Gondolatok a semlegességről

Egy Bruno Kreisky interjú emléke merül fel bennem, amikor a kancellár figyelmeztette az
újságírót: „Tanuljon a történelemből”.

Igen, tanuljunk a történelmi eseményekből!
Mint ahogyan 1955-ben, a jelenlegi kényszerhelyzetben is felszínre került Ausztria katonai
semlegességének kérdése. Nehammer kancellár szóba hozta az esetleges NATO-tagságot,
hozzátéve, hogy az ország semlegességének kérdése nem képezi vita tárgyát. Schallenberg
külügyminiszter egyértelmű twitter-üzenetében Putyin biztosan nem lelte kedvét.

Jelenleg az első világháború kitörése előtti időszakhoz képest az egyik legveszélyesebb
helyzetben élünk. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos minden kényes kérdést széles körben
össze kellene hangolni a kancellária, az államelnökség és a parlament között. Ha valaki egy milliméterrel is el tud térni Ausztria semlegességétől, akkor azt az osztrák nép népszavazással teheti, de ez a háborús hangulat ellenére sem időszerű. A jelenlegi helyzetben ismét sürgőssé válik a semleges Ausztriának hagyományosan eredményes közvetítő szerepe.

Az ukrajnai konfliktus összetett, számos oka van és nem szűkíthető csupán az orosz támadásra.
Minden politikai szemlélő számára világos volt, hogy Putyin nem hagyja magát sarokba
szorítani, egyrészt a keletre bővülő NATO-tól, másrészt a nyugat felé lépésről-lépésre terjeszkedő Kínától.

Az ukrán kormány a kisebbségekre vonatkozó nyelvtörvényével csak olajat öntött a tűzre. Ukrajna erősen iparosodott keleti részét és a Krím-félszigetet szinte kizárólag orosz anyanyelvűek lakják. Az orosz Fekete-tengeri  Flotta pedig a Krím-félszigetnél horgonyoz.

Joe Biden amerikai elnök kifejezetten kereste a konfrontációt Oroszországgal. Nem
csoda, hiszen a vitatott „fracking”-nek köszönhetően az utóbbi időben az amerikaiak a világ
legnagyobb gázexportőrévé váltak. Az USA a globális energiapiacon szeretné a kitermelt gázt eladni, s főleg az EU országainak. De Európának már volt gázszállítója: Oroszország. Ezen most változtatni kellene. Amerikai cégek akarják átvenni ezt az üzletet. Ezért az USA minden módon szítja az EU Oroszország elleni szankcióit.

Katonai semlegességi státuszú Ukrajnát és a szabadkereskedelmi övezetet kellene diplomáciai megoldással elérni, mert a szankciók önmagukban nem hoznak döntő változást. Ezt előbb-utóbb az USA-nak is be kell látnia. A szankciókkal csak Kína karjaiba kergetik Oroszországot. És ettől nem lesz biztonságosabb a világ. „Ha egy vezető szereplő elhagyja a politika színpadát, azt a statiszták is nagyon megérzik” – tudjuk egy angol bölcseletből.

Ausztria semlegessége soha nem volt olyan fontos, mint manapság. Már számos NATO-ország az orosz–ukrán háborúban az egyik oldalra állt és fegyvereket szállít Ukrajnának. Lengyelország például több tonna lőszert és vadászrepülőket, a szomszédos Németország
föld-levegő rakétákat küld. Ez rendkívül veszélyes. Egy orosz támadás a fegyverszállítmányok egyike ellen felveti tehát a NATO-szövetség kérdését. Az Egyesült Államok vezetésével mind a 30 tagállamnak egységesen katonailag fel kellene lépnie Oroszország ellen. És akkor világháborúban vagyunk!?

Tanuljunk a történelmi eseményekből, amíg nem késő! 

Fetes Kata