Frida Kahlo élete és művészete
Magyarul is megjelent a mexikói festőművésznő naplója
Frida Kahlo a mexikói festőművésznő élete és művészete egyaránt izgalmas, mindkettőt átszövi a rejtély, a titokzatosság, a szenvedély. Aki 2018-ban látta Budapesten, a Várban, a Magyar Nemzeti Galériában a műveiből rendezett nagyszabású kiállítást, olvasta a mellettük levő bejegyzéseket, talán valamit megsejtett ennek a különös sorsú nőnek az életéből és művészetéből. Talán… Mert titkok, elhallgatott történések és bőséges félremagyarázások, valótlanságok, téves állítások is bőven kísérték a művésznő életét. Egyik ilyen állítás volt, hogy Frida apai részről magyarországi zsidó család sarja, valójában azonban apja németországi volt. Szegény családba született 1907-ben Mexikóvárosban, de ennek ellenére színvonalas iskolákban tanulhatott, sorsát azonban már eleve megpecsételte, hogy hatévesen gyermekbénulásban megbetegedett, majd egy szerencsétlen autóbuszbalesetben súlyos gerincsérülést szenvedett, amelynek következtében később számtalan műtéten esett át. Hosszú időre ágyba kényszeredve kezdett festeni, előbb saját arcképeit, majd barátaiét készítette el. Felépülve csatlakozott a mexikói művészek csoportjához, ahol megismerkedett Diego Riverával, az akkor már híres festővel, akihez később feleségül ment. Bár házasságuk rendkívül viharos volt, egyikük sem volt a hűség mintaképe, Frida haláláig együtt maradtak, sőt a művésznő halála után is Diego ápolta emlékét, szülőházában, a Kék házban múzeumot rendezett be, amelynek máig rengeteg a látogatója. Férje hatására erősödött meg benne a tudat, hogy a festésnek szenteli életét. Igaz, kezdetben úgy határozott, csak magának, csak saját kedvtelésből, mintegy elfoglaltság gyanánt fest, képei egyre inkább felkeltették környezete érdeklődését. Majd miután egy mexikói kiállításon bemutatta festményeit, már New Yorkba hívták kiállítani, ahol számtalan képét megvették. Nagy feltűnést keltettek és egyre nagyobb elismerést hoztak számára az egyedi színvilágú, jelképrendszerű, sokszor önéletrajzi ihletésű alkotásai. Leplezetlenül ábrázolta a női testet, a szexualitást, a vetélést, amelyet ő is többször kénytelen volt átélni, és érzékletesen vitte vászonra az olyan érzelmeket, mint a fájdalom, a szenvedés.
Frida Kahlo meggyőződéses kommunista volt, a Mexikói Kommunista Párt tagja, ő intézte el például, hogy Lev Trockij szovjet forradalmár mexikói menedékjogot kapjon.
1954-re testi bajai súlyosbodtak, jobb lábát amputálni kellett, később tüdőembóliát kapott, és július 13-án elhunyt. Halála után képei iránt még nagyobb lett az érdeklődés és ez máig töretlen. Művei kiállításának megrendezéséért versengenek a világ galériái, ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a párizsi Louvre, de ott vannak festményei az amerikai múzeumokban, ausztráliai gyűjteményekben és szerte a világban a magángyűjtőknél.
A bátor, szókimondó és magát, minden keserűség ellenére is bátran vállaló Frida élete is a festményei mellett változatlanul érdekli az embereket. Ezért tarthat nagy sikerre számot a Pocket zsebkönyvsorozatban most megjelent Frida Kahlo naplója, amelyet Szabó T. Anna ültetett át magyar nyelvre. A napló a festőművésznő utolsó tíz évét követi végig. A fordító az MTI hírügynökségnek elmondta, hogy a bejegyzésekből kitűnik, Frida mennyire vágyott az életre és a sorok mögött mennyi költőiség rejlik. Neki, mint költőnek ezért is volt rendkívül érdekfeszítő a munka. A naplót a spanyol szöveggel párhuzamosan angol közvetítéssel fordította. A napló azonban nemcsak szövegeket, hanem vízfestményeket és rajzokat is tartalmazott ezek kísérték a napi bejegyzéseket, amelyekből erősen kiérződik a Riverához fűződő szerelem, de Frida politikai meggyőződése is. Ugyanakkor a szövegek muzikalitása is meglepte a fordítót, szerinte akár szabadversekként is megállnák a helyüket.
A napló 1000 példányban jelent meg és nagy valószínűséggel jelentősen hozzájárul Frida Kahlo művészetének, de szenvedélyes életének is jobb megértéséhez.
Benyák Mária
