Négy régi konfliktus – egy új megoldás

A nemzetközi kapcsolatokban csak “ befagyott” konfliktusoknak nevezett egykori “forró” övezetekben a háború végetért ugyan, de a politikai megoldásig, az igazi békéig még nem jutottak el. A “befagyott” konfliktusok nagyrészt “ alvó vulkánok”, felszínre törhetnek, aktívakká válhatnak, emberéletben és anyagiakban tetemes kárt okozhatnak. Már annyiszor bebizonyosodott, hogy esetükben nem elegendő az ideig – óráig tartó “tüneti kezelés”, csak átfogó, igazságos és az érdekelt felek számára méltányos politikai megoldással “olthatók” ki igazán. Több “befagyott” konfliktus (Észak – Írország, Koszovó, Ciprus, Hegyi – Karabah, Nyugat – Szahara, Kasmír, Korea stb.) közös sajátossága, hogy hátterében ott áll két állam, amelyek részvétele , hozzájárulása nélkül lehetetlen a tartós rendezés. Nem egy esetében közülük a megoldás lehetne a kettős szuverenitás. Ez két állam, két anyaország (vagy két patrónus) szuverenitásának érvényesülését jelenti ugyanazon terület felett, konfliktusmegelőzés, konfliktusfelszámolás érdekében.

Koszovó - “alvó vulkán” a Balkánon

Koszovó 2008 február 17 – én kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától. Belgrád azóta sem hajlandó elismerni Koszovó különválását és azt saját déli tartományának tekinti. Szecesszió - ellenesek a koszovói szerbek is, az általuk lakott enklávék de facto nem tartoznak az új albán állam területéhez, ők fővárosuknak Belgrádot és nem Pristinát tekintik. Az albánok viszont kitartanak a függetlenség mellett, de ugyanakkor vannak olyan albán politikusok, akik Albánia és Koszovó egyesítéséről, Nagy – Albánia létrehozásáról beszélnek.

Érzelmi szálak

Mindkét népet, szerbeket is, albánokat is, erős érzelmi szálak kötik Koszovóhoz. A szerbek számára Kosovopolje (Rigómező) a “középkori szerb állam és a szerb kultúra bölcsője “, ugyanakkor a “szerb Mohács”, a nemzeti tragédia színhelye, valóságos zarándokhely, 1389. június 15 - én az első kosovopoljei csatában Lázár szerb fejedelem serege vereséget szenvedett a törököktől és Szerbia az Oszmán Birodalom vazallusa lett.( A második kosovopoljei csatát már Hunyadi János vívta a törökökkel 1448. október 18 – 19 – én ). Az albánok is “bölcsőnek” tekintik Koszovót, 1878 -ban itt fogantatott a Prizreni Liga, az albán nemzeti újjászületés zászlóvivője.

Megosztó függetlenség - vitatott jogállás

Koszovónak a helyi albán többség által egyoldalúan kikiáltott függetlesége megosztotta a világ országait, köztök a nagyhatalmakat is. Számos ország – köztük az Oroszországi Federáció, a Kínai Népköztársaság, Spanyolország, Románia, Szlovákia, Görögország, Ciprus - és az ENSZ sem ismeri el független államnak. Az Amerikai Egyesült Államok, valamint olyan európai hatalmak, mint Németország, Franciaország és Nagy – Britannia közvetlenül a függetlenség kikiáltását követően elismerték az új balkáni államot. Több ország vezetésének nem kis fejtörést okozott és okoz az elismerés vagy el nem ismerés kérdése. 13 - 14 közülük időközben visszavonta a független Koszovó elismerését és nem tartja Szerbiától független köztársaságnak.

Belgrád és Pristina – EU – közvetítéssel - 2013-ban párbeszédet kezdett, Koszovó jövőbeli, végleges státusza rendezése érdekében, de a tárgyalásokon számottevő haladás (döntő áttörés) azóta sem történt. De mi lehet a megoldás? A mostani helyzetbena tartomány Szerbiához való visszatérése vagy Albániával való egyesülése egyaránt keresztülvihetetlen. Felosztása, az északi szerbek lakta rész Szerbiához csatolása még a szerbeket is megosztja. A szerb ortodox egyház képviselői szerint ez nem rendezné a koszovói szerb enklávék helyzetét. Az albánok egész Koszovót akarják. Koszovó függetlensége is megosztó, a háború előszobája lehet, ami szintén nem megoldás. “A koszovói kérdés egyedüli reális, elfogadható és logikus megoldását az jelenti, ha egyik fél sem kap meg mindent, viszont mindkét fél eleget kap ahhoz, hogy kompromisszumról beszélhessünk”.(újvidéki Magyar Szó, 2019.szeptember 26)

