Magyarok Csehországban
Miről vall a 2021-es népszámlálás eredménye?
Nehéz pontosan megmondani, hány magyar él jelenleg Csehországban. A legutóbbi, 2021-es
népszámláláson csak 5969 személy vallotta magát magyarnak, ami mintegy háromezerrel kevesebb, mint 2011-ben (8920). Az előbb említett szám azokra vonatkozik, akik csak egy nemzetiséget jelöltek be a kérdőívben, ahol ezúttal már kettőre is volt lehetőség. További 2503 személy az első helyen bejelölt magyar után egy második nemzetiséget is megadott. Tekintettel arra, hogy korábban a kérdőívekben mindig csak egy nemzetiséget lehetett
megadni, még nehéz felmérni, hogyan is kell értelmezni az emberek által megadott két nemzetiséget.
Ha azonban a kizárólag magyar nemzetiséget, illetve a magyar és a második helyen még egy más nemzetiséget is megadó személyek számát összeadjuk, akkor a csehországi magyarok száma a 2021-es népszámláláson 8472. Amennyiben ezt a számot hasonlítjuk össze a 2011-es adattal, akkor a csehországi magyarok számának csökkenése a tíz év alatt csak 442 személyt jelent.
A valóságban a csökkenő tendencia jól kimutatható, ha egymás mellé tesszük a legutóbbi
három népszámlálás adatait: 1991 – 19 932 fő, 2001 – 14 672 fő, 2011 – 8 920 fő, 2021 – 5 969 fő.
A számok önmagukért beszélnek.
Kicsoda, micsoda a csehországi magyar?
Tudatosítani kell, hogy a magyarok nem őshonosok a cseh földön, a Csehországban élő magyarok döntő többsége, több mint 90 százaléka a mai Szlovákia magyarok lakta területeinek legkülönbözőbb városaiból és falvaiból származik. Magukkal hozták szűkebb szülőföldjük magyar kultúráját, szokásait, amelyek azután sajátosan ötvöződnek a helyi csehországi magyar közösségekben. Történelmi távlatokban nézve a dolgokat viszont azt is érdemes felidézni, hogy a magyar és a cseh királyság nagyjából egy időben, i. u. 1000 körül jött létre, s a magyarok és a csehek ezer éven át szomszédok voltak. Ezen belül a Habsburgok uralma alatt, illetve a szovjet érában egyszerűsítve fogalmazva azonos államszövetségben is éltek. Ráadásul 1918 után,
Csehszlovákia keretében hét évtizeden át a több mint félmilliós szlovákiai magyarságnak a cseh és morva föld nem volt külföld, sokan itt keresték megélhetésüket, itt katonáskodtak, jártak egyetemre, mindezek következtében itt leltek élettársra, s itt is maradtak. Ilyen szempontból nézve talán azt is mondhatnánk, hogy a csehországi magyarok a szlovákiai magyarság nyugati szórványát jelentik.
Külön fejezet, a szlovákiai magyarok II. világháború utáni erőszakos kitelepítése Csehországba.
Tudni kell azt is, hogy az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a mintegy 44 ezer magyar többsége visszatért szülőföldjére. Néhány ezren itt maradtak, de figyelembe véve, hogy azóta már több mint 70 év telt el, ma már nem sokan élnek. A mai csehországi magyarok nem a kitelepítettek leszármazottai, hanem, amint már jeleztem az elmúlt évtizedek alatt
különböző okokból önként itt letelepedett szlovákiai magyarok.
Miután mi magyarok cseh földön nem vagyunk őslakosok, önálló csehországi magyar kultúráról nem lehet beszélni, hiszen sehol sem alkotunk tartósabb nagyobb, többgenerációs közösséget. A csehországi magyarság helyett ezért helyénvalóbb a csehországi magyar kifejezés használata. Nem lekicsinylendő dolog, hogy mindezek ellenére mégis képesek voltak megszervezni közösségi életüket.
