Hol van ma Közép-Európa

Közép-Európa szerepe az 1970-es években valójában nem volt más, mint Európa közös jellegének megőrzése. Konrád György ezt az elme meta-szintjének nevezte, de ebben az értelemben nem politikai koncepció volt, hanem a kontinens összetartozásának emlékezete. Kihasználták a vasfüggöny rozsdás nyílásait, innen ered a kulturális élet ereje, amely már a vasfüggöny lehullása előtt megvolt. Az európai integrációs folyamat, valamint a globalizáció más feltételeket teremtett Európának, amelyekkel ma kell szembenéznünk. Közép-Európa fontos történelmi emlék, melyből megtudhatjuk, hogy mi volt jó és mi volt rossz a múltban, és mit kell tenni a kontinens közepén a stabilitás és a béke érdekében. Az 1918 óta eltelt több mint 100 év „ünneplése” jó alkalom lenne arra, hogy ebben segítsen.

  Milyen változások befolyásolják Európát? A teljességre való törekvés nélkül szeretnék megemlíteni néhány olyan pontot, amelyek véleményem szerint nagy jelentőséggel bírnak.

  Európai elválasztó vonalak: A szomszédságunkban bekövetkező változás azt jelenti, hogy a valódi és állítólagos elválasztó vonalakkal kell foglalkoznunk. Gondolok itt például a régi, gyakran próbára tett válaszvonalra Róma és Bizánc között, egyrészről a katolikusok és a protestánsok, másrészről az ortodoxia, de a nyugat és a kelet, valamint természetesen a szegények és a gazdagok közöttire.

  Manapság hajlamosak vagyunk mélyíteni az ilyen elválasztó vonalakat. Egy stratégia ennek leküzdésére szabad szemmel nem látható, az iszlámmal kapcsolatos problémák Közép-Európában is jelen vannak.

  Van neonacionalizmus? Erről gyakran esik szó, amikor az ember az átalakuló országok egyes tendenciáira gondol.

  Úgy gondolom, hogy az értékelés nem korrekt, mivel Nyugat-Európa sem tudott megbirkózni számos olyan problémával, mint például a Baszkföld, Észak-Írország és mások. Dél-Tirolt a mérleg pozitív oldalára tehetjük, de kétségtelenül van egy folyamatos irányzat, mégpedig populizmussal erősíteni a problémákat. Ez magába foglalja az elvándorlás kérdését éppúgy, mint az állampolgárság politikáját. Keleti szomszédságunkban azonban ez nem neonacionalizmus, hanem a régi problémák megléte, amelyeket korábban nem oldottak meg, és ezek a kommunizmus fagyasztójába kerültek. Itt tanulhat az ember a „régi” Közép-Európától.

  Közép-Európa orientációja 1989 óta megváltozott. Ismét lehetségessé vált több közös ügy, bár még nem fejlődött ki olyan mértékben, ahogy ez kívánatos lenne. Érdekes lenne, a kontinens közepén lévő kisebb államoknak nem egy csoportot alkotni, hanem a megfogalmazott közös érdekeket keresztülvinni. Ellenkező a helyzet: nemcsak az előítéleteinket, hanem a konfliktusokat is; és emiatt a gyakoribb határellenőrzést és elszigeteltséget pártfogoljuk.

  Aki a politikától várja, hogy elvégezze ezeket a feladatokat, túlbecsüli azt. Egyike a demokrácia megkérdőjelezhető tulajdonságainak, hogy a politikusokat megérthető szereplőként határozza meg, mivel mindig vannak választások és mindig a többséget keresik. A demokrácia pozitívuma a nyilvánosság, amely végül is senkit sem akadályoz meg abban, hogy itt megmutatkozzon. De ki mutatkozzon meg? Természetesen az értelmiségiek, művészek, újságírók - mindazok, akik valójában abból élnek, hogy a nyilvánosság számon tartja őket.

  Kritikusan kell feltenni a kérdést, vajon Közép-Európában van-e vita ezekről a kérdésekről, vagy hogy ezt behatárolja-e az a bizonyos „tányérszél”. Van bizonyos elutasítás abban, ahogy szomszédokkal foglalkozunk és ez néha kínos jelleget ölt.

  Kétségtelenül nagy feladatai vannak egy másik intézménynek, amelyet nem vesznek figyelembe kellő mértékben. Ezek a vallási közösségek. Teljesen függetlenül a napi eseményektől, különösen ha keresztény eredetűek, a jótékonyság, a testvériség és a szolidaritás kérdésével kellene foglalkozniuk. Ezek nagy hagyományhordozók is, mivel a görög filozófia és a római jogi gondolkodás mellett a zsidó, a keresztény gondolkodás volt az, mely hosszú ideig meghatározó volt, s melyet később befolyásolt a felvilágosodás és a modern gondolkodás.

  Egy másik dolog, amely ránk jellemző, az eurócentrizmus. Az Európában bekövetkező drámai változás eredményeként valójában csak magunkkal foglalkozunk, anélkül, hogy felismernénk, beágyazódtunk a globális fejlődésbe.

  Közép-Európa másképp vált valósággá, mint egy regionális politikai koncepció, vagy mintha a régi monarchia lenne. Közép-Európa még csak úton van, egy többségi kölcsönös megértés és az abból eredő erő megvalósítása felé. Az európai integrációs folyamat újdonság a történelemben, és ez a kontinens közepén zajló kommunikáció is arról, hogy a már meglévő gazdagságból nyereséget kovácsolhat, nemcsak önmagának, hanem Európánknak is.

  A kérdések túlmutatnak Európán, nevezetesen a globalizációs folyamat révén. Geopolitikailag közel vagyunk Európa balkáni és a Földközi-tenger keleti részéhez. A törökországi, szíriai, libanoni stb. események egyértelműen megmutatják, hogy mely konfliktusok befolyásolják európai létünket. Az afrikai népesség gyors növekedése jelzi azt is, hogy honnan származhatnak a következő nehézségek. Világosan ki kell mondani, hogy ehhez nincsenek meg a szükséges eszközök sem Ausztriában, sem az Európai Unióban, legkevésbé magában Európában, mert a kontinens még mindig nem egyesült. Az első kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak az, hogy várhatunk-e arra, amíg egymásra találunk, vagy van-e valami sürgősebb, ami minket már önvédelmi okokból is összehozhat. A saját osztrák helyzetünket illetően elmondhatjuk, hogy továbbra is viszonylag stabilak vagyunk, bár szomszédainkkal fennálló kapcsolataink intenzitása kívánnivalót hagy maga után. Nincsenek hajón érkezett menekültjeink, mert nem engedtük be őket!

  Ha például a helyzet Olaszországban labilissá válik, vagy ha Erdogan úgy dönt, hogy menekülteket küld nekünk, akkor majd más lesz a helyzetünk. Ez önmagában szorosabb együttműködést és közös tudatosságot igényel. Nem várhatjuk meg az európai állam kialakulását, mert a problémák gyorsabban elérhetnek minket, mint gondolnánk. Többnyire kellemesnek tartjuk, hogy „Közép-Európa” „középen” van. De nagyon gyorsan egyfajta fronthelyzetbe kerülhetünk, ami minden lehet, csak nem kellemes. Nagy szükség lenne rá, hogy erről már előre gondoskodjunk.

Fordította: Fetes Kata