Hajnalra várva

Apr 7, 2021 - 13:07 Updated: Apr 7, 2021 - 13:10

A közép-európai párbeszéd örvendetes pél-dájaként említhető három szerző, a politikus Bába Iván, a kisebbségi szakértő Gyurcsik Iván és a történész Kiss Gy. Csaba közös vállalkozása. Mint az előszóban írják, könyvük mintegy válasz Emil Brix – Erhard Busek szerzőpáros eredetileg 1986-ban, majd revideáltan 2018-ban megjelent Mitteleuropa c. könyvére, amely 2019-ben magyar fordításban is megjelent. „Tettük ezt közép-európaiakként, magyar szemszögből, nemzeti demokrata alapon. Annyira fontos ez a fajta párbeszéd, hogy a Brix-Busek pároshoz hasonlóan feltétlen ajánlatos a triász vizsgáló-dásainak német nyelvű kiadása is. (Szerk.)

Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország harminc éve indult el közös úton, amelyen hol lassabban, hol gyorsabban ma is halad, és talán a legerősebb térségi együttműködés az Európai Unióban. Divatba jött nemcsak ez az immár négy ország, hanem Közép-Európa egésze, pedig némelyek még a létét is kétségbe vonják.

Jó lenne tudni azt is, hogy Magyarországon hányan törődnek egyáltalán Közép-Európával, s akik igen, milyen jövőt szánnak neki? Egységes Uniót akarunk, egyformává gyúrt országokból, vagy két egymást erősítő erőt, ahol az eltérő történel-mi tapasztalatok egyaránt hozzájárulnak a közös jövő formálásához? Avagy a csak együtt egész két féltüdő egyike a latin hagyományú Nyugat- és Közép-Európa, másika pedig a görög hagyományú, ortodox Kelet-Európa és a Balkán?

Mi lesz így Európa jövője? A „Közép-Európa magyar szemmel” című, tavaly megjelent tanul-mánykötet szerzői feltették a kérdést: Valóban Közép-Európában dől el Európa jövője?

Nem a mérhetetlen nagyravágyás kifejezése már maga a kérdés is? Netán a történelmünk során sok bajt okozó magyar gőg jele? Nem. A szerzők három lehetséges jövőkép alapján három feleletet adnak. Az optimista jövőkép sze-rint nyugatiak és keletiek egymást kölcsönösen egyre jobban megismerik, megértik és tisztelik, kialakul az egy hajóban evezünk érzés és a belső kohézió. A második változat: Közép-Európa gazdaságilag erősebb, politikailag egységesebb lesz, érdekérvényesítő képessége révén éri el céljait. Feszültségek árán bár, de az eredmény erős, a világméretű versenyben a helyét megálló Euró-pa lehet. A harmadik változatban megerősödik a „mag Európa”, mi maradunk a periférián, és a többsebességes Európa ezáltal a kvázi szétesés felé halad. A közép-európaiaknak elegük lesz a felvevő piac szerepből, és abból, hogy olcsó, de minőségi munkaerővel lássák el a nyugatot. Megszabadulva a szovjet halálos ölelésétől, nem akarnak cseberből vederbe esni.

Jelenleg a nyugatiakkal egy hajóban evezünk, de nem egy irányban. Nyugaton erős individualista fordulat zajlik, teret nyert az antropológiai forradalom. Már nem a szovjet típusú természet-átalakítás terveit dédelgetik, hanem az embert ala-kítják át, megadva akár a nem megválasztásának a szabadságát is, felelőtlenségnek tartva a gyer-mekvállalást, „hiszen épp az embernek az egyik legnagyobb az ökológiai lábnyoma”.

A jelenlegi antropológiai forradalom kimene-tele alapvetően befolyásolja a fenti válaszokat. Közép-Európában az antropológiai forradalom jelen van már, de nem áll győzelemre. Ha Kö-zép-Európa is beáll az antropológiai forradalom hívei közé, akkor úgy átalakul a mai Európa, hogy „az édesanyja sem ismerne rá”. Feladja elveit és értékeit, és lelkes építője lesz ennek a furcsa új vi-lágnak, amelyben még a sportból, sőt a nyelvből is kiirtják a nemi különbözőséget. Nem lesz He és She, sem Er és Sie. (Esetleg javasoljuk a magyart, mint kötelező nyelvet az egész unió számára, hiszen nálunk csak Ő van.) Ez a negyedik változat.

Az ötödik, s egyben a szememben legjobb válasz, hogy megindul és győz az antropológiai ellenforradalom. A természetellenes dolgok nem tartósak, a józan többség ellenáll az abnormitásnak. A legközelebbi magyar parlamenti választás alighanem a negyedik és az ötödik jövőkép közötti választás lesz. Túlzó önbizalom azt képzelni, hogy a józan ész nevében a normalitásért síkraszálló ellenfor-radalomnak Közép-Európa lehet a központja? A kishitűségünket le lehet, sőt le kell győzni. Egy lengyel, igaz nem akárki, már megrengette a világot azzal, hogy kimondta: Ne féljetek. Valakinek ki kell mondani azt is, hogy a mai királyok mezítelenek. Bátorításul idézzük Zygmunt Krasiński verssorát: „Lengyelország, Lengyelország, sírod csupán / új hajnal bölcsője volt.”

Jó lenne tudni végül, hogy a Krasiński-féle vers „bölcsőjében” ki fekszik. Nem tudjuk, illetve a ta-nulmánykötet olvasói nyilván a maguk szemlélete szerint képzelik el az új hajnalt. Egy azonban biztos, a tanulmányok hozzásegítik olvasóikat ahhoz, hogy hiteles ismeretekre támaszkodva képzelődjenek. Nagy értéke a könyvnek, hogy erre a jövőt fürkésző szemlélődésre késztet.