Szükséges még elmondani, hogy a tartósan Csehországban letelepedett magyarok mellett van az országban valószínűsíthetően még több ezer magyar, akiknek bekapcsolódása az itteni magyar társadalmi életbe minimális, s ebben változás aligha várható: a nemzetközi cégek csehországi központjaiban dolgozó magyarországi alkalmazottairól, illetve a
Csehországban dolgozó ukrajnai és erdélyi magyar vendégmunkásokról van szó. Ez a két, a prágai lapokban megjelent különféle kimutatások szerint jelenleg több ezer főt számláló csoport – egy-két kivételtől eltekintve – nem érdeklődik a magyar társadalmi és kulturális élet iránt. Az is valószínűsíthető, hogy nem is rendelkeznek ilyen irányú információkkal. A menedzserek általában néhány év után visszatérnek hazájukba, míg a vendégmunkásokat alapvetően és érthetően a kenyérkereset érdekli, s nem is igen van idejük mással foglalkozni.
Magyar szervezetek, egyházak, klubok
A magyarokkal összefüggésben több szervezetről, két diákklubról és két egyházról beszélhetünk Csehországban.
A magyar szervezetek közül a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) az egyetlen, amely országos szinten működik és jelenleg hét városban van helyi egyesülete: Brünn, Karlovy Vary, Lovosice, Ostrava, Pilsen, Prága, Teplice. Alapszabálya szerint teljes mértékben decentralizált szervezetről van szó, melynek minden helyi egyesülete anyagilag önálló és saját maga szervezi programjait is, természetes, hogy esetenként más helyi egyesületekkel karöltve. Támogatást igénylő pályázataikat azonban közösen, központilag nyújtják be az illetékes csehországi és magyarországi fórumokhoz.
A több száz tagú, 1990 elején létrehozott CSMMSZ
helyi egyesületei lehetőségeikhez mérten ápolják a magyar kultúrát, nemzeti hagyományainkat, klubtalálkozókat, magyar bálokat tartanak, bemutatják a magyar gasztronómiát.
Külön említést érdemel még az Iglice, a prágai magyar szülők egylete, amely heti rendszerességgel anyanyelvi oktatást biztosít a gyermekeknek több korcsoportban óvodás kortól 18 éves korig. A rendes iskolát természetesen nem tudja helyettesíteni, nem is ez a célja, de az adott körülmények között rendkívül fontos és csak dicséretreméltó munkát végez. Az Iglicében a gyermekek kétségtelenül kapnak valamiféle „magyarságtudat alapot” és lehetőségük van megismerkedni egymással. Az már más lapra tartozik, hogy ez legtöbbjük esetében a későbbi életben a meghatározó cseh környezet adottságai miatt sajnos elveszik, háttérbe szorul.
A CSMMSZ-en belül gyermekfoglalkozások vannak még Brünnben és Ostraván is. A kisebb, nyugat-csehországi – Karlovy Vary, Lovosice, Pilsen, Teplice – egyesületeknél ehhez hiányzanak az objektív feltételek, elsősorban a gyerekek.
A Prágában és Brünnben működő két magyar diákklub – Ady Endre Diákkör (AED) és a Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK), a múlt század ötvenes, illetve hatvanas éveinek második felében jött létre, s az ország legrégibb diákklubjai közé tartozik. Tagjai a két városban tanuló szlovákiai magyar fiatalok, tehát nem kimondottan csehországi magyarokról van szó. Az AED és a KAFEDIK is együttműködik a CSMMSZ-el, s ennek egyik jól látható eredménye a prágai Nyitnikék, illetve a brünni Kőris néptánccsoport. Prágában ehhez a Huzavonó népzenei együttes is társul.
Az 1989-es rendszerváltás után röviddel Prágában megindultak heti rendszerességgel a magyar református istentiszteletek, majd havonta magyar katolikus szentmisék is voltak. Ez utóbbiak egy évtized után megszűntek, de újabb évtized elteltével sikerült őket felújítani. A Prága központjában álló Szent Henrik és Kunigunda templomban most már hetente van magyar mise, s létrejött a Prágai Magyar Katolikus Személyi Plébánia, majd idén márciusban ünnepélyesen átadásra került a plébánia tetőrészében kialakított Prágai Magyar Katolikus
Diákotthon is. Balga Zoltán plébános fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően így a katolikus templom és a plébánia a prágai magyarok társadalmi életének egyik jól látható, meg nem kerülhető központjává vált.
