Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválja
Andrási Attila Jászai Mari-díjas íróval, rendezővel, az Udvari Kamaraszínház igazgatójával a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljának apropóján beszélgetett Lengyel Zanett
– A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját immáron 36. alkalommal rendezték meg. Mit jelentett önöknek a kisvárdai jelenlét, hogyan alakult ez az elmúlt években?
– Kisvárda mindenféleképpen a szívünk csücske, örömmel vagyunk jelen itt, hiszen először a határon túli magyar színházak találkozója volt, most pedig már a magyar színházak találkozója. Rendkívül fontos a közösségépítés szempontjából, és nemcsak a szakmai közösség, hanem egyáltalán a magyarság összekovácsolása miatt is. Ez a találkozások helye a felvidéki, a délvidéki és az erdélyi barátainkkal. Nagy örömmel jövünk Kisvárdára, voltunk itt már több előadással is, és mindig örömmel fogadtak bennünket.
– Idén a Megmaradni című Csurka István-darabot hozták Kisvárdára. Mi teszi aktuálissá az előadást?
– Közvetlenül a rendszerváltás előtt született a mű. Amikor először olvastam az 1990-es évek közepén, megkönnyeztem. Szabadkai születésű vagyok, az elszakított területen születtem és éltem le az ifjúságom. Nagyon pontosan írja le ez a szöveg az etnikai kiszorítás politikáját. Ha megnézzük, hogy délvidéken 1961-ben még 506 ezer magyar élt, mostanra pedig 184 ezren maradtunk, akkor egészen pontosan látszódik az, hogy mitől aktuális. A magyar szellemi életnek kötelessége, hogy a nemzet sorsáról szóljon. Úgy gondolom, hogy az Udvari Kamaraszínház ezen kötelességnek felelt meg, amikor színre vitte az írónak ezt az egészen pontosan megírt művét.
– A megmaradás egyik eszköze pedig a nyelv…
– Igen. Ha belegondolunk abba, hogy Finnországban, ahol a lakosság 5 százaléka svéd, a közéleti színtereken – a polgármesteri hivatalban, a rendőrségen, a postán – nem kaphat munkát az, aki nem beszél svédül… Délvidéken, Szabadkán a lakosság 40 százaléka magyar, a rendőrségen mégsem lehet magyarul megszólalni, mert senki nem érti. Érdemes ebben a témában elolvasni Csuka János A Délvidéki Magyarság története 1918 és 1941 között című könyvét.
