Emlékezés Wittner Máriára

Mikor nyár derekán ezt a találkozást szervezni kezdtük, még Tóth Ilonka Emlékházában ünnepre készültünk.

Hiszen éppen október 23-án - milyen égi üzenet! - született 90 éve az 1956-os Forradalom és Szabadságharc ártatlan áldozata, Tóth Ilonka.

Elég csak szemébe nézni az édesanyját rajongva szerető,  pillangó jelenségű  lánynak, elég egyetemi társainak jellemzését ismerni az évfolyam legkiválóbb tanulójáról vagy olvasni a 14 évesen írt hazafias versét, majd utolsó, kicsempészett üzeneteit... : összeáll lelkünkben egy Jean D'Arc-i tisztaságú, angyali lény képe. Egy gonosz világ által megriasztott, elszálló kis csalogány képe.

E napon az Ő életéért akartunk köszönetet mondani.

Most azonban megrendülve , nemcsak  Érte, hanem az Ő és mártír társai igazságáért mindhalálig küzdő Wittner Mária kezét is el kell engedjük. 

Nem tudtam, hogy egy  nyárvégi telefonhívásom épp a kórházban találta Őt. Gyenge, elhalkult hangon jellemezte akkori állapotát. Műtét, rosszullét, ágyhoz kötöttség...

Mikor elmondtam: várjuk ide, hogy együtt ünnepelhessük Tóth Ilonkát 90. születésnapja aljalmából,  annyit mondott határozott hangon: igen, ott leszek! 

És én úgy éreztem, nem is lehet másképp, hiszen minden évben itt volt velünk. 

Napsütéstől ragyogó temetésén az Il Silencio hangjai mellett-  megrendítő képként - 3 fehér galambot röptettek az ég felé. 

Tudom, ez az Ő JELE volt, az Ő hitvallása, végső üzenete, bátorítása számunkra: ne féljetek, elmegyek könyörögni értetek, de ha hívtok, itt leszek veletek! 

Köszönjük Mária! 

Isten legyen Veled!

Angyali Ilonkánk és hazádért küzdő lelked már találkozott Odafent.

Kérünk, esdd ki nekünk mielőbb a  Pio atya által megígért gyönyörű madár Istent dicsőítő szárnyalását Hazánkra!

Kucsera János    2022.10.22. Tóth Ilonka Emlékház