Hálózaton magyarokról magyaroknak

Az utóbbi években annyira szárnyra kapott az online hírszolgáltatás, hogy kezdi háttérbe szorítani a nyomtatott sajtót. Ez érthető is, hiszen gyors, könnyen elérhető, s ugyanakkor a legkülönbözőbb információk tudhatók meg általa. Inflációs jelenség, hogy alig lehet követni az eseményeket, időigényes, amikor az érdeklődők (hosszú) órákat töltenek a képernyő előtt, hogy lehetőleg minden újdonságról értesüljenek. Nem meglepő, hogy az ausztriai magyarok életébe is beköszöntött az internetes tudó-sítás. Az alábbiakban két vállalkozó szellemű szerkesztővel, Nagy-Vargha Zsófiával (Hungary today, Ungarn Heute; https://hun-garytoday.hu/; https://ungarnheute.hu/) és Hajek Csabával (Magyar Szó Ausztriában; https://www.magyarszo.at/) folytattunk er-ről beszélgetést.

Miért fontos egy magyar online portál általánosságban és konkrétan a ti oldalatok a „netes tengeren”?

Nagy-Vargha Zsófia (N.-V. Zs.): A Magyarországról szóló idegennyelvű hírek általában nagyon egyoldalúak és gyakran túlzottan negatívak. Részben ezért is döntött úgy évekkel ezelőtt a kiadónk, a Magyarország Barátai Alapítvány, hogy létrehozzon egy angol és egy német nyelvű objektív hírportált. Ez nem azt jelenti, hogy mi teljesen az ellenpólusa vagyunk ezeknek a kritikus véleményeknek, hanem azt, hogy igyekszünk valóban tárgyilagosan tudósítani az itthoni eseményekről. A napi politikai írásokon túl számos cikk születik a kultúra, sport, tudomány, gasztronómia területéről. Ezek mind megmutatják, hogy Magyarország milyen csodálatos kis ékszerdoboz Európa közepén.

Hajek Csaba (H.J.): Szerintünk a közösség életének egyik alapköve a kommunikáció. A közösség üzenete az egyénnek és az egyén üzenete a közösségnek. A tagoknak, a tagokhoz, a tagokról szóló médium – legyen az írott, hang, vagy videó – alapvető építőköve a közösségszervezésnek, az identitás kifejezésének. Mi az írott szóval (Magyar Szó Ausztriában) a hanggal (RádióHU), és a Szakikereső szaknévsorunkkal szállunk be a közösségépítésbe.

Milyen tartalmat olvasnak az emberek 2021-ben?

N.-V. Zs.: Kétféle olvasó van még mindig a tapasztalataim szerint: akit beszippant a koronavírusról szóló híráradat és aki igyekszik kerülni ezeket. Mindkét idegen nyelvű híroldalunknál, így a Hungary Today-nél is nagyon megugrott a havi olvasottság tavaly márciusban, amikor itthon is megjelent a járvány. Azt vettük észre, hogy elsődleges tájékozódási pont lettünk, hiszen angolul és németül, Magyarországról rendkívül kevés hír jelent meg a témában. Azt ma is sokan olvassák, ha új intézkedést vezet be a kormány, főként, ha az pl. az utazást is érinti. Ebből adódik, hogy a turisztikai témák is nagyon felfutottak az elmúlt egy évben. Talán a bezártság és a lényegesen több otthon töltött idő miatt a gasztronómiai cikkek is rendkívül népszerűek. Természetesen ebben a rovatban kizárólag magyar recepteket közlünk, kis szí-nes történettel az ételhez és ehhez gyönyörű fotók is készülnek.

H.J.: Sajnos az olvasás visszaszorulása igen látványos, és az audiovizuális tartalomszol-gáltatás színvonala is elképesztően csökken. Ha egy adott médium nem tartja magát a meg-fogalmazott alapelveihez, amelyben a színvo-nalat magától és a közönségétől is elvárja, ak-kor marad a – rossz értelemben vett – bulvár.

Ha azt szeretnénk, hogy olvasottabbak, hallgatottabbak legyünk, akkor bizony a gagyi szint lenne a cél, és a Facebook-féle komment szekció az eszköz.

