Elszállt a „tarka madár“
Erhard Busek, a közép-európai európai (1941-2022)
Aki az utóbbi időben látta, találkozott vele, akaratlanul is észrevette, hogy a valamikori sziporkázó, önmagát sem kímélő, nem egyszer cinizmusba hajló ötletgazda réges-rég túl van pályája delelőjén. Erhard Busek, a közéleti személyiség, az élet fűszerezője jellegzetes módon az 1848-as bécsi forradalom kitörése évfordulójának napján, 2022. március 13-án váratlanul elhunyt. Dinamikusan nyugtalan természet volt: nem bírta elviselni a kocsonyás kispolgári nyugalmat. Tősgyökeres bécsi volt, és talán éppen abból származott drámai feszültségű életvitele polgártársaival, hogy nem tudott és nem is akart lokálpatrióta maradni, levetkőzte a provincializmust, felfedezve, majd belenőve Közép-Európába. Az ő „provincializmusának“ talán az adott egyéni színezetet, hogy Európában tájékozódott és gondolkodott, fókusznak azonban Közép-Európát tekintette.
Ha csak kicsit is beletekintünk ennek a meghatározásnak mikéntjébe, rátapintunk Erhard Busek személyiségére is. Bécs városi-tartományi politikus szerepének 1978-1987 között volt a nem egészen komolyan fogadott kísérletező időszaka, amikor plakátokon keresztül is „bunte Vögel“ címkével tarka madarakként igyekezett csapatot szervezni maga köré, hogy ötletes kezdeményezésekkel felkavarják a politikai nyugalom állóvízét. A tiszavirág életűnek bizonyult szárnyalásból szerencsére sikerült kormánytagként bekapcsolódnia Ausztria közéletébe, ahol oktatás-, majd tudományügyi miniszterként (1991-1995) néppárti oldalról Franz Vranitzky kancellár mellett alkancellárként mindent megtett a nyitásért, különösképpen az egypártrendszer diktatúrájában élő „szomszédos“ országokban Lengyelországig, Ukrajnáig. Félhivatalos intézményként jöttek létre a különböző könyvtárak, amiket megfelelő anyaggal sikerült ellátni. Egyidejűleg egyre élénkebb mozgás volt tapasztalható: Busek a maga békés elégedetlenségével egész kapcsolathálózatot épített ki ezekben az országokban, bátran pártolva a kibontakozó demokratikus mozgalmakat.
Busek nem csak sok utazást szervezett a kelet-európai országokba, hanem elég gyakran meg is hívott ottani személyiségeket Wohllebengasse-i lakásába. Különleges élményben volt része a kiválasztott bécsi közönségnek, mikor Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mesélt ott életéről. Annyira érdekesen és izgalmasan, hogy a Presse hosszú cikket írt róla. Túl nagy bonyodalmat elkerülendő Busek felhívta a szerzőt és kérte engedélyét, hogy olvasólevélben letagadja Várszegi fogalmazásait, ezzel megvédve a főapátot. Neki még ezt a kanosszajárást is megérte, hogy kijátssza a diktatórikus rendszert.
Említésre méltó ezen törekvése még bécsi alpolgármesteri korából, amikor Helmut Zilk polgármester ellenében – aki csak a hivatalos Budapestet volt hajlandó vendégül látni – Busek vállalta a független intellektuellek meghívását. Ezért, amikor a Magyar Állami Népi Együttes a városháza előtti téren ropta a táncot, Busek a Cafe Rathaus-ban párbeszédet folytatott magyarországi ellenzékiekkel. Mindez történt 1989 második felében.
Az ausztriai, jelesen a Bécs és környékén élő magyarok Erhard Busek szívós kiállásának köszönhetik népcsoportként elismerésüket (1993). Szűklátókörű pártpolitikusoktól eltérően, sőt, velük szemben a szó nemes értelmében állt ki mellettük, mert nagyon világosan látta, hogy a jövő útja nem a nacionalista elzárkózásban, hanem az integrációban rejlik. Tudta és vallotta, hogy az osztrák honosságú magyarok összekötő kapcsok lehetnek az osztrák és a magyar nép között. Nem hordószónokként, hanem szenvedélyes támogatóként karolta fel és vitte sikerre az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Szövetsége kezdeményezését. Erhard Busek a magyar demokratizálódás és a teljes egyenjogúság elvén alapuló népcsoportpolitika cselekvően meggyőződéses híve volt.
Amikor emlékének adózunk, feltétlen emlékezetbe kell idézni Projekt Mitteleuropa (Közép-Európa terv, 1986) és Mitteleuropa revisited: Warum Europas Zukunft in Mitteleuropa entschieden wird (Újragondolt Közép-Európa: Miért Közép-Európában dől el Európa jövője, 2018) című, Emil Brix-szel együtt írt két művét. Ez a magyarra is lefordított munka tükrözi Erhard Busek európai formátumú személyiségét, és egyben hagyatékának is tekinthető küldetését.
