrálnak.

Ildikó így Caraquesban kezdte meg tanulmányait a Guadalupei Miasszonyunk Colexu-ban. Mivel ez az iskola soha nem nyitotta meg a középiskola utolsó évfolyamát, ahhoz hogy befejezhesse tanulmányait, át kellet iratkoznia az Andrés Bello Líceumban, ahol 1954-ben megkapta a Bachelor in Science címet. 

 Ildikó édesapja tanácsára fizikát akart tanulni. Mivel Venezuelában nem volt lehetőség ilyen irányú tanulmányok elvégzésére, Ildikó Az Egyesült Államok beli Poughkeepsie-be, New York államba ment, hogy a Vassar College-ban tanuljon, ahol 1958-ban megszerezte a diplomás fizikus címet. Ezt követően posztgraduális tanulmányokat végzett a Bryn Mawr College-ban, Pennsylvania államban, ahol megszerezte a természettudományi mesterfokozatot. 1961-ben, anélkül, hogy befejezte volna doktori tanulmányait, édesanyja súlyos betegsége miatt vissza kellett térnie Venezuelába. 1962-ben fizikaprofesszor lett az UCV Facultá de Ciencies-én, 1964-ben pedig adjunktus. Miután a Ipari Technikum területére költözött, Fényes Ildikó úgy döntött, hogy ugyanazon az egyetemen a mérnöki fakultásra megy, az Alkalmazott Fizikai Tanszék egyik első professzoraként. 1988-ban az Alkalmazott Mérnöki Kar professzora lett. 1991-ben Fényes Ildikó a jubiláló professzor nyugalomba vonult. 1993-ban pedig az Útmutató a Bevezető Fizikai Laboratóriumhoz című munkájáért elnyerte a Legjobb Szövegű könyv díjat.

Ekkor ismerkedett meg Dietrich Kunckellel, a német építésszel (aki Tomás Llugo Marcanóval és Jesús Sandovallal együtt nyeri meg a Teresa Carreño Színház tervezésére kiírt pályázatot). Hamarosan összeházasodnak és frigyükből három gyermek születik: Béla, Csilla és Zoltán. 

A szüleitől kapott szellemi és érzelmi értékeket igyekezett nemcsak gyermekeinek, de a vele kapcsolatba kerülőknek is átadni. Mindig igyekezett hazája és a magyarok érdekeit figyelembe véve cselekedni. Segítőkészségével megkönnyítette sok fiatal emigráns életét 1956-ban, amikor egyetemistaként tolmácsolt, vagy segélycsomagokhoz ruhákat gyűjtött.

Jelentős szerepet vállalt a magyar diaszpórában. A 90-es években a Magyarok Világszövetsége keretébe tevékenykedett, 2004-től a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének (LAMOSZSZ) vezetője volt.

Kunkelné Fényes Ildikónak köszönhető, hogy a dél-amerikai országok magyar közösségei összefogtak és egymást segítve gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki. Az ő segítsége és szervezőmunkájának eredményeként szerezhetett meghatározó élményeket Magyarországon a diaszpórában élő magyar ősökkel rendelkező több ezer fiatal.

A Venezuelában bekövetkező politikai és gazdasági válság idején aktívan segítette a venezuelai magyarok hazatelepítését. Folyamatosan támogatta a Caracasi Magyar Házat és a Venezuelában maradt magyarokat is.

Pár éve férjével együtt ő is visszatelepült Magyarországra. Szülőhazájából is aktívan folytatta a LAMOSZSZ vezetésével kapcsolatos teendőit és segítette a hazatelepülőket a beilleszkedésben. 

Nemcsak a dél-amerikai magyarság számára pótolhatatlan veszteség Kunckel Dietrichné, született Dengeleghi Fényes Ildikó eltávozása, hanem mindazoknak is akik ismertét, tisztelték, szerették. A magyar közösségért tett kitartó fáradozása példamutató valamennyiünk számára.

Emlékét szívünkben őrizzük.