Kompromisszumról beszélünk “Reális, elfogadható és logikus megoldás” lehetne a kettős szuverenitás. Ez két állam, két anyaország (vagy két patrónus) szuverenitásának érvényesülését jelenti ugyanazon terület felett, konfliktusmegelőzés, konfliktusfelszámolás érdekében. A kettős szuverenitással a koszovói függetlenség elismerése vagy el nem ismerése tárgytalanná ( okafogyottá) válna. Az 1998 – 99 – es koszovói háború miatt elmenekültek visszatérhetnek otthonaikba, rendeződne a koszovói szerb enklávék helyzete is. A kettős szuverenitás itt azt jelenti, hogy a két anyaország, Albánia és Szerbia együtt, közösen gyakorolják a Koszovó feletti szuverenitást, nagyrészt a “közös terület” lakossága etnikai megoszlásának arányában. A koszovói albánok albán, a koszovói szerbek pedig szerb állampolgárok. Előbbiek az albán, utóbbiak pedig a szerb hadseregben szolgálnak. Külön, önálló koszovói hadsereg és koszovói állampolgárság nincs. A kettős szuverenitást bevezető egyezmény garantálja Koszovó különállását, autonómiáját, területi egységét és meghatározza , hogy ott a két anyaországnak, Albániának, illetve Szerbiának hány katonája állomásozik. (kb. 75 százalék albán, kb. 25 százalék szerb) A koszovói albán rendőrség az albán többségű -, a koszovói szerb rendőrség pedig a szerb többségű településeken teljesít szolgálatot. A tiranai és a belgrádi kormány egy – egy főbiztost nevez ki, a koszovói albán állampolgárok az albán főbiztos alá , a koszovói szerb állampolgárok pedig a szerb főbiztos alá tartoznak. A kettős szuverenitás alatt álló terület elnöke albán, alelnöke pedig szerb. Előbbit a koszovói albánok, utóbbit pedig a koszovói szerbek választják meg. A törvényhozó hatalmat az egykamarás koszovói parlament, a 100 tagú Területi Gyűlés gyakorolja, ( 80 képviselőt a koszovói albánok, 10 képviselőt a koszovói szerbek és ugyancsak 10 képviselőt más koszovói nemzetiségek küldenek ebbe a testületbe). A 15 tagú Végrehajtó Tanács a kormány szerepét tölti be. A bírói hatalom gyakorlását külön szabályozzák. A tiranai és a belgrádi kormány 5 – 5 tagot küld a “közös és egyidejű” vezetésen őrködő Koordinációs Tanácsba. Ugyanakkor más államok képviselőiből álló 15 tagú Felügyelő Bizottság alakul. Az 1999 júniusától Koszovóban állomásozó nemzetközi békefenntartó haderő – KFOR – további sorsáról az új helyzet beköszöntekor döntenek. Az albán és a szerb nyelv hivatalos, a koszovói albánok Albánia nemzeti jelképeit ( zászló, címer, himnusz), a koszovói szerbek pedig Szerbia nemzeti jelképeit használják. A kettős szuverenitás alatt álló autonóm, de nem független Koszovó tartomány külképviseletét - megegyezés szerint - a két anyaország egyike látja el.

Hegyi – Karabah: A kör négyszögesítése ?

A cári Orosz Birodalom 1917- es összeomlását követően, a Kaukázus térségében hatalmi vákuum keletkezett. Ezt kihasználva, az ott élő nemzetiségek egymással versengve önállósodtak: 1918 májusában Grúzia (Georgia), Azerbajdzsán és Örményország sorra deklarálta függetlenségét Oroszországtól. Rövid életű függetlenségük után (1918 -1920) mindhármukat megszállta és annektálta Szovjet – Oroszország. Közben, 1918 decemberében Örményország fegyveres konfliktusba keveredett Grúziával Lori és Akhalkalak - , majd Azerbajdzsánnal Karabah, Zangezúr és Nahicseván vitatott hovatartozása miatt. 1919 -ben közös örmény – grúz polgári közigazgatást vezettek be a “Lori semleges zónában”. (Lori ma Örményország legészakibb, Zangezúr pedig – Szjunik néven - legdélibb tartománya, Akhalkalak Grúziához, Nahicseván pedig Azerbajdzsánhoz tartozik). A Karabah feletti örmény – azeri vitában 1921 július 5-én a bolsevik párt kaukázusi irodája plenáris ülésén – egy nappal korábban hozott határozatukat megváltoztatva - úgy döntött, hogy a terület Azerbajdzsánt illeti meg. 1923 júliusában Azerbajdzsánon belül, enklávéként (Örményországtól egy 50 kilométer széles területsáv választotta el) létrehozták az örmény többségű Hegyi–Karabah Autonóm Területet. (HKAT) A Szovjetunió felbomlása után, a Hegyi–Karabah hovatartozása körüli vita két örmény – azeri háborúba torkollott. (1992 – 1994 és 2020 szeptember 27 - november 10). Közben, Hegyi–Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította a területet (Azerbajdzsántól), de Hegyi–Karabah Köztársaság más nevén Arcah Köztársaság önállóságát csak három más vitatott államisságú terület (Abházia, Dél – Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság), továbbá Ausztrália Új – Dél – Wales állama ismerte el.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet - EBESZ 1992–ben létrehozott ún. Minszki Csoportjának munkájában, (amelynek feladata, hogy tartós megoldást találjon a hegyi - karabahi helyzet rendezésére), számottevő haladás nem történt. “Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi – Karabah soha nem kap függetlenséget” - mondta Ilham Aliyev azeri elnök 2008 januárjában. “Hegyi–Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” - jelentette ki 2008 tavaszán Szerzs Szargszján akkori örmény elnök.

