Magyar Napló XXXVII. évfolyam 2025. február

A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának februári vendége Wodianer-Nemessuri Zoltán író, akivel változatos életútjáról, a rendszerváltás idején szerzett meghatározó tapasztalatairól és alkotói pályájáról Biró Máté szerkesztő beszélget: „A nagyregény mindig törekszik az átfogó szemléletre és a konfliktusok, drámai helyzetek ábrázolására. Úgy hiszem, ez egyszerre követelmény, erős kihívás, egyben a lélek szabadsága. A tényregény (nem a dokumentum!) manapság alig használt epikus, cselekménygazdag műfaj, a szépirodalom valósághű értelmezése. A történelem létező tanulságok halmaza. A fikció is eredeti, értékes és esztétikus, csupán más a megközelítés. A műfajok gazdagabbak és változatosabbak annál, semhogy címkézzük őket.” A szerzőtől friss kötetének egy írása is olvasható lapszámunkban.

A kétszáz éve született Jókai Mórt idézi meg Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnökének lapkezdő jegyzete, Miklya Luzsányi Mónikának az írót az édesanyja szemszögéből ábrázoló prózája, Nyilasy Balázs a Jókai-életmű világirodalmi előzményeire és párhuzamaira is rávilágító tanulmánya, valamint Acsai Roland esszéje az írót kipellengérező, végletes Gyulai Pál-kritikákról is: „A Jókai–Gyulai polémiában mintha a nemzeti klasszicizmus állna szemközt a szecesszióval, a modern, századvégi stílussal. Azonban az a fogalmazásmód, amellyel Jókai műveit orvosi területre utalja, nyilván erőteljes túlzásból fakadó torzítás, amely már nemcsak az író stílusát, de a személyiségét is támadja. Ezzel Gyulai (…) elveszítheti szavahihetőségét, és elfogultsággal, szubjektivitással lesz vádolható, de ezt a nagy heveskedésben már nem veszi észre.”

Az idén száz esztendeje született Nagy Lászlóra kortársa és hajdani személyes ismerőse, Najden Valcsev emlékezik vissza egy verse kíséretében, a bolgár költő-szerkesztőt pedig Arató György mutatja be írásában.

Kovács István esszéje Kulin Ferenc Kölcsey-tanulmánykötetének szellemi és irodalmi tanulságait helyezi történelmi és társadalmi kontextusba, míg Báthori Csaba verséhez társítva Halmai Tamás tanulmánya Báthori és Babits szonettjeinek összefüggéseit, átjárásait vizsgálja: „Az önkéntelen kiáradás vagy az önkéntelen kiáradás imitálása (formába szerkesztése) a kívánatosabb poétikai eljárás? S vajon a mondandóra csupaszított szövegrend és így a döccenő nélküli befogadás legyen-e a cél vagy a míves kompozíció? (…) A két költemény épp csak annyira üt el egymástól, hogy összeolvasásuk a befogadót megtaníthassa ráocsúdni az egymást kiegészítő egészekre. Babits Mihály és Báthori Csaba szonettjét száz év választja el egymástól, de korszakok fölötti irodalmi ethosz pántolja össze.”

A Szemhatár rovat további oldalain Czigány György, Hegedüs Kata, Győri László és Tomaji Attila versei szerepelnek, míg lapunk fotósát, Vadócz Dávidot Nemes Attila kérdezi a Magyar Napló-címoldalak szerzőiről készült képeinek biatorbágyi kiállítása apropóján. 

A Könyvszemle rovatban Szakolczay Lajos Szabadság-tű, Visky András Kitelepítés, Szántó T. Gábor A jazzprofesszor és Magyar Zoltán Bestiarium Hungaricum című kötetéről olvashatunk.

Lapszámunkat Kós Károly Ybl Miklós-díjas építész, grafikus alkotásainak reprodukcióival illusztráltuk, melyek a Műcsarnokban megrendezett Kós Károly műhelyében – Kós Károly 140 című kiállításon voltak láthatók.