Fake news között a véres valóság

„Minél többet olvasok, hallok a témában, annál inkább úgy érzem, hitbéli kérdésről van szó…“ Nem akárki írta le ezt a mondatot az Ukrajnában zajló gyilkolás kapcsán: Szerető Szabolcs sok cikkében bizonyította eddig, hogy mérlegelő, propaganda által nehezen félrevezethető ember. A régi Magyar Nemzetes, most a Magyar Hangban publikáló újságíró az őrület kellős közepén címként tette fel azt a kérdéspárt, amely Vlagyimir Putyinra gondolva „foglalkoztatja most a fél világot“: Őrült? Nem őrült?

Szerető Szabolcs nem válaszol kérdésére, és meg is magyarázza, miért: „Egyaránt tarthatjuk őrültségnek vagy cinikusan kitervelt lépésnek az atomlétesítmények elfoglalását…“ Vagy: „Egyszerre hallunk híreket ellátási nehézségekkel küszködő, riadt kiskatonákat a mészárszékre küldő orosz hadseregről, és látjuk a térképen a nagyon is szisztematikus hadmozdulatokat.“

Őrült? Nem őrült? Választ csak olyasvalaki mer adni, aki nem olvas, hall eleget. A tények az információ – inkább: a dezinformáció – áradatában lapulnak. Az egymásnak sokszor élesen ellentmondó katonai jelentésekkel párosul a cyberhadviselésben mindennapos hazudozás, finom angol kifejezéssel fake news. Ember nincs a talpán, aki el tudná dönteni, mi az igazság.

Egyetlen igazság vitathatatlan: Oroszország támadta meg Ukrajnát, nem fordítva. Ezért sorakoztat fel a NATO kisebb hadseregeket Ukrajnától északnyugatra és délre (kis késéssel nyugatra, vagyis Magyarországra is), ezért küldenek (Magyarország kivételével) fegyvereket a megtámadott ország hadseregének. És ezért szavazták meg az Európai Unió tagállamai egyhangúlag a különböző szankciócsomagokat.

Az Európai Unió számára a vérengzés nagyobb egységhez vezethet. Karl Nehammer osztrák kancellár hosszú interjúban izgalmas részleteket árult el a Standard nevü bécsi lapnak a Versailles-i EU-csúcsról. Szerinte az intenzívebb katonai politika az osztrák semlegesség szempontjából nem probléma. A Nyugat-Európából Ukrajnába küldött fegyverzettel összefüggésben azt mondta: „Kifejezetten nem értünk egyet, de semleges országként az úgynevezett konstruktív tartózkodást alkalmaztuk.” Ezzel tette Ausztria (mint Írország és Málta) lehetővé azt a döntést a 27-es EU-ban, melyet a köztük 21 NATO-tag hozott. Nehammer szerint erősítik a katonai együttműködést, az „interoperabilitást“, de „ami nem lesz, az egy EU-hadsereg“.

Ezen a ponton az osztrák kancellár kicsit elrejtett újdonságra hívta fel a figyelmet: Versailles-ban összekapcsolták a NATO-szerződésnek a kölcsönös segítségnyújtásról szóló 5. bekezdését és a 42. bekezdés 7. pontját: „Ebből azok az EU-országok profitálnak, amelyek nem tagjai a NATO-nak.” Ezek közé tartoznak Ausztrián, Írországon és Máltán kívül Ciprus, Finnország és Svédország is.

Ami Magyarországot illeti, Orbán Viktor miniszterelnök a londoni látogatása és a V4-ek tanácskozása után egyértelmű fogalmazásokat használt: „A szankciók további kiterjesztése az energiaszektorra, az olaj- és gázszektorra aránytalanul nagy terhet jelentene Magyarország számára. Ezért világossá tettem, hogy mi elítéljük Oroszország fegyveres támadását, elítéljük a háborút is, de azt nem fogjuk hagyni, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg.” Orbán szerint „gáz és olaj nélkül egyszerűen nem működik a magyar gazdaság”. Vendéglátója, Boris Johnson brit kormányfő a saját és az Egyesült Államok nevében valószínüleg szerette volna rábírni az orosz gáz és olaj bojkottálására.

