Ezért lettem idegsebész

PROF. DR. PÉTER VAJKÓCZY ideg- és agysebész, a Berlin Charité legfiatalabb professzora, az Idegsebészeti Klinika igazgatója. Olyan eseteket operál, amelyekhez más agysebész nem mer hozzányúlni. Alig 40 évesen már a világ egyik legjobb idegsebésze volt, jelenleg is a világ minden tájáról érkeznek hozzá páciensek.

Vajkóczy doktor úr, miért lett ön orvos – és miért éppen idegsebész?
Van egy bizonyos családi hátterem, édesapám mellkassebész volt Budapesten, így az orvostudomány nagyon közel állt hozzám, és érdekelt is. Valami olyasmit szerettem volna csinálni, ahol klinikailag aktív lehetek, valami jót tehetek a betegnek, és ugyanakkor kutathatok is.
Olyan kutatásokat akartam végezni, melyek fontosak a páciens számára. Ezért volt világos számomra, hogy orvostudományt akarok tanulni, és a későbbiekben
egyetemen szeretnék dolgozni, ahol a kutatást és a betegellátást összekapcsolhatom.
Azért lettem idegsebész, mert érdekelt az agy működése, és mert tanulmányaim vége felé láttam, mennyire lenyűgöző az idegsebészet, és milyen kihívást jelentenek számomra a
műtétek. Ezt feltétlenül meg akartam tanulni. A végső döntésem akkor született meg, amikor találkoztam az akkori tanárommal, dr. Peter Schmiedek professzorral Mannheimben. Mindenképpen vele akartam dolgozni és amikor egy pillanatra elbizonytalanodtam, állást is ajánlott nekem. Úgy tiszteltem őt, mint az apámat.

Önt nézhetik, még filmezhetik is műtétjei közben. Milyen hatást tesz ez önre, hogy érzi magát közben? Nem zavarja ez?
Nem, már nem. Amikor még Mannheimben voltam, és viszonylag fiatal főorvosként működtem, időnként jöttek a vendégek, és megnézték hogyan dolgozunk. Akkor mindig
nagyon izgatott voltam és zavart.
Itt, Berlinben nyitott ajtók politikája van. Természetesen vannak diákjaink, akik néznek minket. Aztán nagyon sok külföldi vendégünk van, akik megnéznek bizonyos műtéteket. Néha a betegeket is ideküldik, hogy lássák, miként operálunk.
Most már nálunk is sok külföldi orvos hospitáns van, diákok is, akik szintén szeretnék megtapasztalni az idegsebészetet, mert például elolvastak egy erről szóló könyvet, és lenyűgözte annak tartalma. Ez nem zavar. Örülök, hogy érdeklődnek az emberek e tudomány iránt. Amikor operálok, természetesen a műtétre és a betegre koncentrálok, észre sem veszem, hogy valaki figyel-e vagy sem. A vendégek itt nálunk sok jó és nehéz műtétet is láthatnak. De ilyen az élet. Semmiképpen sem kell elrejtenünk amit tudunk, mindent lehet látni, minden nyitva van és mindenki tanulhat tőlünk.

Évi 800 műtéttel nemzetközileg is ön a leghíresebb agy- és idegsebész. Hány órát dolgozik naponta és hány műtétet végez el egy munkanapján?
Nos, 6:30-kor kezdek dolgozni. Röviddel ezután van a napi vizit és az operációkkal általában 20 órakor végzek. Aztán hazamegyek és a családommal vacsorázom. Ez a napi ritmusom.
Vannak napok, amikor csak egy műtétem van, mert az annyira bonyolult és hosszú, hogy csak azt az egyet tudom elvégezni. Néha van több kisebb műtét, amelyeket egymás után vagy egymás mellett végezhetek el úgy, hogy mindig ide-oda váltogatok. Gyakran öt műtéttel kell végeznem egy nap, tehát általában egy és öt között alakul a napi műtétek száma.

Mennyi ideig tartott a leghosszabb műtétje és melyik volt az eddigi legveszélyesebb?
A leghosszabb műtét egyben a legkockázatosabb műtét volt. Egy bonyolult bypasst kellett az agyban elhelyezni az aneurizmák megszüntetésére. A legtöbb aneurizma ma már nagyon elegánsan kezelhető. Egy katéterrel az ágyékon keresztül, vagy egy műtéttel kikapcsolják. Néha azonban az aneurizma nagy, öt-hat centiméteres, akkor a hozzájutáshoz okvetlenül műtét kell. Ez a műtét gyakran tizenkét- tizenhárom órát vesz igénybe.
A másik műtét fajtája, mely nagyon sokáig tart, az agytörzs területén lévő daganatok eltávolítása. Itt a daganat nagyon mélyen van az agyban. És nagyon kockázatos is, mert ott műtét közben fontos terület is megsérülhet. Ezek jóindulatú daganatok ugyan, de nagyon
nehezen megközelíthetők és a lokalizációjuk sem könnyű. Ha nagyok, akkor lassan, darabonként kell eltávolítani őket, és fontos a tápanyag ellátásról gondoskodni és az idegeket
mind megkímélni. Ez nagyon kockázatos műtét, és hosszú ideig is eltarthat.

Milyen esetben és hogyan operál olyan embereket, akik teljes öntudatuknál vannak?
Pontosan ezt tettük ma is. Egy fiatal 15 éves páciensünk van Örményországból, aki Görögországban él és három nyelvet beszél, örményt, angolt és görögöt. Remek nyelvérzéke van.
Nagyon alaposan felkészültünk a műtétre és ő is vállalta az alapos, gondos felkészülést. Ez azért rendkívül fontos, hogy megőrizzük a beszédkészségét. Ébren műtöttük, és miközben eltávolítottuk a daganatot, beszélgettünk a pácienssel. Ilyen esetekben tesztelhetünk különböző területeket elektromossággal. Az árammal biztosak lehetünk, hogy képes-e rövid időre blokkolni bizonyos agyterületeket. Ha igen, akkor láthatjuk, hogy fontosak-e a beszéd számára vagy sem. Ilyen esetekben több lehetőségünk van.

