Isten veled, Imola!

Elhunyt Fónyad-Joó Imola

(1942-2022)

a Bécsi Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott zongoraművész-tanára

   Joó Imola Budapesten látta meg a napvilágot egy, a holokauszt idején közismerten zsidómentő, s az elesettek, üldözöttek, gyengék iránti segítő szeretetet gyakorló családban. Joó Sándor, a budapesti Torockó téri református templom lelkipásztora és Máthé Imola zongoraművész hat gyermeke közül (Sándor, Gyula, Imola, András, Géza, Árpád) ő volt az egyetlen leány. Az otthoni légkör alapozta meg a világhoz való lelki, szellemi és erkölcsi hozzáállását.

Imolát kezdetben édesanyja – aki Bartók-növendék volt – tanította zongorázni, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Zempléni Kornél növendéke lett. Bár kitüntetéssel végzett a „konziban”, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára mégsem vették fel. A valódi ok az volt, (a 60-as évek elején járunk), hogy édesapja nevezetes prédikátor volt. Imolának emigrálnia kellett, hogy a bécsi főiskolán folytathassa tanulmányait.

1971-ben tanári állást kapott Bécsben, a mostani Zeneművészeti Egyetemen. Kezdetben különféle hangszereseknek tanított kötelező zongorát, majd 1976-tól a zongora előkészítő osztályt vezette. 2004-ben habilitált, s később Professor Emerita lett. 2002 és 2007 között a pozsonyi Konzervatóriumban is tanított. Fontosnak tartotta az igényesség felkeltését, az ifjúság önállóságra nevelését, költői kifejezésmódjának elmélyítését és egyéniségének megóvását. Figyelt minden rezdülésükre, s sorsuk alakulását a későbbiekben is követte, segítette. Tanítványai közül többen keresett szólisták, egyetemi tanárok lettek. – Pályafutásának mérföldköveit az Ausztriában, Kanadában, Japánban, Koreában és Magyarországon tartott előadások, workshopok és mesterkurzusok jelentik. Rendszeresen zsűrizett nemzetközi versenyeken. A művek megszólaltatásánál mindenekelőtt fontosnak tartotta a megfelelő, biztos alapokon álló technikai felkészültséget, s a zenei szöveghez való teljes hűséget.

Zenekari koncertek szólistájaként szerepelt Erdélyben, Ausztriában és Németországban. A bécsi Musikverein nagytermében a K.u.K. Szimfonikus Zenekarral történt fellépése volt zongorista életpályájának csúcspontja. 2007-ben megkapta az egyetem Arany Érdemkeresztjét.

Életének három legnagyobb dicsőségeként gyermekeit: Áront, Victóriát és Gábort emlegette.

Több kitüntetés és díj tulajdonosa ("Preis der Stadt Wien", nemzetközi versenyen 2. díj, az egyetem aranyérme, stb.) és rendszeresen vett részt ausztriai és külföldi zongoraversenyek zsűrijében. Felvette CD-re Jan Dussek ismeretlen Esz-dúr zongoraversenyét, egy másik CD-n pedig Liszt, Bartók, Kodály, Mozart zenéje hallható, valamint Victoria koncertfelvétele Hoffmeister brácsaversenyével. Joó Imolának jelenleg nyolc egykori tanítványa tanít a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen, és számos nemzetközi verseny győztese került ki a keze alól.

Haláláig elkökhelyettese volt a Bécsben működő Bornemisza Péter Társaságnak.

Kivonat a Radics Éva által készített nekrológból.