Az USA – és ezzal a NATO – szerepéről könyveket lehetne írni. Egyelőre elégedjünk meg azzal a kitétellel, hogy Európa helyzete Putyinnal szemben kilátástalan lenne a világhatalom nélkül. De érdekes részleteket tudhatunk meg egy konzervatív amerikai véleménycikkből is, mely az MSNBC tévécsatorna internet-portálon jelent meg. Eszerint az orosz invázió „megelőzhető lett volna, ha az USA és a NATO kemény diplomáciát folytatott volna, de kompromisszumra törekedve“. Zeeshan Aleem politikai író hibának nevezi, hogy a nyugat nem foglalkozott az ukrán NATO-státusz kérdésével, amikor Putyin jelezte, hogy komolyan gondolja az inváziót. „Sem Brüsszel, sem Washington nem volt érdekelt abban, hogy arcvesztést szenvedjen el vagy bármilyen szintű engedményt tegyen Moszkvának. Most emiatt az ukránok mérhetetlenül szenvednek, miután éveken át ígérgették nekik a NATO-hoz vezető utat.“ Aleem szerint Putyin elítélendő és pusztító, civileket is célzó csapásai mögött „igenis ott van az amerikai felelősség“.

Ide kívánkozik egy hosszabb idézet, amelyből mindenki azt olvassa ki, ami neki tetszik: „A független közvélemény-kutatónak számító Levada Központ idén hetedszer tette fel ugyanazt a kérdést, ezúttal Oroszország 48 régiójának 137 településén összesen 1600 nagykorú állampolgárnak. A társadalmilag reprezentatív módon kiválasztott személyek feladata az volt, hogy rangsorolják minden idők tíz legkiemelkedőbb személyiségét, anélkül, hogy a kutatók tippeket adtak volna.

Az eredmény egy kicsit ijesztő, hiszen a legkiemelkedőbb személy – 2012 után másodszor – Joszif Visszarionovics Dzsugasvili lett, vagyis Sztálin. Olyan, mintha a németek Hitlert neveznék meg...

De talán még ijesztőbb a további lista, amelyen ritka a politikától távol álló személyiség. Mindössze három világhírű orosz író került fel rá: Alekszandr Puskin (holtversenyben második), Lev Tolsztoj (hetedik) és Mihail Lermontov (tizedik). Hatodikként végzett Jurij Gagarin űrhajós. A dobogóról épp csak leszorult Lenin és I. (Nagy) Péter (cár és a cári rendszer megdöntője), és a listára még ráfért II. (Nagy) Katalin cárnő és Georgij Zsukov, Sztálin második világháborús hadvezére is.

Hogy ez csak kilenc személy volt? Igen, mert a tizedik (aki holtversenyben második) még él. A neve: Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök 2003-tól szerepel az illusztris listán, és az ötödik-hetedik helyezésekből idén feltört a holtversenyes második helyre.

Ha így folytatódik a rangsorolás, lehetséges, hogy a 2022-re esedékes felmérésen meg fogja előzni Sztálint. M. P.“

Igen, a szöveg a Bécsi Naplóban jelent meg (a 2017. év negyedik számában). Február 24-éig biztosak lehettünk abban, hogy Putyin megszerzi az első helyet a Levada-listán.

Most a sok fake news között kell megtalálni a valóságot. Mit jelent, ha Oroszország lakossága elkezdi érezni a nyugati szankcíók kihatásait? Mekkora tömeg mer tiltakozni a háború ellen? Mekkora tömeg hisz Putyinnak? És mi történik, ha összeomlik a gazdasági és ezzel a mindennapi élet?

Martos Péter