Felvidék megbecsüli híres szülöttjeit

Felvidéken, a mai Szlovákia területén több olyan híresség született és élt, akik munkásságukkal beírták nevüket a kultúrtörténetbe. A mai Nagykürtösi járás területén született Mikszáth Kálmán és az idén 200 évvel ezelőtt Madách Imre, akit nemcsak itthon, nemcsak a magyarság körében, hanem a nagyvilágban is az Ember tragédiája szerzőjeként tisztelnek.

Szülőföldjén Madách Imrének szentelték az egész 2023-as évet, számos színvonalas rendezvénnyel, megemlékezéssel, kiállításokkal, vetélkedővel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ifjú nemzedék tudatában megerősödjön a szerző és műve kivételessége és nagysága. Az alsósztregovai kastélyban nemesi családban született költőt a település vezetősége, önkormányzata, képviselő-testülete ugyancsak megbecsüli, jelenlegi polgármestere Ľuboslav Dobrocký különös tisztelettel és odafigyeléssel őrzi emlékét. Idén a költőt Alsósztregova díszpolgárává avatták, és a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma vezetőségével, Jarábik Gabriella igazgatónővel együttműködve mindent megtesznek a szülőhely, a kastély, a park, a sírhely felújításáért, rendezéséért.

Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeumban pedig nagyszabású kiállítást rendeztek a költő és a Tragédia tiszteletére. A múzeum falai között marad a tárlat még a következő évben is, érdemes megnézni, mert egyedülálló, újszerűen megrendezett tárlatról van szó. A kiállítás címe „…írtam egy költeményt…” arra utalva, hogy Madách 1859. február 17-én kezdte és 1860. március 26-án fejezte be fő művét, amelynek értéke és mondanivalója máig sem kopott meg. A kiállítás megnyitójának hallgatóságát Praznovszky Mihály irodalomtörténész, Madách-kutató ismertette meg a költő életének eddig ismeretlen mozzanataival, munkásságával és a nagy mű születésének körülményeivel. A pozsonyi kiállítás méltó a szerzőhöz, a Tragédia sikeréhez. A terembe lépve az a misztikum érint meg bennünket, amely az egész művet áthatja. A dráma egyes színeinek rövid tartalmát magyar, szlovák és angol nyelven olvashatja a látogató, kivetítőkön pedig egy-egy kép, a legsikeresebb előadásokból való jelenet egészíti ki a szöveget. De helyet kaptak itt családi fényképek, az eredeti kézirat darabjai, színi előadásokon készült fotók. Külön megemlítendő az a kis fafaragású, a gondolkodó, mélázó embert ábrázoló szobrocska, amely Madách tulajdona volt, ma a rimaszombati múzeumé és amely kiválóan utal a mű főszereplőjére. A kiállítás anyagából már elkészültek azok a könnyen szétszerelhető és összerakható panelek, amelyeket vándorkiállításra bocsátanak a Felvidék minden magyarok lakta járásának iskoláiba. Alsósztregován már megvalósult a vándorkiállítás első állomása, nagy sikerrel. A szövegek magyar és szlovák nyelvűek, mert a rendezők célja, hogy a szlovák gyerekek is még inkább megismerjék Madách Imre életét és munkásságát.

A kiállításon kívül már megvalósult az a vetélkedő is, amelyet Madách nyomában címmel szerveztek középiskolások számára. A vetélkedő első részét írásos formában rendezték, a döntőben azonban már személyesen vetélkedett a Felvidék középiskolásainak nyolc csapata, akik közül a komáromi Selye János Gimnázium csapata lett a győztes. A komáromi Jókai Színházban megtartott döntő után azonban egyik versenyző sem szomorkodott, hiszen a felkészülés, a mű tanulmányozása mindnyájukat gazdagította, és megállapították ennek a versenynek senki sem volt vesztese.

A Felvidéken tehát méltóképpen emlékezünk a Tragédia költőjére születésének 200. évfordulója alkalmából. „Ember küzdj és bízva bízzál!” – Madách szavaival bízunk benne, hogy az évforduló és annak eseményei nyomán a fiatalok újra felfedezik a Tragédia mondanivalójának örök érvényességét, időszerűségét, és ismét elolvassák a méltán világhírű művet.

Benyák Mária