Ön idén bestseller író lett. Az „Agymunka” című könyve 2022. április 1-jén jelent meg a Droemer Knaur Verlag gondozásában, de nem áprilisi tréfát jelentett, hanem igen lenyűgöző történeteket tartalmaz rendkívüli esetekről és a műtőben eltöltött mindennapokról. Az alcím: "Agysebész, aki az élet és a halál közötti finom határon".
Igen, ez így van. Arra is különösen büszke vagyok, hogy az első ország, amely fordítási jogot kért, Magyarország volt. Aztán jött Korea. A könyvet már lefordították magyarra.
Az „Agymunka“ című könyvben egyrészt a szakma varázsáról van szó. Megannyi laikus, akinek semmi köze az orvostudományhoz, csak érdeklődésből olvasta a könyvet, beszámolt arról, hogy az egyes esetek, az egyes betegek történetei olyan izgalmasak, mint egy krimi. A műtéteket pedig úgy írtam le, hogy az olvasó úgy érezze, hogy ott van a műtét alatt a műtőben, és nagyon sokat tanul az agyról.
Szóval az volt az elsődleges célom, hogy készítsek egy könyvet, amely a laikusokkal megérteti az agy szerkezetét, működését. Az olvasó egy krimiként olvashatja, élheti át a
könyvet. Fontos volt számomra, hogy sok érték és filozófia szerepeljen a könyvben. Hogyan döntünk a műtét mellett? Műtét igen, vagy nem? Melyek a fontos értékek? A bátorság, a fegyelem? A csapat, a szellem és a ráérzés? Ez mind nagyon fontos volt számomra, akárcsak a személyes, vagy akár különféle személyiségi szempontok. Végül azért is írtam a könyvet, mert ez is egyfajta terápia volt számomra. Először csak összeszedtem a gondolataimat, aztán jól
átgondoltam és így tudtam feldolgozni a frusztrációimat ugyanúgy mint pozitív érzéseimet, sikereimet.

Vannak esetek, melyek nagyobb odafigyelést, respektust követelnek, mint mások?
Igen, természetesen. Nálam is előfordulnak olyanok, amelyek örökösen visszatérők. Rutin munka. Persze vannak olyan műtétek is, ahol talán kevesebb a felkészülési idő és kisebb az idegesség, mint másoknál. Ezek között is vannak rutinszerűek. Ha többször csinálja az ember, és jól felkészült, ritkán érhetik meglepetések. De vannak olyan műtétek, amelyek során rosszul haladtunk, vagy rossz tapasztalatokat szereztünk. Természetesen ilyen esetekben izgatottabb vagyok. Előző este végigolvasom a tervezett műveleteket, és átgondolom, mit csináljak, ha nem sikerül a tervem. Keresem az alternatívákat még néha reggel is. Az ilyen eset aztán egy ideig a gondolataimban elkísér. Akkor érzem, hogy tökéletesen felkészültem. De ezek olyan
műtétek, amelyek vagy nagyon összetettek, vagy amelyekhez a múltban nem volt szerencsém.

Hogyan tartja magát jó formában lelkileg és fizikailag?
Nagyon sportos vagyok. Régebben sokat teniszeztem. Még most is profitálok ebből az erőnlétből és ebből a testedzésből. Most is sokat sportolok, futni járok, járom a hegyeket, még mindig teniszezem. Szóval szerintem a sport az egyik dolog. Aztán igyekeztem egy nagyon
kiegyensúlyozott magánéletet élni. Igyekszem a lehető legnagyobb harmóniát megteremteni magam körül, és azt nem hagyom megzavarni vitákkal. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családom megadja a lehetőséget, teljes mértékben a munkámra tudok koncentrálni, és hogy van egy nagyszerű és egyben nagyon- nagyon csodálatos családom, akikkel jól kijövök. Feleségem aneszteziológus és a gyermekeim már teenagerek. Persze próbálok eleget aludni. Ez a három legfontosabb szempont a mentális erőnléthez: sport, egészséges lélek az egészséges testben, nem vonni el a figyelmet a vitákkal és stresszel, no és elegendő alvás. 5-7 óra alvásra van szükségem.

Szép magyar neve van. Mi köti Önt Magyarországhoz?
Mindkét szülőm. Ők magyarok voltak és Magyarországhoz kötnek. Genetikailag 100%-ban magyar vagyok. Tizenkét éves koromig mindig a budapesti hegyekben töltöttem a teljes nyári szabadságomat. Ott, ahol az Optikai Művek voltak. Ahol mindenféle lencse készült, ott voltam a
nagymamámnál. Minden évben hat hétre küldtek oda. Értek magyarul. Úgy beszélek, mint egy rossz turista, vagy tán most még rosszabbul. De persze a nagymamám már nem él. Budapesten van egy mostohatestvérem és van néhány kolléga is, úgyhogy nagyon sok szállal kapcsolódom
Magyarországhoz, és követem azt is, ami ott történik. Szerintem az egy gyönyörű ország, Budapest pedig egy csodálatos város, és mindig szívesen megyek oda akár látogatásra, akár kongresszusra.
Prof. Dr. Vajkóczy Péter sikerei ellenére rendkívül egyszerű ember, ami nagyon szimpatikussá teszi. Inspiráló személyiség.