Iszlámizmus: egy szó, amit nem szabad használnunk?
Ingyen jegy az iszlamizmusnak
Miért nem vagyok meglepve, hogy az Egyesült Királyságban már kilenc éves gyerekeket egy úgynevezett szélsőjobboldali deradikalizáló jótékonysági szervezethez utalnak? Mert megtanultam, hogy a szélsőjobboldali radikalizálódás és a terrorizmus feltételezett fenyegetését egyre gyakrabban használják fel arra, hogy eltereljék a figyelmet arról a kihívásról, amelyet az iszlamizmus jelent a nemzet biztonsága számára.
Mennyi idő telik el míg deradikalizálandó babákat találnak?
Nigel Bromage, a szóban forgó deradikalizáló szervezet, az Exit Hate UK vezérigazgatója kifejtette, hogy a szervezetébe utalt gyerekek gyakran jól képzett, középosztálybeli fehér gyerekek voltak, „akik elveszettnek érzik magukat”. Nem valószínű, hogy az Exit Hate UK sokat foglalkozik az iszlamista ajánlásokkal, mivel Bromage kifejtette, hogy „főleg szélsőjobboldali, neonáci és szélsőséges sejtbeliek, akik ránk hivatkoznak. ” Bromage megjegyezte, hogy „akár két évet is eltölthetnek deradikalizációs programjainkon”.
A radikalizálódó fehér középosztálybeli gyerekek „akik elveszettnek érzik magukat” iránti megszállottság, nemcsak irracionális, hanem teljesen kontraproduktív is. A puszta számok azt mutatják, hogy a fehér középosztálybeli gyerekek nem jelentenek veszélyt a brit társadalom biztonságára.
Amint azt a Policy Exchange agytröszt beszámolta, 1999 óta az iszlamista támadások felelősek a Nagy-Britanniában elkövetett terroristagyilkosságok 94 százalékáért. Tavaly az iszlám szélsőségesség tette ki a rendőrség terrorizmusellenes munkájának 80 százalékát. Mégis úgy tűnik, hogy még a Prevent-et, az Egyesült Királyság nemzeti programját is, amely a kormány terrorizmusellenes politikájának sarokkövét képezi, jobban érdekli az incel szélsőségesek, mint a radikális iszlamisták tevékenysége. 2021 óta a Preventnek bejelentett úgynevezett „jobboldali szélsőségesek” száma kétszerese az iszlamistákénak.
A jobboldali terrorizmus fenyegetésének eltúlzása és a radikális dzsihadizmus problémájának lekicsinyelésére irányuló tendencia elkerülhetetlenül felkeltette a cenzúra beállítottságú vállalkozók támogatását, akik igyekeztek elnyomni az iszlamizmus említését. A munkáspárti politikusok is csatlakoztak, azzal érvelve, hogy az „iszlamista” szónak iszlamofóbia konnotációja van. Szerencsére hivatalos körökben még mindig vannak olyan ésszerű hangok, akik ellenzik az iszlamizmusra való utalások elhallgatásának kísérletét. Haras Rafiq, a Prevent stratégia társszerzője a Times Radio-nak elmondta, hogy "fontos, hogy valóban megnevezzük azt az ideológiát", amely "a legtöbb, ha nem az összes" terrorista csoport mögött áll.
Rafiq elmagyarázta:
"Néhány konzultáción azt hallottam, hogy akár az iszlamizmus szót is törölhetik" - mondta. „Nem tudsz szembeszállni egy ideológiai fenyegetéssel anélkül, hogy megneveznéd, meg nem értenéd. Az iszlamizmus ugyanúgy különbözik az iszlámtól, mint a szocialis a szocializmustól.”
Rafiq hozzátette: "Muszlimként jobban szeretném, ha az emberek megneveznék az ideológiát... amihez én nem tartozom" - tette hozzá. "Jobban szeretném, ha az emberek megneveznék őket, mert ez segít különbséget tenni a hétköznapi muszlimok és az iszlamista ideológiát követő emberek között."
Sajnos nagyon kevés közéleti személyiség van, aki felkészült az iszlamisták megbékítésére. Ehelyett inkább figyelmen kívül hagyják a kérdést, vagy körülötte táncolnak. Tavaly novemberben a Muzulmán Rendőrség Országos Szövetsége (NAMP) arra kérte a Belügyminisztériumot és az Országos Rendőrfőnöki Tanácsot (NPCC), hogy ne használja fel nyilvános nyilatkozataiban az „iszlamista”, „iszlamizmus” és „dzsihádizmus” kifejezéseket. A csoport azt javasolta, hogy az iszlamizmussal kapcsolatos kifejezéseket olyan kifejezésekkel kell helyettesíteni, mint a „Daesh által ihletett terrorizmus” és a „nyugat-ellenes szélsőségesség”.
