Homoszexualitás, pedofília és homofóbia, mint aktuális politikai kérdés!

Ez év június 15.-én elfogadta az Országgyűlés Magyarországon azt a törvénymódosító javaslatot, amely a pedofilellenes törvénytervezetet kiterjesztette „melegellenessé”.

A téma Kaleta Gábor volt perui nagykövet gyermekpornográfia és Szájer József képviselő homoszexuális, kábítószeres botránya után a közvélemény felháborodása miatt lett aktuális.

A kormánypártok és a Jobbik megszavazta, - az ellenzék és a PSZ (Pedagógus Szakszervezet) tiltakozása ellenére - a parlament többsége elfogadta a „melegellenes” törvényt.

Részletszabályozás hiányában egyelőre nem tudni, hogy a módosítás az iskolai szexuális oktatás szintjén milyen gyakorlati változásokat fog okozni. A PSZ vezetők úgy vélik, hogy a tanárok és a diákok is az oktatás során nehéz helyzetbe kerülhetnek.

A nemi orientáció a kényes és kellemetlen állásfoglalások területe. A társadalompolitika, a szociológia, a vallás, a büntetőjog, koronként mindig máshogy közelitette meg. Mai modern szekularizált világunkban egyéni döntés, hogy ki mit tart elfogadhatónak, elitélendőnek, büntethetőnek, esetleg normálisnak, természetesnek.

A törvény politikai, társadalmi, egyházi hátterének, a pro-és-kontra érveknek az ismertetése helyett nézzük meg, mit takar a homoszexualitás, a pedofília, a homofóbia meghatározás?

A homoszexualitás, vagy „meleg” megfogalmazás a szexualitás egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag, vagy főként azonos nemű emberek felé irányul.

A tudomány jelenlegi állása és sok kutató szerint, a homoszexualitás mind az állatvilágban, mind az emberi társadalmakban egyfajta normális és természetes változata a szexualitásnak. Önmagában nem tekinthető betegségnek.

A biszexualitás, mindkét nemmel való kapcsolat lehetőségét nyitva tartja.

A pedofília a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalom, melyet a pszichiátria mentális betegségnek minősülő parafíliaként tart számon. A pedofília nem egy jogi fogalom, de a gyermekpornográfia, gyermekprostitúció, vagy a gyermekek ellen elkövetett szexuális cselekmények büntetőjogi kategóriák. A pedofília orvosi diagnózisa nem jelenthet felmentést a büntetés alól, az ilyen személyek beszámíthatóak és büntethetőek.

Nők és férfiak egyaránt elkövethetik.

A homofóbia félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a „melegektől”. Ide tartoznak, akik szerint a homoszexualitás természetellenes. A homofóbok tömeges megjelenése a társadalomban a középkorhoz köthető.

Sokszor felmerül az a kérdés, hogy az emberek hány százaléka homoszexuális, vagy mekkora hányadának volt szexuális tapasztalata azonos neműekkel. A felmérések különböző eredményeket valószínűsítenek. Ennek alapján ezt a számot csak becsülni lehet. A leginkább reális arány a nyugati társadalmakban kb. 10% körüli. A homofóbia és a heteroszexista diszkrimináció miatt érthető módon sokan nem vállalják fel a nemi irányultságukat. Az élővilágban, mind az állatok, mind az emberek között évezredek óta ismert az azonos neműekkel és a gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolat. Az ókori kultúrák mindegyikében természetes, vagy legalábbis elfogadott volt. Az egy istenhivő vallások megjelenése óta, mind a zsidó, a keresztény és a muzulmán vallás ugyan különböző mértékben, szigorral és módszerrel, de elitéli, üldözi, tiltja és bünteti a homoszexualitást.

A tudósok eddig még nem tudják pontosan, hogy az emberi fejlődés során a szexuális irányultság kialakulásában melyek a meghatározó tényezők. Az általánosan elfogadott vélemények szerint, a legmeghatározóbb szerepe a genetikai tényezőknek, a hormonális hatásoknak és az idegrendszer fejlődésének, illetve azok együttes összjátékának van.

Az egyén szexuális orientációjánál a személyes elhatározás, vagy a vallási-politikai nézetek nem játszanak szerepet. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre semmilyen komoly bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy a nevelés vagy a kora gyermekkori élmények, illetve az elfogadó, vagy liberális környezet befolyással lennének a szexuális irányultság kialakulására.

