Emlékünnepség október 23-án Bécsben

Oct 25, 2021 - 22:16 Updated: Nov 9, 2021 - 11:56

Fotó: Fetes Kata

Idén október 23-án az 56-os események 65 évfordulójára emlékeztünk Bécs környékiek és bécsiek a Pazmaneumban. Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai és hősei mellett a volt esztergomi érsekre emlékeztek az egybegyültek.

Ez a helyszín különösen fontos jelentőségű, mert 50 évvel ezelőtt 1971. október 23-án érkezett a Vatikánból eltávozva életének utolsó állomáshelyére Mindszenty József bíboros-hercegprímás esztergomi érsek.

Fotó: Fetes Kata

„...Sötétben érkezett Mindszenty bíboros is, a Pázmáneumba 50 évvel ezelőtt, amikor a magyarság ünnepelt valahol, és a rektor után is úgy szaladtak az apácák, hogy jöjjön gyorsan, mert érkezik a bíboros úr Rómából, illetve a röpülőtérről a nuncius úr autójával, és akkor itt a kapu előtt megállt az autó, és természetesen az újságírók már hamarabb itt voltak, mint a bíboros úr kocsija. És akkor Mindszenty bíboros nem szállt ki, hanem megvárta, amíg a kaput kinyitják és behajtott, becsukódott mögötte az ajtót. Amit sokan úgy értelmeznek, hogy elhatárolódó volt. Nem akart igazából ebből sajtóhírt, nem akarta tán az első reakcióit mutatni, kivárt egy kellő időt, amíg Bécsben nyilvánosan megjelenhetett nyilatkozhatott. Nagyon nagy óvatossággal és bölcsességgel járt el, de elgondolhatjuk, hogy milyen nehéz érzései támadtak amikor meglátta itt az amerikai nagykövetséget azok után, hogy Budapesten 15 évet töltött az amerikai nagykövetségen, hát nem fogságában, de mégiscsak házi őrizetben….“ (részlet Varga János rektor köszöntő beszédéből)

Erre a napra érkezett Bécsbe annak a Missziós keresztnek a kicsinyített másolata is, mely a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumaként áll a kelenföldi Szent Gellért-templomban és amelyet Ferenc pápa áldott meg Rómában.

Fotó: Pesti Dóra

A szentmisét követően Dr. Latorcai János az országgyűlés alelnökének megbetegedése miatt az általa megfogalmazott ünnepi beszédet, Dr Pap Csaba olvasta fel.

Fotó: Pesti Dóra

Részlet az ünnepi beszédből:

"...Mindszenty József személyes életútja összefonódott nemzeti történelmünk számos sorsfordulójával. A nácizmussal és a kommunizmussal, a szenvedő bátor helytállással, majd a nemzeti önrendelkezésért, a lelkiismereti szabadságért és az emberi jogok védelméért vállalt vértanúságával magába sűrítette mindazt, amit egy igaz magyar cselekedhetett a XX. század éveiben. Mindszenty bíboros tanításában szorosan egybekapcsolta egyháza szeretetét és tiszteletét a családok és a társadalom megújulásával, az élet elfogadásával, a magyar kultúra és a keresztény életeszmény továbbadásával. Így válhatott a diktatúrákkal szembeni ellenállás jelképévé, a hűség példájává...."

Ezután koszorút helyeztek el Mindszenty bíboros emléktáblájánál és szobránál az egyes ausztriai egyesületek vezetői, mint az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi szövetsége, valamint az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége és a Collégium Pazmaneum vezetősége.

Fotó:Pesti Dóra

Az emlékünnepség egy különös szempontból összeállított előadással folytatódott. Feszült figyelemmel hallgatta a közönség Dr. Vörös Géza történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársának vetítettképes előadását, melynek címe: Mindszenty hercegprímás az állambiztonság célkeresztjében.

Részletek az előadásból:

"...A változó nemzetközi helyzetnek köszönhetően az 1960-as évek végére már ... sürgősen megoldandó kérdést jelentett a bíboros sorsa. A megoldás miatt 1971 tavaszán és nyarán intenzív tárgyalások folytak a Vatikánnal, a Magyar Népköztársaság képviselő, mind pedig a Szentszék diplomaták és Mindszenty között. Követség elhagyásának árát pontosan szabták meg Rómában. Négy feltétel elfogadását állították a bíboros elé. Az első, hogy az érseki és a prímás minősége érintetlen marad, de az ebből fakadó jogai felfüggesztésre kerülnek, és nem foglalkozik az egyházmegyéje és a hazai egyház ügyeivel. Második, hogy távozásával kapcsolatban semmilyen dokumentumot sem adhat ki. A harmadik, hogy nem tesz egyetlen, a Magyar Népköztársasággal, vagy a szentszéki magyar kapcsolatokkal kapcsolatos nyilatkozatot sem. Így a negyedik, hogy nem publikálhatja emlékiratait..."

"...Bár Rómában Mindszenty akaratlanul is betartotta a rá vonatkozó szilenciumot, de úgy a Vatikán, mint a magyar és az osztrák kormány részére, nagy fejtörést okozva kijelentette, hogy végleges letelepedési helyének, a bécsi Pazmaneum épületét jelöli meg. Ezt a szándékát már 1971 nyarán jelezte az őt meglátogató és a távozás feltételeiről tárgyaló Zágon József felé, akit igazából nem ért ez a közlést váratlanul, sem a Vatikánt, sem a magyar politika irányítóit. Azonban Ausztria kormányát ez a terv felkészületlenül érte, mivel semmiféle előzetes jelzést nem kaptott.

A szocialista osztrák kormány már nem örült a helyzetnek, de nem utasíthatta el a bíboros kérését. Így október 22-én megérkezett a bécsi letelepedési engedély. A szentszék, a bécsi érseknek König bíborosnak jelezte, hogy Mindszenty a bécsi főegyházmegyében nem, csak a Pázmáneum házi kápolnájában misézhet. A bíboros október 23-án, az 1956-os forradalom 15. évfordulóján este 11-kor érkezett gépkocsival Bécsbe, a Pazmaneum épületébe, ahol ezen késői időpontban csak a rektor Dzsammun Egon várta..."

"...A bíborosról végzett információszerzés érdekében a hírszerzés már igyekezett felhasználni a rendelkezésre álló technikai eszközöket, de érdemi eredményt csak a hálózati személyek segítségével tudott elérni. A hálózati személyek és az ügynökök az állambiztonság számára a legfontosabb információszerző források voltak, mivel ők közvetlen és személyes kapcsolatban álltak a célszemélyekkel, vagy csoportokkal. Mindszenty tevékenységének felderítésére dokumentálható majd harminc személy jelentését használták fel az operatívtisztek. Ezek között volt, akit Magyarországról utaztatott ki az állambiztonság, de számos esetben már az ország határain kívül élő magyar emigránst, vagy külföldi állampolgárt szervezett be a hírszerzés hálózati személynek. A fő szempont az volt, hogy a hálózati személy milyen mértékben képes elnyerni Mindszenty bizalmát. A bíboros a közvetlen környezetében szolgálatot végzőket igyekezett gondosan kiválogatni, mivel tartott tőle, hogy a magyar kormány keze itt is elérheti őt..."