A homlokegyenest ellentétes álláspontok közös nevezőre hozása – a béke érdekében - a kör négyszögesítésének tűnik. De meg kell próbálni. “Reális, elfogadható és logikus megoldás” lenne a kettős szuverenitás. Ez két állam, két anyaország (vagy két patrónus) szuverenitásának érvényesülését jelenti ugyanazon terület felett, konfliktusmegelőzés, konfliktusfelszámolás érdekében. A kettős szuverenitás bevezetésére vonatkozó egyezmény Hegyi–Karabah függetlenségének elismerését vagy el nem ismerését tárgytalanná teszi, garantálja autonómiáját, területi egységét és meghatározza, hogy ott a szuverenitást együtt, közösen gyakorló két anyaország, Örményország és Azerbajdzsán hány katonája állomásozik. A hegyi - karabahi lakosok etnikumuknak megfelelően örmény vagy azeri állampolgárok, az örmény vagy az azeri hadseregben szolgálnak és anyaországuk nemzeti jelképeit használják. A hegyi – karabahi örmény rendőrség az örmény többségű -, a hegyi – karabahi azeri rendőrség pedig az azeri többségű településeken teljesít szolgálatot. (Az 1992 – 1994 -es háború előtti, közel 160 000 fős lakosság etnikai megoszlásának százalékos aránya, a 11458 négyzetkilométer területen 80 százalék örmény és 20 százalék azeri volt. Az örmények ortodox keresztények, az azerik pedig síita muzulmánok). Hegyi - Karabah elnöke örmény, alelnöke azeri. A törvényhozó hatalmat a 33 fős egykamarás hegyi - karabahi parlament gyakorolja, 26 örmény és 7 azeri képviselővel. A kormány összetétele is az etnikai arányokat tükrözi. A jereváni és a bakui kormány 5 – 5 tagot küld a “közös és egyidejű” vezetésen őrködő Koordinációs Tanácsba. Ugyanakkor más államok képviselőiből álló 15 tagú Felügyelő Bizottság alakul. Ha a helyzet megköveteli nemzetközi békefenntartó erők is állomásoznak a térségen. A kettős szuverenitás alatt álló autonóm, de nem független Hegyi-Karabah külképviseletét – megegyezés szerint - Azerbajdzsán vagy Örményország látja el.

Észak-Írország: Biztonsági öv

Az 1921. december 6–án Londonban aláírt brit – ír szerződés megnyitotta az utat Észak– és Dél – Írország (utóbbi neve Ír Szabad Állam, majd 1937–től Ír Köztársaság) állami különválása előtt. A szinte színkatolikus déli államalakulattól eltérően, a London fennhatósága alatt maradt északi országrészben a protestáns közösség egyik napról a másikra a kisebbségből többséggé alakult át és egyértelműen a politikai és gazdasági hatalom birtokosa lett. A katolikusoknak a protestáns egyeduralom és előjogok elleni küzdelme kezdetben erőszakmentes volt, majd megszólaltak a fegyverek. Az 1969 augusztusától - 1998 áprilisáig tartó polgárháborús helyzetnek 3500 halottja és 40 000 sebesültje volt, (A protestáns – katolikus ellentét itt angol – ír ellentétet takar). Az 1921 – es különválás óta az észak–írországi katolikusok fő célja, hogy Észak–Írországot egyesítsék Írországgal. A protestánsok azonban a Nagy–Britannához kötődő kapcsolataik bármiféle lazítását bizalmatlansággal fogadták. 1985 novemberében a brit és az ír miniszterelnök történelmi megállapodást írt alá, amely az Ír-sziget kettészakadása óta először enged az Ír Köztársaság kormányának beleszólást Észak–Írország ügyeibe, a tartomány státuszában azonban nem irányzott elő változást. Napjainkban a magasabb születésszámuk következtében többségbe kerülő katolikusok belátható időn belül népszavazást kérhetnek az újraegyesítésről, az Írországhoz való csatlakozásról. A brit kormány ennek megtartását vagy elfogadja vagy elutasítja. Sehogysem lenne jó. Előbbi esetben a protestánsok, utóbbiban pedig a katolikusok nyúlhatnak fegyverhez. Biztonsági övként szolgálna most és a jövőben is mindkét közösség számára a kettős szuverenitás, amelynek értelmében London megosztja – a helyi protestánsok által Ulsternek, a katolikusok által Hat Grófságnak nevezett - Észak–Írország feletti szuverenitását Dublinnal. A kettős szuverenitás itt azt jelenti, hogy Észak–Írország úgy egyesül az Ír Köztársasággal, hogy az Egyesült Királyságnak is része marad. Az észak–írországi protestánsok brit, az észak–írországi katolikusok pedig ír állampolgárok, Egyezmény garantálja Észak-Írország autonómiáját, területi egységét és meghatározza, hogy ott a két anyaország,

