Korona és jogar

Nem mondhatjuk mi magyarok, hogy szabadságharcaink, a mindenkori elnyomók elleni felkeléseink, küzdelmeink nagyon sikeresek lettek volna viharos történelmünk során. Azt viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy nekünk legalább van történelmünk, és nem is rövid. Csatáinkban, háborúinkban, ha kevés győzelemmel is kellett beérnünk, büszkék lehetünk a legnagyobb történelmi sikerre, arra ugyanis, hogy száz csapás után is megmaradtunk, és legtöbbünk a saját szuverén államában élhet ma is. A nagy költő ezt egyszerűbben és ezerszer szebben, szívhez szólóbban írta le: „Él nemzet e hazán.”

No de a 21. században már nem divat a pátosz (meg sok minden más sem), úgyhogy lépjünk gyorsan tovább, mielőtt (ismét) pellengérre állítanak minket!

A közelmúltban olvastam egy rövid hírt, amely biztos nem robbantotta fel az internetet, sőt ennél kisebb károkat sem okozott sehol és senkinek. Úgy gondolom, kevesen botlottak belé, és még kevesebben akadtak meg rajta. Talán pont ezért kell éppen nekem megakadnom. A hír csupán annyi, hogy a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum számára elkészítették a fejedelem koronájának és jogarának másolatát.

Az ember ugye kíváncsi, és (néha) logikusan gondolkodik. Miután világos, hogy nem rekonstrukcióról van szó, az is világos, hogy legjobb másolat az, amit az eredetiről készítenek. És már száguld is a gondolat gyorsvonata sok egymáshoz kapcsolódó kérdésvagonnal. Az ám, tényleg! Hol van az eredeti? Egyáltalán megvan valahol? És ha igen, akkor hol? Hogy került oda? És így tovább, amíg kíváncsiságunk mozdonya húzni bírja a nehéz kérdéseket.

Nincs arra itt sem idő, sem hely, hogy minden kérdést megválaszoljunk. Egyébként sem vehetjük el a történészek kenyerét. Az a legfontosabb, hogy megnyugtassuk az Olvasót: megvannak. A korona szoros őrizet alatt - ahogyan errefelé a rebelliseket őrizni szokták volt - a bécsi Burg kincstárában van, a jogar pedig a bukaresti Román Nemzeti Történeti Múzeumban.

Bízom benne, hogy e néhány sornyi írást sehol, senki, soha nem fogja félreérteni. Mégis bizonyos félelemmel engedem ki a következő gondolatot a fejemből: érdekes, hogy az egyetlen győztes magyar szabadságharc vezérének hatalmi jelképei emigrációban vannak.

Mielőtt lecsapna rám, boldogtalan hajdú ivadékra az „eltörlés kultúra” bunkósbotja, sietve megkövetek mindenkit, akinek Magyarország és Erdély fejedelmének, a székelyek ispánjának vitézei anno bánatot okoztak. Egyébként is jól van minden így. Nálatok az eredeti, nálunk pedig (mostantól) a másolatok. Azok is szépek nagyon.

Amikor az amerikai küldöttség 1978-ban hazahozta a Szent Koronát, a magyarság örömére egy kis árnyékot vetett a félelem, mi lesz, ha ezek után a Szovjetunió hazaadja a Kun Béla sapkáját?

Katona András