Miről szól számunkra nagypéntek?

Arról, hogy Krisztussal együtt mi magunk is megfeszíttetünk. Arról, hogy meghalunk a törvényeskedés betűjének, és tovább, elfogadva az ő megváltását, ő él bennünk. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphat az ember. Ez az a pont, amikor Krisztus feltámadhat bennünk.

Az ember mit sem változott kétezer év alatt. Ugyanúgy szeretünk törvényeskedni, ítélkezni, képmutatók lenni, mint azok az őseink voltak, akik megfeszítették Krisztust. Csakhogy nem a törvényekben, hanem Krisztusban van az igazság!

Hajlamosak vagyunk legalistává válni. Olyan keresztyénekké, akik a szabályok és előírások betartásában látják az üdvösséget, és ezt követeljük meg másoktól is. Holott ez a szemlélet szöges ellentétben áll a kegyelemmel. Némelyek még meghallgatni sem hajlandóak más álláspontot. Vannak, akik úgy vélik, az ember attól válik lelkivé, ha nem iszik, nem dohányzik, nem táncol, nem csinál ezt, nem csinál azt. Pedig a kegyes élet nem pusztán ezek elkerülésétől valósul meg! Magát a megigazulást meg pláne nem ezek az emberi cselekedetek váltják ki.

Jézus volt az, aki maradéktalanul engedelmes volt az Atyához. Makulátlan volt, bűntelen. Hozzá képest nincs ember, aki akár csak részlegesen meg tudna felelni a törvény elvárásainak. De az a jó hír, hogy nem is kell! Mert még egyszer hangsúlyozom: nem a törvényben, hanem Krisztusban van az igazságunk! Nem az emberi parancsok és rendelések számítanak. Kelthetjük ugyan az igaz és szellemi emberek látszatát, de ha a belső átalakulás helyett csupán külsődleges cselekedetekről van szó, akkor az semmit nem ér.

Megértjük-e, felismerjük-e, hogy mi magunk is sokszor a teljesítményben keressük az életünk önigazolását? Ilyen vagy amolyan teljesítményünkben. Ezért nem marad szentelt időnk a valódi ünnepre, annak mélységére. Bizony, ez is a legalizmus egy formája.

Ez alól egyedül Krisztus befogadása szabadít fel. Akkor pedig nem ő lesz a miénk, hanem mi leszünk az övéi, és így az ő tevékeny szeretetének eszközeivé válhatunk. Ettől a változástól lehet teljesítményünk is áldássá a környezetünk számára.

Az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusban való hit által!

A Krisztus-hit az a „hely”, ahol az ember Istennel találkozik. Ebben az élő,  szeretetben tevékeny hitben válik valósággá életünkben a megigazulás.