Nagy- Britannia és Írország hány katonája (vagy egy sem) állomásozik. A két közösségnek külön rendőrsége van. A protestáns rendőrsőg a protestánsok lakta -, a katolikus rendőrség pedig a katolikusok lakta településeken és városnegyedekben teljesít szolgálatot. A törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom gyakorlását szabályozzák.A londoni és a dublini kormány 5 – 5 tagot küld a Koordinációs Tanácsnak nevezett testületbe. Mindkét anyaország nemzeti jelképeit ( zászló, címer, himnusz) szabadon használják. Az autonóm, de nem független Észak - Írországot a külföld felé Nagy – Britannia képviseli.

Nagy - Kasmír

Az egykori Brit-India 1947-es felosztásakor a hindu többségű területekből lett India, a muzulmán többségűekből pedig Nyugat- és Kelet-Pakisztán, (A kelet - pakisztáni országrész 1971–től Banglades néven független állam) Akkor a fejedelmi államok vezetői döntöttek: Indiához vagy Pakisztánhoz csatlakoznak. A jobbára muzulmánok lakta Kasmír függetlenség gondolatával is kacérkodó hindu Hari Szingh maharadzsája 1947. október 26–án Indiát választotta, miután Pakisztán felől fegyveresek törtek be a területre. Pakisztán is bejelentette igényét Kasmírra, amely akkor a viszály almájaként pottyant a két ország közé. Alig félévszázad alatt négy háború tört ki köztük. (1947- 1948, 1965, 1971, 1999), ezekből három Kasmírért, ( egynek, a harmadiknak oka a kelet – pakisztáni válság volt) és a “békeévek” sem voltak felhőtlenek. Az indiai és pakisztáni különleges hegyi határőr – egységek gyakran nyitottak tüzet egymásra, s a tüzérségi párbajok sem maradtak el a 1212 kilométer hosszú kasmíri tűzszüneti vonal mentén. Kisebb kasmíri területek, Akszai Csin az 1962–es kínai–indiai háború és a Shaksgam–völgy 1963-as kínai–pakisztáni határmegállapodás nyomán a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá kerültek. 1989 után Kasmír India fennhatósága alatt álló területén gerillaháború bontakozott ki a muzulmán lázadók és az indiai fegyveres erők között. Előbbiek az egész tartomány Pakisztánhoz való csatolását akarják. Különben a tartomány egészére India is és Pakisztán is igényt tart.

A kasmíri rendezésnek több mint féltucatnyi forgatókönyve* látott napvilágot, de a kettős szuverenitás nincsen köztük. Ennek bevezetése nyomán itt India és Pakisztán osztozna - fele – fele arányban – az újraegyesítéssel öt régióból létrejövő Nagy – Kasmír ( a most Indiához tartozó Dzsammu, Kasmír - völgy és Ladak, valamint a jelenleg pakisztáni fennhatósag alatt álló Azad Kashmir és Gilgit Baltisztán) feletti szuverenitáson. Általa helyreállna a terület politikai és gazdasági egysége. A kasmíri muzulmánok pakisztáni, a kasmíri hinduk és buddhisták pedig indiai állampolgárok, Előbbiek a pakisztáni, utóbbiak pedig az indiai hadseregben szolgálnak. A kettős szuverenitást bevezető egyezmény garantálja Nagy - Kasmír különállását, autonómiáját, területi egységét és meghatározza , hogy ott a két anyaországnak, Indiának, illetve Pakisztánnak hány katonája állomásozik. A kettős szuverenitás alatt álló autonóm, de nem független Nagy - Kasmír külképviseletét India látja el.

Németh Csaba

* - The future of Kashmir: 7 possible scenarios (internet)