Az iszlamizmus mindenfajta kritikai reflexiótól való elszigetelésének projektje messze túlmutat a radikalizálódás és a terrorizmus vitáján. A grooming bandák kifejezés a leendő cenzorok érdeklődését is felkeltette. Ismét a Munkáspárt járt az élen abban, hogy elválassza e nemi erőszakbandák társulását etnikai hátterüktől.
Még 2019-ben az iszlamofóbia Munkáspárt által elfogadott definíciója idézőjelbe tette a „gondozó bandákat”, és azt sugallta, hogy a kifejezés használata a muszlimokkal kapcsolatban rasszista. A megfogalmazást a Wes Streeting, a jelenlegi egészségügyi államtitkár társelnöke által alkotott összpárti parlamenti csoport (APPG) jelentése tartalmazza. 2019 márciusa óta a párt elfogadta a 2018-as jelentésben szereplő „definíciót és példákat”, amely figyelmeztetést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az „ázsiai ápolóbandák” az „iszlámmal kapcsolatos ősrégi sztereotípiák” modern iterációi.
Az APPG jelentése többször hivatkozik ápoló bandákra, figyelmeztetve, hogy ez egy „rasszista” kifejezés, a muszlimok becsmérelésére. Fennáll a veszélye annak, hogy a brit kormány bevezeti az iszlámfóbia illiberális definíciójának hivatalos elfogadását minden állami szerv számára. Ez a definíció, amelyet a brit muszlimokkal foglalkozó Összpárti Parlamenti Csoport (APPG) fogalmazott meg, arra figyelmeztet, hogy az iszlám vagy a muszlimok viselkedésének bármely bírálata a faji megkülönböztetés egy formája.
És ez még nem minden. Yvette Cooper belügyminiszter és Dan Jarvis biztonsági miniszter mindketten megfogadták, hogy kiterjesztik a nem bűnözéssel összefüggõ gyűlölet-incidensek felvételét az iszlamofóbia elleni küzdelem érdekében. Valójában a nem gyűlölet-bűnözés orwelli fogalmának kiterjesztése, részben az iszlamizmust a kritikától való elszigetelését szolgálja. Fokozott használata a rendőrséget és a bíróságokat az iszlám istenkáromlási törvények végrehajtóivá tenné.
Az iszlamizmus gyorsan olyan szóvá válik, amelyet nem lehet kimondani a rasszizmus vagy az iszlamofóbia vádja nélkül. Sajnos a kifejezés használatától való félelem mélyen beépült a politikai berendezkedés szemléletébe. Az iszlamizmus egy olyan kifejezés, amelyet az Egyesült Királyság hivatalnokséga ritkán használ. A mainstream média is nehezen használja ezt a kifejezést. Az olyan szervezetek, mint a BBC, kerülik az iszlám terrorizmussal kapcsolatos bármiféle összefüggést, és inkább olyan eufemisztikus kifejezéseket használnak, mint a szélsőségesség. Az iszlám és terrorizmus szavakat körülvevő verbális akrobatika a hivatalos beszéd félrevezető jellegének tünete. Időnként úgy tűnik, hogy a hivatalnokság ki akarja zárni a szókincséből az iszlamista szó használatát. Nem is olyan régen a terrorelhárító rendőrség fontolóra vette az olyan kifejezések elhagyását, mint az „iszlamista terrorizmus” és a „dzsihádisták”, és a „hitről állított terrorizmus” és a „vallási motivációkkal visszaélő terroristák”.
Akkor miért adnak szabad utat az iszlamizmusnak? Kétségtelen, hogy ennek a magatartásnak egy része politikai célszerűségre vezethető vissza. A Munkáspárt nagy része arra törekszik, hogy ne zavarja az iszlamizmus vizét, nehogy az szavazatokba kerüljön. De amikor a konzervatívok kormányon voltak, ők is hajlamosak voltak gyáva irányultságot felvenni a politikai iszlám irányába. A figyelem elterelésére irányuló hivatalos politika fő oka az iszlamizmus által jelentett fenyegetésről az a félelem, hogy a multikulturalizmus uralkodó rezsimje lelepleződik annak, ami valójában; párhuzamos társadalmak létrehozása, amelyek különböző értékeket képviselnek.
Az iszlamizmus jelentette kihívás kiemelése felhívná a figyelmet a brit társadalom talajába ültetett egyes kultúrák összeférhetetlenségére. A brit intézmény inkább úgy tesz, mintha az igazi probléma az iszlamizmus kritikusaiban lenne, nem pedig azokban, akik ezt az ideológiát hirdetik. Inkább utalnak egy 9 éves gyereket egy deradikalizáló jótékonysági szervezethez, mintsem hogy helyesen cselekedjenek, és megkockáztatják, hogy kiprovokálják az „iszlamofóbia mindenütt” vállalkozók haragját. Az ilyen erkölcsi gyávaság aláássa a brit társadalom integritását és biztonságát. De az ő szemszögükből ez csekély ár azért, hogy elkerülhessük a valósággal való szembenézést.
Frank Furedi
(Fordította: Fetes Kata
