Magyar migráció 2010-2021 között
Mint a Demográfia című (2021/2-3. szám) folyóiratból kiderül, több kutatás is foglalkozik az elmúlt 10 évben ki-, illetve visszavándorló magyarok migrációs tendenciájával. Eszerint a magyarok migrációja egyre kevésbé egyirányú jelenség és nem mindig tartós. Ligeti Anna Sára a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (Társadalombiztositó) nyilvántartása alapján 507 ezer ki-és 202 ezer visszavándorló magyar adatait elemezte.
Az EU-csatlakozást (2004) követő években a gazdasági válság és a belpolitikai okok miatt a magyarok intenzív elvándorlása indult meg. Már 2012-ben két és félszer annyian hagyták el az országot, mint 2010-ben. Számszerűen kb. évi 50 ezren vándoroltak ki egészen 2017-ig. A kivándorlás mértéke ezen év után csökkent és 2020-ban, a Covid-pandémia hatására jelentősen visszaesett.
A rövid idejű munkavállalás és a tartós, hosszútávú letelepedések aránya dinamikusanváltozik, de a többség családosan, különösen a fiatalok a fogadó országban találják meg a jövőjüket. Az idősebbek, a 40 év felettiek, az alacsonyabb képzettségűek nagyobb arányban döntöttek (21 %-ban) úgy, hogy visszatérnek Magyarországra. Rájuk jellemző a rövidebb, csak néhány hónapos, vagy szezonra szóló kiköltözés. Az alacsonyabb végzettségűek többnyire idénymunkát vállaltak. A 40 éven felüliek pedig főleg családi okokból lettek cirkuláris migránsok. Többségük a vendéglátás, szállodaipar és a turizmus területén vállal egy vagy több szezonban ideglenes munkát. Ők nem tudnak, akarnak a fogadó országban letelepedni.
A jól kiképzett, - Magyarország számára nagy veszteséget jelentő – felsőfokú végzettségűek nagy része viszont családostól, tartósan hagyták el az országot, vagy egyedül és külföldön találtak párt. Ők többnyire végleg maradnak.
Bíró-Nagy András és Szabó Andrea tavaly, a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával végzett kutatásuk alapján megállapították, hogy a politikai hovatartozás a kivándorlás kérdésében is szerepet játszik. A fiatalok, a 40 év alatti magyar választok közül a kormánypárti elkötelezettek mindössze 12%-a, míg az ellenzéki szavazók 36 %-a és a bizonytalanok 24 %-a található az országot elhagyók között. A visszavándorlás 2020-ban jelentősen megnőtt, mivel a munkahelyek a Covid-járvány miatt bizonytalanná váltak, vagy megszűntek.
A kivándorlás célországai közül Nagy-Britannia vezetett 2019-ig. Elmondhatjuk, hogy még mindig London a 3. legnagyobb magyarok lakta város, bár a Brexit előtt a vonzereje jelentősen csökkent. A legfrissebb adatok szerint 100 ezer magyar kért és kapott tartós letelepedési engedélyt.
A Covid-19 hatása a rövid távú, illetve a cirkuláris migrációra is hatott. A 2019-es év óta a külföldön munkát vállalók egyre nagyobb számban Ausztriát, illetve Németországot választják. Részben a közelség, a kultúrkör, a rokoni kapcsolatok, a magas szociális, egészségügyi biztonság miatt. Az elmúlt években Ausztriában és különösen Bécs, Burgenland területén a magyar rövid távú kivándorló, ingázó és a tartósan letelepedő magyarok száma jelentősen megnőtt. Amig 1956-ban 30 (?) ezer menekült maradt Ausztriában, addig most az Ausztriában élők, illetve az ingázók 100 ezer feletti létszáma a legfontosabb befogadó országgá tette Ausztriát.
A járvány halálozási statisztikai adatai az osztrák egészségügy és járványkezelés színvonalát dicsérik. Különösen akkor szembetűnő, ha összehasonlítjuk a magyarországi adatokkal. Míg Ausztriában mindeddig 14 ezer, addig Magyarországon 40 ezer covid fertőzésben elhunyt betegről vezetnek nyilvántartást.
A halálozási arány háromszorosa is - a magasabb életszínvonal, a jobb szociális jutatások mellett - a magyar kivándorlók letelepedésének, maradásának motivációja lehet.
Prof. Dr. Birtalan Iván
