Nyelvek és kapuk

Újságba író emberként, természetesen magam is olvasom az újságokat. Érdeklődéssel és kíváncsisággal, részvéttel és néha szorongással követem az eseményeket. Meg szeretném érteni őket, hiszen az én bőrömre, a mi bőrünkre is megy mindaz, ami a világon történik. És sok minden történik manapság a világon.

Persze, ez mindig így volt, csak az emberek nem tudtak róla. Évezredekig csak legszorosabb környezetük eseményeit ismerték az emberek, csak arra reagáltak. Mára mindez megváltozott! Bombáznak bennünket a hírek és az elemzések, az élő közvetítések és a braking news-ok. A több nyelven beszélő ember – négy nyelven vagyok „folyékony” magam is – még több forrásból értesül, de ember legyen a talpán az, aki az igazságot, pontosabban a valóságot a sok hírforrásból összerakja! Nem lehetetlen, így nagy gyakorlattal és sok türelemmel dülőre lehet jutni, és vannak szolid fogódzók, léteznek kultikus nagy márkanevek az újságírásban is, nem csak a ruházkodási divatiparban: amit a The Guardian, a BBC, a Der Spiegel, a FAZ vagy a Der Standard, a Die Presse leír az úgy is van – legalábbis majdnem mindig úgy van. A többi már csak értelmezés kérdése.

Az is tény, hogy ahol nem beszélnek idegen nyelveket, ott nyugodtabb az élet, legalábbis ezt feltételezné az ember. Magyarországon most vonták vissza hivatalosan az egyetemi diplomaszerzéshez szükséges nyelvvizsga kötelezettséget. Bölcs rendelkezés! Minek nyelveket beszélni, minek megzavarni a magyarok újabb generációinak a fejét a magyar pusztán? Mikor rájöttem, magam is nagyon elcsodálkoztam, és most nyilván kedves olvasóim is csodálkozni fognak mikor kijelentem, hogy Románia sokkal jobban áll az idegennyelveket beszélő emberek hányadában, mint Magyarország! Svéd feleséggel a világot járva, saját tapasztalatból állítom, hogy ahányszor odahaza megfordulunk, feleségem mindig szót ért az emberekkel angolul, spanyolul, németül. Magyarországon - Budapestet leszámítva, és ott sem mindig - már sokkal nehezebb idegen nyelven beszélő embereket találni. Romániában sokkal nagyobb a nyitottság az idegennyelvek iránt: öt szóból hihetetlen számú (tő)mondatot raknak össze az emberek, egyszerűen azért, mert kommunikálni akarnak. A communicare necesse est általában a Balkán népeire jellemző. Beszédesek. Legtöbbjük természetesen nem jár nyelvkurzusra, de felszedi a televízióból a nyelveket. A szappanoperák valóságos nyelvmesterek, ne becsüljük le őket! A professzionális szinkronizálás valóban már művészet – „magyar hangja” –, de egész biztosan nem használ a nyelvtanulásnak. Itt van a kutya elásva: még a legsötétebb Ceausescu-érában is ékes angol nyelven hallgattuk-néztük a dallasi Ewing-éket, míg Magyarországon mindent magyarítottak.

Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz, mondják. Annyival tájékozottabb vagy, minél több nyelven beszélsz, ez biztos. Persze, elismerem, komoly kérdés, mit is kezdjen az ember ezzel a kiterjedt és „öncélú” tájékozódással? Az eseményekbe beleszólni legtöbbször úgysem tudunk, így csak az állandóan felkavart kedélyállapotunkkal maradunk nagy tájékozódottságunkban. Mert boldogok a tájékozatlanok! Nem tudják mit cselekszenek, de övék a mennyeknek országa: nyugodtan beveszik és elhiszik a maszlagot, amit helyileg és egyetlen nyelven kínálnak oda nekik, ezért alulinformáltságukban teljes meggyőződéssel teszik a dolguk, például választások idején. Mekkora lenne zavaruk, ha hirtelen nyakukba szakadna a valóság, pontosabban annak több arca!

A több nyelv ismeretének megvannak a veszélyei: a sokkal bőségesebb tudás káoszba fulladhat amennyiben nincs magabiztos struktúrája és autonóm hordozója. Több nyelven csak akkor érdemes és lehet élni, ha az ember nagyfokú toleranciát fejleszt ki magában. A világ eseményeihez több nyelven hozzáférve, az első nagy tanulság, hogy sehol sem tökéletesek az emberek, így mi magunk sem lehetünk azok. Hagyjuk tehát az öntömjénező nacionalista arroganciát, bármely nyelven is dicsérje az önmagát, vegyük tudomásul, hogy sehol senkinek nem lehet teljesen igaza. Ezt meg kellene érteni, el kellene fogadni az élet minden területén, így a politikában is. Mindenütt, minden nyelven emberek szólalnak meg és néznek egymás szemébe. Hasonlóak a félelmeik, örömeik, szorongásaik és életcéljaik is. A nyelvtudás ezt az emberi körülnézést, körbepillantást segíti elő, és sikerélményt is ad, amikor a nyelvi akadályok elhárulnak, és a kapuk a világra tágra nyílnak. A nyelvtudás az első lépés, nem csak gyakorlatilag, de lelkileg is a sokrétű emberi együttműködés lehetősége felé. Ne döngessünk zárt kapukat, tanuljunk nyelveket!

Másréti Kató Zoltán  (Brassói Lapok 2023)