Kenneth Plummer a modern nyugati kultúrán belül a homoszexualitás 4 típusát különbözteti meg:

1/ Alkalmi homoszexualitás, amely nem hat ki az egyén általános szexuális életére.

2/ Helyzettől függő rendszeres homoszexuális kapcsolat, amely nem válik az egyén elsődleges preferenciájává.

3/ Megszemélyesített homoszexualitás, akik preferálják az azonos neműek kapcsolatát, de elszigetelten élnek azoktól a csoportoktól, melyek könnyedén elfogadják a homoszexualitást.

4/ Mint életforma, meghatározó része az életüknek. Ezek az egyének általában „meleg” szubkultúrához kapcsolódnak.

Genetikai elmélet:

Dean Hamer, Neil Whitehead, Bearman-Brueckner ikerkutatásai és genetikai vizsgálatai alapján megállapították, hogy a genetika szerepe ugyan nem 100 %-ban és nem kizárólagosan meghatározó, de szerepe nem elhanyagolható a homoszexualitás kialakulásában.

Falus András genetikus szerint: „ vannak a homoszexualitásra hajlamosító gének, ezek léte ma már egyértelműen bizonyított. A homoszexualitás bizonyos genetikai hátteréről már korábbról tudunk, az ikervizsgálatok eredményeiből. Vannak emellett nem öröklődő hatások (pl. környezet, család, stb.) melyek jelentősen hatnak a homoszexualitás kifejlődésére.”

Ugyanazt lehet mondani, mint szinte minden más tulajdonság esetén: a genetikai háttér megléte fokozott hajlamot és nem végzetet jelent. A manifesztációhoz több tényező is hozzájárulhat.

A szexuális viselkedési formák eltérő jellegzetességeket jelentenek.

Neurológiai és hormonális elmélet

1920-ban Magnus Hirschfeld, 1970-ben Günther Dörner kutatások során bebizonyították, hogy a hormonális hatások mind a magzati korban, mind a gyermek fejlődésének idején befolyásolják a későbbi szexuális orientációt. Állatkísérletek alapján azt a következtetést vonták le, hogy a hipotalamusz egyik magjának tesztoszteron receptorai jelentős szerepet játszanak a nemi hajlam kialakulásában.

Az agy a fejlődés során nemi differenciálódáson megy át, a fiúknál a magzati időszakban a tesztoszteron és az aromatáz enzim játsza a fő szerepet a maszkulináció kialakulásában.

Ez a folyamat a homoszexuális férfiak agyában zavart szenved.

A női hormonok közül az ösztrogén csoport befolyásolja a nemi differenciálódást.

Pszicho-szociális elméletek:

A férfi szerepmodellek hiánya, mint ahol a gyermekek férfipélda nélkül nőnek fel. A homoszexuálisok gyermekkorában a családban gyakori az apa hiánya vagy az olyan apa jelenléte, aki lélektani szempontból távol volt a gyermektől.

A fiatalkori hatások, mint az iskola, baráti kör, a csoport befolyás jelentős szerepet kaphat a latens, vagy meglevő homoszexualitás manifesztációjában. A kornak megfelelő kultúrkör, a vallás, az egyház szerepe sem elhanyagolható.

A megszavazott és megjelent törvény a viták és nézeteltérések középpontjába került.

A tiltakozások, a demonstrációk minden oldalról elégedetlenségüket fejezik ki. A PSZ, azaz a Pedagógus Szakszervezet állásfoglalása szerint: a pedofília büntetésének szigorításával egyetértenek és mindenképpen támogatják, ugyanakkor problémát látnak abban, hogy a törvény „hátrányosan érinti a szexuális kisebbséget.” A kisebbségek artikulált érdekeit tiszteletben tartva nem szabad a homoszexuális hajlamú embertársainkat illegalitásba küldeni, üldözni, megalázni és hátrányosan megkülönböztető helyzetbe hozni.

De ugyanakkor a túlzott pozitív diszkrimináció, a feltűnősködő felvonulások, a magamutogatás sem szolgálják a homoszexuális kisebbség érdekeit.

A politika, pedig se jobbról, se balról ne használja fel a más nemi orientációkkal élő embertársainkat a saját érdekeik céljára.

A pedofília pedig, a gyermekek, kiskorúak megrontása egyértelműen a büntetőtörvények szigorú és következetes alkalmazási területére tartozik.

Prof. Dr. Birtalan Iván