A prágai magyar református gyülekezet mellett tevékenykedik már jó másfél évtizede a Mille Domiénekkar.
Prágában további magyar szervezetek is léteznek: Esterházy János Társulás a Keresztény és Emberi Értékekért (EJT), Csehországi Magyar Orvosi és Természettudományi Társaság (CSMOTT), Görgey Artúr Társaság (GAT), Együttélés Politikai Mozgalom Magyar Tagozata. A Cseh–Magyar Kereskedelmi Kamara (CSMKK) munkájának tartalma nevéből adódik. A magyar nemzeti ünnepek megtartásából mindenki kiveszi részét.
A CSMMSZ kapcsolatokat ápol a szlovákiai Csemadokkal, tagja a Nyugat-Európai Országos
Magyar Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) és részt vesz a Budapesten működő Diaszpóra Tanács munkájában is.
Nem mellőzhető: csehországi magyar közreműködéssel, de elsősorban a magyar állam érdeme, hogy új magyar emlékhelyek, emléktáblák jelentek meg Csehországban: Esterházy János emlékhely Mírovban, Görgey Artúr emléktábla Prágában, Semmelweis Ignác mellszobor Prágában, Ormai Norbert emléktábla Dobřanyban, Bolyai János tábla Olmützben, kétnyelvű lett Radnóti Miklós táblája Liberecben, Arany Jánosé Karlovy Varyban, és megújult a prágai II. Rákóczi Ferenc emléktábla is.
Magyar média, magyarok a cseh médiában
Az idén már a 30. évfolyamába lépett a Prágai Tükör című közéleti és kulturális folyóirat, amelyet kéthavonta jelentet meg ezer példányban a CSMMSZ cseh és magyar állami támogatással. Krónikája a csehországi magyar élet legfontosabb eseményeinek, ismeretterjesztő, leginkább magyar témákkal foglalkozó lap. A példányszám több mint
egyharmada Magyarországon talál olvasóra.
A Brünni Magyar Futárt évi egy alkalommal a CSMMSZ brünni helyi egyesülete adja ki.
A CSMMSZ fennállásának három évtizede alatt számos könyvet – regényt, interjúkötetet, dokumentum-gyűjteményt – is kiadott, a brünniek filmet készítettek a morvaországi magyarokról, a prágaiak DVD-dokumentumot helyi egyesületükről.
Csehországnak van kisebbségi törvénye, és a kormány mellett működik egy Nemzeti Kisebbségi Tanács is, amelyben a CSMMSZ-nek van képviselete jelenleg elnöke Rákóczi Anna személyében. A cseh közmédia is figyelmet szentel a nemzeti kisebbségeknek, a televízióban havonta (Sousedé-Szomszédok), míg a rádióban hetente (Mezi námi – Köztünk) van fél-fél órás műsor. Mindkét médiában gyakran szerepelnek a csehországi magyarok is.
Mit hoz(hat) a jövő?
A tények alapján egy dolgot tisztán kell látni: a csehországi magyarok népesedési szempontból nem tudnak önfenntartóvá lenni, nem tudnak fennmaradni. Létszámuk alakulása alapvetően a bevándorlás függvénye, elsősorban Szlovákiából.
Sok, vagy kevés a csehországi magyarok tevékenysége?
Erre a kérdésre így is, meg úgy is lehet válaszolni. Nézőpont kérdése. Egy valami azonban bizonyos: míg az 1989-es rendszerváltás előtt nem volt önálló, számottevő magyar társadalmi és kulturális élet Csehországban, ma az itt élő magyarok önszerveződéseinek köszönhetően már van. És ez bár nem mindenki, de sokak igényét kielégíti.
A mai csehországi magyar élet kemény és következetes munka eredménye. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ennek megteremtését az önszerveződés mellett alapvető és meghatározó módon a cseh és a magyar állam tette lehetővé, konkrétan az általuk nyújtott rendszeres anyagi támogatással, amiért csak köszönetet tudunk mondani.
Ugyanakkor a magyar társadalmi élet Csehországban csak addig maradhat fenn, addig van létjogosultsága, amíg van rá reális igény. És jelenleg van, ami bizonyítéka a csehországi magyarok élni akarásának, magyarság iránti elkötelezettségének.
Kokes János, Prága
