Veszelka Attila: Hagyd, Catullus
Hagyd, Catullus, Lesbia messze jár, őt
visszavárnunk ostoba férfiönzés.
Szolgalelkűvé ne alázza Caiust
asszonyi fortély.
Hogy mulatnak, nézd, Aurélius, s a
szájba fúrt ajkú Furius, gunyolva
kínodat. Jöjj hát, s vigadozz velünk, mint
régi barátunk.
Lyd dalok s színbor melegítse szívünk,
s gyöngy fogú lánykák kacagása leljen
végre lelkedben puha fészket, és Calvusra
ne fújtass.
Majd kemény s vad verseket írsz megint, míg
áldozunk bőszen Dionysos oltárán,
barátocskám, szerelemre készen, mámoros
aggyal,
s Róma mocskát újra aranyra váltod.
Rajta, öltsd hát fel köpenyed, s kövess most,
míg a ceasar horkol. Irány a csapszék
és a hetérák.
