Felkerült a magyar csárdás az UNESCO kulturális örökség listájára
A magyar csárdás, az ukrán "pysanky" és a párizsi tetőrestaurátorok is felkerültek a reprezentatív szellemi kincsek listájára az ENSZ-kormányközi bizottságának paraguayi ülésszakán.
A 18. századi katonai toborzások során kialakult csárdás különböző verzióit a mai napig táncolják a magyar nyelvterületen: Magyarország nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Minden egyes tájegység kialakította a sajátosan rá jellemző verziót, a páros változat és a körcsárdás pedig a ma napig szerves része a magyarlakta területek lakodalmainak, báljainak.
A pysanky, az ukrán húsvéti színes tojások is felkerültek a listára. A kereszténység megjelenése előtti időkből származó, bonyolult mintákkal díszített és viaszosfestékkel festett tojásokat az ukrán kultúra nemzetközileg elismert szimbólumának tekintik.
A szlovák naiv művészet egy olyan stílus, amelyet a mindennapi jelenetek, tájak, a falusi élet és a vidéki környezet ábrázolása jellemez, gyakran gyermeki egyszerűséggel és ártatlansággal. Ez a festészeti forma akkor alakult ki, amikor csaknem egy évszázaddal ezelőtt az észak-szerbiai Kovacica faluban két szlovák földműves festeni kezdett, hogy a hosszú téli hónapok alatt elüsse az időt.
A kovacicai naiv festők autodidakta módon sajátos hagyományt alakítottak ki az ország szlovák etnikai kisebbségén belül, amely élénk színeiről és népi ihletésű motívumairól ismert.
A cinkből készült francia tetők restaurátorainak kézműves munkássága is helyet érdemelt magának a listán. A folyamat során eltávolítják a régi cinket, egy hagyományos hajtogatógép segítségével kimérik és kivágják az új darabokat, majd szakszerűen összeszerelik azokat a tetőn.
"Mivel Párizs tetőinek közel 80 százalékát cink borítja, a francia főváros élő archívuma ezeknek a mestereknek, akik a városkép egyediségét alakítják" - írja az UNESCO az indoklásban