Ezt viszont megtagadtuk. Nem lesz eszköz a kocsma stílus beépítése az üzeneteinkbe a népszerűség eléréséért. Nem játszunk számháborút se, mint az a sok felelőtlen „admin” (...értem ezt most a közösségi média platformjaira) teszi. Nem hajtunk a trágyaszagú népsze-rűségre. Ezért kizárjuk a már-már szégyenteljes bunkóságot, mint a feltűnés eszközét. Sőt! Tervszerűen szűrjük, moderáljuk az olvasóin-kat. Kijelenthetjük, hogy semmiképpen nem támogatunk olyan folyamatokat, amelyek a legrosszabb otthoni beidegződéseket impor-tálnák ide is, ezzel mérgezve az itt kialakuló közösséget.

Az online portáloké a jövő vagy van még helye a nyomtatott sajtónak?!

N.-V. Zs.: Szerintem a nyomtatott sajtó soha nem hal ki. Nagy azoknak a tábora még mindig, akik szeretik a kezükbe venni az újságot, szeretik az illatát, a hangulatát annak, hogy egy print lapot olvasnak.

H.J.: A printet úgy temetik már vagy két évtizede, hogy még él. Nem elhal, csak átalakul. Természetesen alapvető változások mentek végbe a közlésformában és a tartalomban. A print kiszorult a hírközlés világából, de az igényes újságírás azon időszaki kiadványai, azok a hetilapok, magazinok, amelyek meg tudták reformálni a finanszírozási hátterüket, megmaradtak és talán mindig meg is maradnak. Sőt, a print talán már kimondatlanul is az internet szemete (kiemelném a közösségi platformokat, mint gyűjtőhelyeket) elleni értelmi lázadás. Egyfajta identitás meghatározó azoknak, akik felháborodnak az egyetemes emberi értelem elleni olyan bűncselekményeken, mint egy-egy népszerű weboldal.

Kik alkotjáka csapatot?

N.-V. Zs.: A két híroldal (az angol és a német) két külön stábbal működik. A Hungary Today-nél több állandó munkatárs van, a főszerkesztőn kívül három újságíró, egy lektor is dolgozik és vannak külön alkalmi cikkírók is. Az Ungarn Heute sokáig egyszemélyes szerkesztőség volt. 2020 év végén bővült a csapat, de a főszerkesztőn és a lektoron kívül csak „beugrós” kollegák vannak. Van, aki még egyetemre jár, van, aki légiutaskísérő és a kevés járat miatt tud most nálunk dolgozni, a hétvégi szerkesztőnk pedig végzős orvostanhallgató Bécsben.

H.J.: A nap bármely pillanatában más csapatról beszélhetünk. Mindig jelentkezik valaki. Persze a jelentkezések még nem jelentik, hogy sikerül is valamit kihozni a kapcsolatból. Jönnek, mennek, ígérnek, szeretnének, írnak, nem írnak.

A befektetett anyagi rész, idő, energia mennyire térül meg?

N.-V. Zs.: Miután alapítvány működtet minket, anyagilag semennyire. Persze fizetésért dolgozunk, de az oldalaknak nincs bevétele. Azt hiszem mindkét szerkesztőségről elmond-ható, hogy az újságírói szakma iránt rendkívül elkötelezettek vagyunk, emiatt a munkánk érzelmileg abszolút megtérül. Jó érzés, hogy Magyarországról idegen nyelven nap mint nap rengetegen tájékozódnak tőlünk.

H.J. : Habár nem eldöntendő kérdés, de igen és nem. Anyagilag semennyire. De maga az egyesületünk sem egy profitorientált vállalkozás. Ha magát az érzést, a közösségi és/vagy újságírói munkában kiteljesedő megvalósulás-érzést nézzük, akkor igen, megéri.

Hova szeretnétek fejlődni, milyen célt tűztetek ki?

N.-V. Zs.: A fejlődési utak szinte végtelenek. Bár nem vagyok elégedetlen, de nyilván több lehetőségünk lenne, ha nagyobb szerkesztőséggel dolgoznánk. Például sokkal több témát tudnánk feldolgozni, több interjút tudnánk készíteni és ha több műszakban dolgoznánk, a nap 24 órájában jelenne meg tartalom. Ez is biztosan növelné az olvasottságunkat.

H.J.: Bármeddig. A fejlődés nem egy végpont. Nem egy cél. A fejlődés egy véget nem érő folyamat, amely nem érhet véget. Ahogy a világ változik, fejlődik, úgy kell igazodni hozzá. A fejlődésre fel kell kapaszkodni, és haladni vele. A cél más. Természetesen vannak rész céljaink, amiket hosszabb-rövidebb szakaszokban értelmezünk, de ezek sem bebetonozott dolgok.

Készítette: Méreg Attila