Lapszámunk az öt éve elhunyt Tandori Dezső sokrétű életművével foglalkozik, amely felé elemzően, ugyanakkor rendszerező igénnyel fordulunk. Bemutatjuk a folyton kísérletező-megújuló szerző munkásságának rétegeit, és az új elemzési irányok mellett a recepció rögzült válaszainak felülvizsgálatát is ajánljuk, az alábbi kérdések mentén. Korszakolható- e az életmű, mi a hagyomány vagy a játék funkciója? Hol húzódik a referencialitás és az önéletrajziság határa? Vajon posztmodern szerző-e Tandori?
A művek és a jelenségek nem pusztán önmagukban, hanem az életmű vagy egy-egy tradíció, korszak, kötet kontextusának összefüggésében nyernek értelmet az elemzések során. Az elmúlt fél évszázad magyar líráját formáló költészet mellett a prózai műfajokkal, a gyerekkönyvekkel és a fordítás kérdésével is foglalkozunk, továbbá kiemelt jelentőséget kap a vizualitás, hiszen Tandori írói munkássága több ízben érintkezik azzal képvers, rajz, festmény vagy épp fotó formájában. Interjúk, tanulmányok és versközlések során nyújtunk bepillantást a még feldolgozás alatt álló Tandori-hagyatékba. Az irodalomtudományi szempontokat árnyaló szépirodalmi esszék nemkülönben inspirációt adhatnak az alkotó és a kortárs irodalom megismeréséhez, tanításához.
Kiadványunkat, sok más mellett, a költő hagyatékából származó portrék, életképek, tárgy- és kéziratfotók, Tandori saját vizuális művei, valamint általa ihletett képzőművészeti alkotások gazdagítják.
